Rendre felmerül a kérdés, hogy a magyar gazdaság egyáltalán hány NB I-es csapatot bír el. Ilyenkor mindenki nagyon okos tud lenni, és bemondja, mondjuk a 12-t, mert a gazdag Ausztria csak 10, és amúgy is ennyi a környéken szinte mindenhol, meg a nagyobb Románia is csak 14, a lengyelek meg oké, hogy 16, de ők sokan vannak, és amúgy is jobbak.
Ne haragudjatok, de ezek blődliségek. Mindenféle adatot, tényt és úgy általában magukat a számokat nélkülözik, mindössze és legfeljebb érzetek, és annak is elég gyengusok.
Tessék, itt egy klikkre nagyobb grafikon, ahol az egy főre eső GDP és az adott ország élvonalbeli csapatainak hányadosát látjátok az Egyesült Királyság nélkül, mert lusta voltam külön GDP-t keresni Angliára, Skóciára és Walesre:
Magyarul és az érzetalapú érvelésekben használt terminológiával, itt valamiféle eltartóképesség van egy grafikonba rendezve. A Nagy Európai Átlag 1894 dollár, amit Svájc, Norvégia, Ausztria, és még páran bővel felülteljesítenek, vagyis simán elférne még náluk néhány csapat, ha akarnák.
Magyarországot három verzióban is felhelyeztem:
- 12 csapattal 1138 dollárra;
- 14 csapattal 975 dollárra;
- és 16 csapattal 853 dollárra jön ki a mutatónk.
A hármas számítás azért is érdekes, mert a három adat szinte egymás mellé került, egyedül a 16 csapatos lengyel liga 898 dollárja kúszott be közéjük.
Vagyis kijelenthető, hogy az NB I számára jelenleg teljesen mindegy, hogy hány csapatból áll, európai átlagban az eltartóképességet vizsgálva mindegyik megoldás a középmezőny végét jelentené.
Máris más kicsit a kép, ha csak a környező országokra fókuszálunk, mert itt észre kell vegyünk egy viszonylag cinkes dolgot, mégpedig azt, hogy mindenki durván elhúzott mellettünk gazdasági teljesítményben. A ligák létszáma nagyjából megegyezik, tehát a grafikonon egy ország akkor szerepel előrébb, ha az egy főre jutó GDP-je magasabb. És ugye Szlovákia, Csehország és Szlovénia már pá-pá, lassan vissza se néznek, és nem csak ránk, már előzik Olaszországot, Spanyolországot, Görögországot és Portugáliát is.
A nagypofájú Magyarország tehát egy leszakadó ország lett mind gazdaságilag, mind futballban, és amíg a periférián találunk egy Lengyelországot, ahol teljesen újragondolták az egész labdarúgást, valamint találunk egy Romániát, ahol ciklikusan és hektikusan, de néha megjelenik valami fura pénz a futballban, és azt képesek eredményre fordítani, addig nálunk nem látni semmiféle kapaszkodót, hogy csak egy picit is reménykedhessünk.
Alternatív megoldás lehetne még hátrébb csúszni a listán, és Szerbiához vagy Boszniához hasonlóan nettó játékoskibocsájtó országgá válni, de ahhoz meg az kéne, hogy a magyar játékosok forgalomképesek legyenek. Nem azok.
Szóval tök felesleges arról vitatkozni, hogy 12, 14 vagy 16, hogy mit bír el az ország, mert álprobléma csupán. Amíg a mentalitás nem változik, amíg kényelmesen be tudjuk magyarázni magunknak, hogy mi csináljuk a valódi forradalmat (cél az európai középmezőny eleje!), addig felejtsük el a jó magyar focit. Vagy a közepeset. Vagy a pár évente néha felcsillanó valamit. Vagyis úgy általában mindent.
De ha már nem nézzük, legalább szép stadionokban tehetjük.
16-18 bajnokságra szavazok, péntek-szombat-vasárnapi meccsekkel.
Sok igazság van a cikkben, de 2015-ösök az adatok – mondjuk 2017-es hivatalos GDP talán még nincs is – és annyira azért nem húzott el Közép – Európa egyedül a csehek vannak – gazdasági értelemben – számottevően előrébb, de hát nem akart senki úgy eladósodni az elmúlt 20 évben , mint mi, kivéve talán a horvátokat.
