Kispesten minden generációnak csak egy olyan páros jut, mint az Eppel-Lanzafame

Az általában hurrápesszimista* RW tegnap tolt egy mondatot a debreceni posztba, ami elgondolkodtatott:

Marci is érdekes srác. Idén messze nincs a tavalyi formában, sokszor mintha fejben nem lenne itt – és így is vert eddig 12-t a tavalyi 16 után. Évekig nem lesz még egy ilyen ékünk.

(* a hurrápeszimista ebben az értelmezésben: tényleg mindig a legrosszabbra készül, aztán már attól boldog, ha nem jött be a tippje, és mindezt a legnagyobb fokú tudatossággal teszi.)

Évekig – ez a kulcsszó a mondatban. Azt nem tudom, hogy mi lesz jövőre, vagy utána, vagy akár a jövő héten, viszont azt tudhatom, hogy mi történt tavaly, tavalyelőtt, vagy még korábban. Tényleg, mikor volt utoljára Eppelünk?

Marcinak az idei sorozatban a második idénye, amikor tíz gól felett termel. Már eleve olyat se könnyű találni, hogy a Honvédnak mikor volt két egymást követő évben egyáltalán tízgólos játékosa. Legutóbb például:

• 2011/12-ben Danilo 14-et vállal ősszel, hogy jó érzékkel eladjuk a télen, majd a biztonság kedvéért távozik Torghelle is;
• 2012/13-ban Délczeg 10 góllal vette ki a részét a bronzból, szintén nagyjából egy fél év alatt, mert tavaszra jött Martínez és Lanzafame.

Danilo és Délczeg előtt 2001 és 2003 közé kell visszamenni, akkoriban Faragó (10), Sasu (16) és Torghelle (10) triplázott.

Amúgy, ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor nem Danilóék az utolsók, mert ugye Lanzafame is tíz felett jár idén, vagyis Eppellel párhuzamosan. Adja is magát a kérdés: mikor volt utoljára olyan játékosunk, aki két egymást követő évben lőtt legalább tízet, ha már most kettő is van éppen?

Kérlek alásan, beszartok, de az 84/85-ben 20, 85/86-ban 27, majd 86/87-ben 19 gólos Détári. Vagyis több, mint harminc éve utoljára, ha nem számoljuk Kovács Kálmit, aki 91/92-ben 10, majd 94/95-ben 19 gólig jut, mert közte kicsit légióskodott Franciaországban és Belgiumban.

Olyan, hogy egyszerre két játékosunk is tíz fölé menjen nagyjából ugyanekkor történt: az előbbi felsorolásból Döme első két szezonja az alap, plusz mellette előbb Bodonyi és 11, majd Dajka és 10.

Negyven éve //

• 2017/18 (eddig) Lanzafame 14, Eppel 13
• 2016/17 Eppel 16, Lanzafame 11

Tovább szűkítve a kört, ha azt keresnénk, hogy olyan mikor volt utoljára, hogy ugyanaz a két játékos is legalább tíz gólt lőtt két egymást követő bajnokságban, akkor ezt találjuk:

• 1977/78 Kozma 19, Weimper 16
• 1976/77 Kozma 21, Weimper 12

előtte pedig:

• 1955 Czibor 20, Machos 20, Puskás 18, Kocsis 17
• 1954 Kocsis 33, Puskás 21, Machos 12, Czibor 10
• 1953 Puskás 27, Kocsis 24, Czibor 16
• 1952 Kocsis 35, Puskás 22
• 1951 Kocsis 30, Puskás 21
• 1950 Puskás 25, Kocsis 24

Tehát negyven éve nem volt olyan párosunk, mint az Eppel-Lanzafame, ami például azt is jelenti, hogy hiába volt Tichy sorozatban tízszer(!) is a házi gólkirályunk, mindössze kétszer fordult elő ugyanazon idő alatt, hogy rajta kívül más is elérte a tízet.

Kozma tizenegy szezonból kilencet húzott be, miközben neki legalább voltak társai, így például Weimperrel duplázni tudott, és ha nem hagyja ki 1975 őszét, akkor valószínűleg négy évből állna a sorozatuk.

Időben még korábbra visszaugorva, a háború előtt Nemes-Nehadoma József és Serényi Imre volt az ügyeletes gólfelelős. 1936 és 38 között például triplázni tudtak. Őket váltotta 42-ben és 43-ban Mészáros és Egresi, valamint maradt Nemes. A háborút követően Mészáros és Puskás csinált egy négyes sorozatot, és természetesen az első kettőnél ott találjuk az elnyűhetetlen Nemest.

Tessék csak ízlelgetni a teljes listát:

Kemény, de amikor RW arról ír, hogy „évekig nem lesz ilyen ékünk” (vagy tágabban: játékosunk), akkor konkrétan arról ír, hogy most van először ilyen a mi életünkben.

Miközben azért volt itt néhány nagy kedvenc, minőségi csatár, középpályás, de furamód hatékonyságban egyikük se vette fel a versenyt Marcival (és Lanzával). Időben visszafelé haladva:

• Gyulának (Youla) egy 9 gólos szezon jutott, és ennyi;
• Délczeget hagyjuk, az a 10 is nagy dolog tőle;
• Hercegfalvit szintén, bár egyszer tolt egy 14-et 2008/09-ben;
• Abraham rekordéve a 9;
• Alvesé a 6;
• a feljutás után Herczeg és Vadócz 5-5 gólja is elég volt a házi gólkirályi címhez;
• Borgulya nálam illeszkedik a Délczeg-Herczegfalvi sorba, hiába lőtt 98/99-ben 12-t;
• 95/96-ban és 96/97-ben volt egy Tóth Misi 7, majd 11 góllal, arra talán rá merem fogni, hogy utoljára, ráadásul szerettük is;
• a 93-as bajnokcsapat házi gólkirálya 6-6 góllal Illés, Orosz és Plókai(!!!) volt;
• 88/89-ben 89/90-ben Fodor foci tolt egy 11-et, majd egy 8-at. Majdnem.

Hiába hoztunk, vagy neveltünk ki minőségi támadókat, nálunk valahogy senki se ragadt meg, vagy ha véletlen mégis megragadt átmenetileg, akkor tutira nem működött. Csak néhány példa, akik kimaradtak az előző felsorolásból: Daud, Hrepka, Torghelle, Sasu, Horváth „Púpos” Gyula, Faragó, Kabát, Vincze Pilu, Gregor vagy Sallói is volt nálunk házi gólkirály, vagy termelt tíz felett (Kabát mondjuk pont nem, de később máshol gólkirály lett).

A házi gólirályok és a tíz felett termelő kispesti játékosok idényre lebontott listáját itt tölthetitek le, szabványos [ODS] vagy [PDF] formátumban. | címlapkép: 1909foto

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése