„Méltó” „búcsú” „?”

Csodálatosan érzelmes és megható posztot terveztem szombatra, aztán nem volt idő semmire Luxemburg után, esküvőre indulás előtt (ilyen ez a nyár, 3 hetente esküvő), Fanta doktor meg úgy megírta a Bozsik búcsúposztot, hogy majdnem én is sírtam, és nem csak azon, hogy elköszön a stadi, hanem amiatt is, hogy ezt a posztot nem én írtam meg. Ezek után a vasárnap délután folyamán már alig bírtam magammal, az említett cikket  olvasgattam, és az ismerősök fácse bejegyzéseit személtem 10 percenként a Bozsikról, majd olyan felindultan érkeztem ki a sorompó mögé a meccskezdésre, hogy arra nincs szó.

Aztán erre toltunk egy olyan meccset, hogy fél óra után már azon gondolkoztam, miért nem otthon vagyok.

Kispest ♥.

De tényleg. Ennél „méltóbban” nem is lehetett volna búcsúztatni a Bozsikot. Paks ellen, akikkel tradicionálisan borzalommeccseket nyomunk; alattomos lassúesővel a második félidőben, miközben már az elsőben is olyan a páratartalom, hogy Tel-Aviv ehhez képest a száraz légszomj városa volt; 3 nappal a luxemburgi önalázás után; és mindezt megkoronázva, mintegy 1400 néző előtt. Vagyis megint csak az a sztenderd másfélezer hülye volt kinn, aki hóban-fagyban mindig, de mindig, és amin tényleg nem tudom miért csodálkozom, amikor tavaly a bajnoki álomdöntő után szűk másfél hónappal, egy bizató BL-selejtező első meccs után, ha 1000-ren csúsztunk ki a Bozsik-stadionba, és kb. 20-an baj-nok-csa-pat-oztunk  a korzón. Amúgy szurkolóseregileg is elmehetünk a pukettóba.

Hát a meccs – erről most nehézt okosakat írni (menj a francba Hanta, hogy ellőtted a Bozsik-búcsúztatást, arra még fel tudtam volna húzni a mait, de magára a meccsre, hát ez kegyetlen feladat). Nyilván a hangulat nics a topon a keretben egy ilyen csütörtök után. Nyilván a se íze- se bűze  Paks ellen nehéz felpörögni (ez eddig két bullshit érv volt amúgy, csak szólok). Ugye sorozatterhelés (sírok), Supi a meccsvégiben meg is jósolta, hogy ezért szét lesz kapva, de akkor is bevállalja, hogy a lábakban még bene volt egy -ha vesztes is, akkor is -kupamecs 90 perce, hát ja, én amúgy eléggé szimpatizálok a mesterrel, de most jobb lett volna ezt nem annyira hangsúlyozni.

Amúgy a pozitív oldalán a serpenyőnek ott van az EL-égéssel szemben a bajnokikon a 3 meccs, 9 pont, azaz a nagyon fontos itthon kezdős triplát behúztuk, és ez viszont nem szorul különösebb magyarázatra. Sokan kommentelték, hogy LUX az Supka bűne, mert szarvashiba volt a nemrotálás a ‘várda ellen, akiket mindenhogy leverünk, még C csapattal is. Ezzel nem tudok egyetérteni – nekünk a B-csapat már bárki ellen necces, és hiába gurítottunk most négyet (ebből kettőt a legvégén) a kisvárdai Benettonnak, azért ez nem volt olyan egyértelmű, mint az eredmény mutatja. És ha valaki azt kérdezi, mi a fontosabb: a bennmaradás, vagy még egy kör az EL-ben, hát valljuk meg, nem sokáig totojázna a válasszal a szurkolóink többsége. Illetve most még lehet, de jövő májusban már senki sem érvelne az EL mellett… Ilyen téren pedig nagyon igaza volt Supkának. Mehettünk volna még egy kört, vagy ha a Domzalét kapjuk, valami csoda folytán esetleg kettőt is, de csoportkör amúgy se lett volna, első osztályban mardni viszont létkérdés.

