Szeretek úgy kezdeni egy posztot, hogy én megmondtam. Olyan simán lett döntetlen, hogy nem számított Hidi butasága és korai kiállítása, Szabi hatalmas bravúrja a végén, Bobál mentése a gólvonalról és a hasonlók. Ebben a meccsben egyszerűen nem volt benne a gól. Már csak azért sem, mert ha valakinek mégis sikerült volna, akkor a döntetlenhez kellett volna egy másiknak is, de hogy kettő legyen, az teljesen kizárt.
Kezdés előtt egy órával ránéztem az MLSZ adatbankjába feltöltött jegyzőkönyvre. Hajtott valamiféle kíváncsiság, hogy vajon Rossi változtat-e a szombati felálláshoz képest. Győztes meccs után ritkán szokott, ezt tudjuk róla. Akkor még úgy volt, hogy Ignja kezd, Hidi a padon, egyedül Lovresz helyére jön majd Bobál. Nagyjából ez a legerősebb kezdőnk, esetleg Gyula fér még be. Következtetés: nem változtat.
Mire vége lett a bemelegítésnek és kijöttek a kezdőcsapatok kiderült, hogy Ignja mégsem, Kamber lesz a belsővédő Bobállal, Hidi pedig Nagy Gerivel közösen szűr. A hivatalos indoklás így hangzik:
Lovric és Ignjatovic is gondokkal küszködik, önbizalmukat veszítették, ezért rájuk fért a pihenés, Kamber pedig nagyszerű futballista, könnyedén alkalmazkodott a középső védő pozícióhoz is. Hogy hiányzott-e a középpályáról? Igazából belőle legalább három kellene, hogy minden csapatrészben játszhasson egy-egy. – Rossi
Sajnos igaza van a mesternek. Lovric és Ignja mostanában tényleg formán kívül. Ha nem így lenne, akkor párban simán hoznák az NB I. egyik legjobb minőségét, nem a védelmünk miatt kellene izgulnunk.
És abban is igaza van a mesternek, hogy Kamber egy félelmetesen jó igazolás volt. Ritka az olyan játékos, akivel úgy lehet játékrendszert váltani, aki mellett úgy lehet játékost játékosra cserélni, hogy közben ő szinte bármit el tud játszani a pályán. Kambernak nem gond a box-to-box, a belsővédő, a szűrő, a mélységi irányító, nagyjából hasonló és ami a legfontosabb, hogy jó minőségben képes megoldani bármilyen ráosztott feladatot. Eléggé megnyugtat a tudat, hogy ha bejön a padról egy Ignja, akkor Kamber előrébb mehet egy sorral, vagyis megjelent a minőségi csere lehetősége a padunkon. Nem volt ez mindig így, és most sem jellemző az összes posztra.
Kezdtünk tehát egy Szabi – Botka, Kamber, Bobál, Baráth – Nagy Geri, Hidi, Gazdag – Holender, Vernes, Proszi sorral, a fene tudja hány év után először légiós nélkül, mellékesen kilenc saját neveléssel. Hoppá.
Eljött a pillanat, amikor a kényszer, például a gyengus belsővédők rákényszerítik a stábot, hogy az akadémia felé forduljanak. Nem bonyolult a dolog, mindegyikükben van már rendesen meccs, ne mondjuk azt, hogy egy Gazdaggal, netán egy Proszival kockázatot vállal az edző, ha kezdeti. Ha tisztességesen össze van rakva a játék, akkor nagy gond nem lehet.
A másik, hogy a két vendégposzton azért ott van a rendesen körülnyalt Kamber, és ott van Szabi, aki meg tegnap hozta a szokásos kemenesszabit, mert ezt nehéz máshogy megfogalmazni. Megint volt, hogy egy ötös magasságában érkező beadásra előbb kitáncol, majd vissza, a szívbajt hozva ránk. Megint volt, hogy a paksi srác elviszi, igazából kivetődhetne rá, meg is lenne, de inkább talpon kíséri, zárva a szöget, mi pedig egy újabb kollektív infarktust hordunk ki lábon. És megint volt, hogy egy-az-egybe vitték rá, majd lábbal véd egy akkorát, amit összefoglalókban kellene mutogatni.
Tényleg nem értem. Az egyszerűben bizonytalan, vagyis bizonytalannak tűnik, olyan igazi nézőbasztató, izgulós módon, miközben ha bravúr kell, akkor rendre képes hozni a bravúrt. Nem lehet állítani, hogy meccsek mennek el rajta, miközben az van, hogy csendben hoz közben néhányat saját jogon.
Maradjunk annyiban, hogy a szurkoló a nyugalmat keresi, amikor nem kell izgulnia, holott magáért az izgulás élményéért szereti ezt az egészet. Sajnos Szabi pont ezt a nyugalmat képtelen árasztani felénk mostanában, sőt, odáig jutottunk, hogy rettegünk minden szöglettől, oldalról bejövő legalább középszar labdától. A bravúr tök jó, annak lehet örülni, hogy megragadunk egy utolsó szalmaszálat, de az nem kalkulálható, bravúrra vonatkozó elvárásunk tulajdonképpen nincs. Nyugalomra vonatkozó viszont van, és Szabinak ezt a brandet lesz nagyon nehéz újra felépítenie kifelé. Én azért bízom benne, hogy sikerülni fog, mert egyébként egy elég jó kapusról van szó.
A meccshez tartozik még egy elég furcsa jelenet. Itt is Rossit idézem:
Azon gondolkodtunk, hogy Nagy Gergőt vagy Holender Filipet cseréljük-e le, végül úgy döntöttem, hogy a belső pozíciót frissítjük, és Holender marad, ám kommunikációs hiba történt. Az én hibám, meg kellene tanulnom magyarul.
És valóban. A nyolcvanadik perc könyékére már le szokta kapni Nagy Gerit (játékpercei idén: 95, 57, 59, 55, 96, 92, 71, 61, 94, 74, 93, 93, 70, 68, 82), így elég fura volt, hogy Ignját Filip helyére hozza be, miközben Hidi kiállítása miatt Proszi már korábban lejött, és Vernes helyett is Gyula volt fent.
Miközben mi azt kalkuláltuk, hogy lesz fent egy 4-4-1, ahol Gyulát legfeljebb Gazdag képes érdemben támogatni előre, addig Rossi ordibált egy hangosat a kispadnál. Nem értettük, de aztán leesett: Holender mezszáma 57, Nagy Gerié 77, talán elírták és így elcserélték magukat. Pont Simon Gabi bácsi búcsúztatásán. Furcsa volt.
A lényeg, hogy jól sült el. Kamber ugye simán posztot váltott, a döntetlen pedig eleve kódolva volt a meccsbe.
Azon kívül, hogy igazam lett az eredmény kimenetelét illetően, nem történt semmi különös.
Galéria
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.959896137411169.1073741893.186222594778531&type=3
Meccsvideó
Osztályozókönyv