Valóban gumicsont a téma, mert a bővítés sztm. csak arról szól, hogy a közös kalapból többen részesüljenek, és az ebből élő csapatok , mint a Kispest nehogy bele tudjon szólni a nagy állami dotáltak, a vidi, fagyi és jövőre vélhetően becsatlakozó felcsút (nem a mondat eleje) játékába.
1. Tök mindegy, hogy GDP szerint hány csapatot engedhet meg magának az ország. Világos, hogy 12 csapattal kevesebb lötyögős meccs van, mint többel. Ez pedig gondolom valami fejlődés féléhez vezethet.
2. Ami könnyen jön, könnyen megy. Ha számolatlanul öntöd valamibe a pénzt, ne várd, hogy arányosan olyan produktív lesz, mint ami saját erőből működik. Megközelítőleg sem. Tudom, sokak szerint állami pénz nélkül nem tudna működni a magyar foci, sőt, egyesek szerint azonnal megszűnne, kész, vége. Én nem így gondolom, csóróság lenne, de egészségesebb, fejlődőképesebb a közeg. Talán kellene pár évtized hozzá, de végül egy erős, piaci alapon, hatékonyan működő focink lehetne. A beleöntött pénz, habár jól jön Scsepovicsok megszerzésére, hosszútávon gátja az igazi fejlődésnek.
3. Csapatok kiemelése. Az az érv, hogy jó bajnokságokban is vannak kiemelkedő csapatok, nem érv arra, hogy nálunk is így kell lennie. Ahelyett, hogy valamiben előnyösebb helyzetben lehetnénk velük szemben, inkább mesterségesen megcsináljuk itt is. A jelenség egyértelműen negatívan hat a teljes magyar foci fejlődésére, a morális oldalát most hagyjuk is.
4. A morális állapotokat tökéletesen mutatja az a tény, hogy 3 füstbomba bevetése messze alantasabb cselekedetnek számít, mint az ellenfél szidása, buzizás, cigányozás (ami amúgy az uefánál ugyebár kizárást is jelenhet, de mindegy). :)
Ezért lenne az egyetlen ésszerű megoldás, ha az állam a futball „kezét elengedné”. Ha egyszer nem lehet piaci alapon működtetni a futballt, és nincs társadalmi igény (legalább is a nézőszámok ezt mutatják) olyan profi futballcsapatokra, akik más országok hasonló csapataival képtelenek felvenni a versenyt (ld. a kupaszerepléseket), akkor egész egyszerűen aljasság önteni bele a közpénzt. Ha csak amatőr csapatok lennének Magyarországon, az a pár ezer néző akkor is kimenne a megye II színvonalú futballért, hiszen a csapatát így is szeretné… Én legalább is akkor is járnék Kispest-meccsre.
1. Létezik az ún. eredményalapú premizálás. Ha a ligabevételek döntő többsége az év végi helyezés (vagy pontok) alapján kerülne leosztásra, akkor mindegy a csapatok száma, mert érdeked minél előrébb végezni. Szóval nincs feltétlen összefüggés a lötyögés és a csapatok száma között.
Nem tudom, melyik játékos/csapat esetében hogy van a premizálási rendszer, de abból kiindulva, hogy sok esetben úgy tűnik, a sima győzelmi prémiumért sincs öldöklő iram, attól tartok, ez a motiváció nem érne igazán sokat. Ellenben amit látok az az, hogy sokkal jobban hajt, koncentrál egy csapat „egy rangadón”, mint „egy Nyíregyháza” ellen.
Ligabevételt írtam. Vagyis a kluboknak leosztható pénzt. Ha a klubok bevétele jobban függ az eredményességtől, megnézik, hogy kivel érhetik el azt. Amíg normatívát kapnak eredményalap nélkül, addig marad a lötyögés.
Miért az 1 főre jutó GDP-vel számoltál? Nem mutatna tisztább képet a GDP/csapat mutató?
Miért? A GDP/fő az fajlagos, a másik meg csak sima tömegmutató.
De tessék:
https://uploads.disquscdn.com/images/434706452c3f05988f5fd29e5f9900ce8f4c8d6a186a769b3b6bb327d9bc8555.jpg
Köszi.
Szerintem azt, hogy egy ország hány csapatot képes eltartani (legalábbis gazdasági potenciált tekintve) inkább a teljes jövedelem mutatja meg. A teljes GDP az, aminek egy része a csapatokhoz tud kerülni szponzoráció, jegybevétel, állami támogatás, stb. formájában.
Ez az ábra közelebb is van az egyes bajnokságok színvonalához, mint a GDP/fő alapú.