Ettől függetlenül játékosnak, edzőnek most nem szerencsés a luxemburgi égés kapcsán indokokat keresni és elemezni, mert – mert nem. Na. Ezt érezni kell. Ilyenkor arra van szükség, amit Holender csinált odakinn, ha már elbasztuk, akkor odaállni a drukkerek elé, vigigpacsizni, megköszönni a kiutazást, sőt, Filip még egyenként bocsánatot is kért mindenkitől. Én mondjuk bocsánatkérést nem vártam, de a gesztust elismerem, növelte is a személyes ázsióját a szemeben. Boti a másik, elsőnek érkezett ki és tesbeszéddel is mutatta, hogy itt nincs mit magyarázni. Hasonlót szívesen megnéztem volna a fradiból jött minőségi igazolástól is, de ez akkor nem történt meg. Mondjuk nekem se lett volna sok kedvem kijönni a konstans verbális gyalázás után, DE. De ezért ő a játékos, mert ez sajnos velejár, és ha ezt most lenyeli, majd bizonyít, ezek a hangok elhalkulnak.

Már a poszt közepén vagyok, és még semmit sem írtam a mecscről. De ez nem csoda. Tegnap alig volt valami momentum, vagy olyan teljesítmény, amit boldogan kiemelnék. Több rossz passz mellett Vadi mondjuk tegnap is tetszett, volt 2-3 olyan labdája, amit bármikor jó érzés nézni. Jó lenne, ha a többiek is felnőnének ezekhez helyezkedésileg, a mögöttem álló Salvatore drukketársat idézve „ha értenék a többiek, hogy mit játszik Vadi,  előrébb tartanánk„. A Krisz helyére belebegtetett Pilík, viszont, hát. Egy meccs alapján persze nem lehet ítélni, de az első két megmozdulás OKÉ, utána alibi ezerrel minta kevésbé egy zelenkai, mint inkább egy macko-i pályaívet vetít előre, ettől meg lekonyul a szemöldököm. Gazdi nagyon hiányzik.

Gergő sztenderdet hozott, ez most egy gólt ért, plusz nagy szerelések, fáradthatatlan hajtás, örültem a luxi gyengébb eresztése után ennek. Dani paripa gólja okés, és remek, hogy úgy lövi a tiziket, ahogy 2011 őszén abbahagyta, de a helyzettékozlás is idézi némileg azt a bizonyos nagy őszét. És a passzolási rátája, hát… lanzafamei magasságokban kezd járni az önzésindex. Tetszett viszont Luki a beállása után, a leváltott Holendert pedig mögöttem dicsérte egy emberként a társaságunk, pedig Filippel mindig (főleg a Rossis hátvédeztetés előtt) nagyon kritikus volt tőlünk sok ember, ez idén átfordulni látszik.

Boti most játszott először középen, és bár régi mániám, hogy ő szélen a legjobb, esetleg a rossis 5-3-2 három középsővédőjének bal tagjaként, ma végre először elhittem neki, hogy ő tényleg király közép-középen. Batik és Skvorc jót szürkültek mellette, főleg a Prostatikus Szkvorcs Kapitányt nem értem, mit eszünk rajta ennyire, ennyit Lovrics is hoz, szinte kosút-i alibit érzek nála sokszor.

Lefújáskor az eső elől a tribünre húzódó (jelzem, a Papa most az első esőcseppek után felengedett mindenkit, nem is értettem mi van, itt van Amerika?) tömeg oszlása közben felsétáltunk a legfelső sorba és még egyszer, bajnoki meccshangulatban utoljára, körbenéztem a horizonton. 29 év számtalan momentuma ugrott be, és kicsit, egy pillanatra úgy éreztem, a levegő nehéz párája pont az emlékektől volt ennyire súlyos ezen az estén.

