„You set sail across the sea
Of long past thoughts and memories.
Childhood’s end, your fantasies
Merge with harsh realities.
And then as the sail is hoist,
You find your eyes are growing moist.
All the fears never voiced
Say you have to make your final choice.”
(Pink Floyd: Childhood’s End)
A magyarfoci nevű sporthoz való kötődésem miatt itthon számos sportlétesítményben megfordultam az elmúlt 3 évtizedben, de nyugodtan kijelenthető, hogy két stadionhoz fűznek csupán szorosabb érzelmek (az olyan, távoli szimpátián túl, amit a hangulat, vagy egyes meccsemlékek miatt érzek mondjuk Erzsébet, Szombathely, Kecskemét, a Sport utca vagy Csepel iránt). Nem meglepő módon az egyik az abszolút szerelem, a Bozsik; a másik pedig a Puskás (bár nekem mindig: Nép-) stadion.
Volt.
Az új munkahelyem hihetetlenül idilli környezetben található, kb. a zuglói sportmező gyújtópontjában, szóval közel a Kisstadion, a Millenáris, a Sportaréna, és mindenek felett a hazai sportlétesítmények őcsászári és királyi felsége, a Népstadi. Helyileg tényleg nekem találták ki ezt a megoldást.
Más kérdés, hogy mire idekerültem, már csak az enyészetét láthatom a Puskásnak: első napomon idefele földbegyökerezett lábbal szembesültem a Stefániára kanyarodva az újságokból, netről, TV-ből már olvasott/hallott hírekből ismert folyamattal szembesülve: annyi év tökölészés után tényleg bontják a szentélyt. Ami jól is van így, a hazai stadionépítési láz (szerintem) egyedüli jogos pontja pont a NEMZETI STADION megújítása (ehelyett rohamtempóan megépítettük az itthon egyik legjobb állapotú stadkával bíró zöldek plázáját meg a tolvajok makoveczturbációját és egy fémsufnit ‘kövesdre, gratulálok). Szóval ez jó dolog – mondogatom magamnak, aztán megrohannak az emlékek.
Olyan ez, mint a másik nagy mániám, az Állatkert. Ott is a ’90-es évek közepétől datálódó Persány-érában megújultak az avítt, korszerűtlen kifutók, a leromlott állagú állatházak, börtönketrecek helyet egész vállalható, füves-fás részeken élvezkedhetnek (a körülményekhez képest) az állatok. Mára már az 1912-es legendás épületek közül is többet visszahoztak, lebontva ezért a ’60-as, ’70-es években emelt jellegzetes épületeket, mint a mű-barlangrajzzal díszített homlokzatú, mélyített kifutós Bölényház, vagy a vasbeton-zsiráfház. Lebontva ezzel kicsit a gyerekkorom is. Pont ugyenzért szomorodok kissé a Népstadi kapcsán is.
Ma reggel csináltam pár fotót az egy hónappal ezelőtthöz képest is előrerohant bontásról: a vasszörnyek már földszintig szétkapták a nagykaréjos oldalt is; a pilonok (egyelőre, a megújításig) elenyésztek, a felső karéj vaporizálódott, az egykori lépcsőfeljárókat még épphogy felismerni vélem, ahol az 1997-es magyar-svájcira caplattunk föl Apuval és Öccsel; a 2000-es magyar-olasz 2:2-n gimis osztálytársakkal kakasülős helyünk már csak emlék.
Hiányzik.
Hiányzik a Hotel Aréna felől a látkép, ami félig eltakarja a Földtani Intézetet, hiányzik a Stefánián sétálva a duplakaréj monumentális profilja, hiányzik a helyszínt belengő Népstadi-hangulat. Már most. De ez el fog múlni, ha évek múlva már áll az új, nyilván… de az igazi nekem mindig is ez a régi, ütött-kopott, korszerűtlen betonteknő marad a lelkemben, és szerintem sokaknak, Apuék korosztályának a kettős rangadók, az olvasóink közül a ’80-as éveben kijáróknak az itteni Fradiverések, nekem meg a fentiek miatt…
Mégis, valahogy most eszméltem rá, hogyha a Népstadi ennyire megvisel, akkor mi lesz OTTHON, most eszméltem rá, hogy én mennyire szeretem a Bozsikot, és mennyire hiányozna, ha valami csoda folytan mégis elérne hozzánk is a kormányzat „sport-CSOK-ja”, vagy hogy hívjam ezt az arénaboom-ot, mert a Népstadi is iszonyat hiányzik, már most, bár tök jó lesz a helyén egy új korszakhoz méltó, új monstrum; és a Bozsik helyére is kellene majd az új, most már én is ezt mondom, mert ha egyedül mi maradunk ki a jóból, ez is egy indok lesz akkor a későbbi ellehetetlenítésünkre… És mégis, a szembelelátó mögötti jegyenyék, a korlátunk a korzó tetején, a lépcsőkön felérés és a centerre rápillantás a korzóról, a tribün aszott fémborítása, de még az edzőpálya melletti téli fagyoskodás is hiányozni fog, ha csak emlék lesz már. Sokkal jobban, mint a Népstadion. Mert én itt vagyok (voltam) otthon.
Hát, ezek jutottak eszembe, így ma reggel.