• Apuval és Andrissal ülünk a Korzó kopott padjain a majdnem kieső szezon tavaszán 1989-ben a Veszprém ellen (0-2);
• egy év múlva már Csehi #szezongólja szabadrúgását ünneplem ordítva Zsiborás hálójában (mármint a labda került oda, nem én);
• 1992 idényzáróján Cseh Bagya szabadrúgásán és Kovács Ervin centerezésén élvezkedek és extázisban nézem itthon Kovács Kálmánt;
• 1993 tavaszán a Videoton ellen Márton fejel gólt, a következő őszön a Manchaster ellen sírva fakadok Szabados egyenlítésekor az első esti meccsemen;
• 1994 őszén már barátokkal ülök a Korzón (többek közt a Miriutát bő nyállal szidó Lovi fotóssal az ETO ellen);
• 1996, szakadó esőben Piroska 86. p., Árgyelán 89. perc, nincs hangom;
• 1997 évzáró, VPG-s osztálytársammal nézzük Farkas Andris egyetlen felnőtt gólját a Vidi ellen;
• 1997 ősz, 0:1 a Stadler ellen, totál nihil, Józsi bácsit az aktuális neje cirógatja 100 kiló fuksszal a díszpáholyban, még a böri előtt, Borgulya góljával nyernek. A második félidőben Varga Zolinak egy spicces drukker a „Philip”-et és a „Tarlue”-t ajálnja beállításra, kár, hogy ez a két név egyazon játékost takarja;
• 1998 tavaszi idénnyitó, Öcsémmel már csak Bárányos és Calin gólja után jutunk be, 6000 néző, egy pénztárablak, bazd meg, Komora, és 25 fok február végén;
• 1999 tavasz, Gálhidi, Kane, Bánföldi, Schultz, Zováth, elgondolkozok a kispestiség felfüggesztésén;
• 2000 tavasz, Faragó-Horváth Gyula, nézhetetlen meccsek;
• 2001, Doki barátom és nagyapja hosszú évek után elsőzör meccsen, MTK ellen 1:0, Sasu, kiesőjelöltből majdnem bajnokok leszünk, persze aztán NEM;
• 2002 tavasz, Kispest-Matáv 1:0, megint Sasu, a tribünön mellettünk egy döglött galamb; 6 órával később a vendégkispadon ordító Simont agyonverik a Mammutban;
• 2003, Békéscsaba ellen 0-0, Bárányost ki is állítják, Zomborit becserélik,ótvar alibi, mindenki takarodjon;
• 2003-04, NB1B, ősz, október 23. hosszú hétvégéje előtt Kispest-Vasas 1:0, Borgulya, 6000 néző, havas esőből jövök fel a meccsre Dél-Zalából;
• 2004 ősz, az athéni vízliabda döntő után itthon a Zete ellen, Dokival kettesben, aki már cigánykerekezve jön ki a közvetítés alatt letolt 6 sör után;
• 2005 ősz, Kispest-UTE 1:0, Takács Zoli bomba, Dolcetti kis csodacsapatával;
• 2007  tavasz, Honvéd-Vác 6:0 stadionavató, előtte esztrádműsoros stadibejárás, végtelenített Hemy-induló, azt hittem, reneszánsz jön;
• 2008 tavasz, Kispest-REAC idénynyitó, 1:1, idén se leszünk bajnokok;
• 2009 MK döntő, Kispest-Győr 0:0, már pályaszéli riporter vagyok, megkülönböztető mellényben, és ünneplem a félig bundás keretet;
• 2010 tavasz, Kispest-MTK; Botis ollózás, Lovifotós megint azt hazudja, hogy le akarja pippantani a román hátvédet;
• 2011 tavasz, Kispest-Videoton MK, 1:1, gól: Zelenka, és először találkozunk személyesen Hantával;
• 2011 ősz, Torghelle hazatér és gól ver a Paksnak, majd 2 hét múlva a a 93. percben a Pécsnek, Sanyi bebasztaaaaa;
• 2013 tavasz, Kispest-Győr 1:0, Hidi – nagy lövő; és később jön a bronz;
• 2014  tavasz, UTE ellen 3.2, Vécsei Báló csoda-csavarásával;
• 2015 tavasz, Nagy Geri óriási szóló után indítja a Debrecen ellen azt a szerb hülyét (Punosevac? Volt ilyen?), aki persze kihagyja;
• 2016 tavasz, Vaszke a Fradi ellen emel bokából;
• 2017, Zsoldos teszi Kingnek, King elmegy, na, add be, na… Eppel, nem éri el, de…de… elérteeeeee,  GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!!!;
• 2018 tavasz, Vasas elleni záró meccs, megint mi adunk gólkirályt…

és 2018. augusztus 5, itt a vége.

29 év. Hiányozni fogsz, stadi.

Hát így indultam haza.