Lassan ki kéne egyenesedni, igaz, ehhez a legnehezebb sorozat köszönt ránk

Melodramatikusan először utolsó szalmaszálat akartam írni az alcímbe, amibe kapaszkodhatunk a holnapi meccs kapcsán, de rá kellett jönnöm, ez azért még tőlem is sok lenne. Viccet félretéve, a héten posztban és kommentekben is kongattuk a vészharangot, de szerencsére ezt egyelőre időben történő ébredésként foghatjuk fel inkább, hiszen 30 forduló van még hátra, idő tehát bőven van javítani. A klubhonlap vidám, a csapat (állítólag) vidám és imádja Sanninót, Kambi szerint nincs gond, visszatért Zsoldy, mitől kéne egyáltalán tartanunk?

„Ööö… a sorsolástól és a Békéscsaba, az MTK, a Vasas, majd a Szombathely példájától” – vághatja erre rá pesszimistább énünk, és bizony neki is van igazsága. Valóban, a 4 említett csapat (valamint a korábbi években, igaz, még nem a 12 csapatos verziókban a Tatabánya, a Zalaegerszeg, a Kaposvár) könnyedén csúszott bele abba a hibába, hogy beragadva a rajtnál, később már nem sikerült a feltápászkodás. És míg a felsoroltak közül a viharsarkiak és (a Haladást kivéve) a 3 másik dunántúli eleve nem is esélyesként futott neki az adott idénynek, addig tavaly a Hali, előtte egy évvel a regnáló bronzérmes Vasas vagy még azelőtt a mindig veszélyes MTK simán felsőház (jó, a Haladás biztos középmezőny-) esélyes volt, és ebből lett egy torpanás/beragadást követő gigantikus besülés. Megijedni tehát nem, félni viszont lehet, mert az nem mindig haszontalan.

A sorsolás pedig valóban nem tűnik ideálisnak, bár azt se felejtsük el, ha nem parázunk, itthon (értsd: a bajnokságban, nem hazai pályát értve az itthon alatt) azért mindenki verhető, még a két egyenlőbb is el-elkapható, főleg idén ősszel a várhatóan EL-menetelésre koncentráló, az Üllojszkij Proszpekt 129. szám alatt székelő aktuális bajnok. És a 12 csapatos Bohócban különösen igaz, hogy a Honvédos ébredésem óta mindig meglévő Kispest-faktor értelmében, ha beszívjuk az esélyesként elbukott meccseinket, akkor pont hozunk egy-két váratlant. Múltkor Hanta kiszámolta, hogy 3 vereséggel utoljára a Krémer idényben startoltunk, és egy Siófok elleni véletlen győzelem után jött megint 4 vereség Varga Zolival, hogy aztán ott is pont kivérezve, az egyik csúcsfavorit ellen győzzünk ismét (Kispest-HFC – Fradi 1:0, gól: Bárányos). A kivéreztetettség nem túlzás, az azóta elfeledett saját nevelés Balogh Gergely pl. végigjátszotta azt a meccset! (Ő annyira outsider volt a keretben, hogy még fotóm sem volt róla a gombfocicsapatomban, csak egy felirat a bábun, nem is futott be nálam sem nagy karriert szegény). Persze ez így papíron jól hangzik (mármint a Kispest-faktor, és nem Balogh Gergely karrierje)- meglátjuk, mi lesz belőle a következő hetekben.

A kisebb, így kérdőjeles játékú sérültekről továbbra sincs infónk, úgyhogy most megint sírok egy öblöset itt a blogon, hátha válaszként ma délre ismét felbukkan egy maródi-helyzetjelentő cikk a hivatalos honlapon. Gazdag és Nagy Gergő kapcsán érdekelne erőteljesen a tényleges állapotuk, mert a múlt héten a középpályás-sor bizony nem volt átütő. (Persze mire a bajnokcsapat két pillére nemcsak visszatér, de vissza is nyeri legerősebb formáját, az gyaníthatóan nem 1-2 fordulót vesz majd igénybe). Batik ellenben letöltötte eltiltását, ami felveti a kérdőjelet, hogy akkor a Kambi-Lovresz-Niba hármasból ki marad ki, esélyesnek érzek egy Lovrics-pihentetést (és aggodalmaskodva mormolom magam elé, hogy a biztató indulás ellenére Niba elég átlagos folytatást hozott Miskolcon és a Várda ellen is). A fő gondok mégis középen jönnek. A szegény ember NagyGerijeként robotolgató Kesztyűs sok vizet nem zavaró töltelék, Gazdi és Geri játéka ugye bizonytalan (vagy nem? Hahó….), Moretti néha ad jó passzt, néha bealszik, ellenben kurva lassú. Banó-Szabó pedig a Hidiposzton nem túl meggyőző (EvdM alatt, szélebbre jobb volt), és mintha fonalat is vesztett volna. Egerszegit Sannino sem nagyon erőlteti, ez elég sokat elmond a játékerejéről sajnos. Szendrei tavaszhoz képest pedig kellemesen eltűnt (ott is volt sérülés, kérdés, most mi a helyzet vele).

Érdekes még a kapusposzt. Titokban mindenki új kapusigazolást várt a héten – ez nem ütött be. Horváthot én egy klasszikus jó, megbízható CSEREkapusnak tartom. Tavaly az MK-ban szépen menetelt. Bravúrt (pont e menetelést leszámítva) keveset hoz, de nagy hibát is. Erre tessék, a múlt héten beütött a krach. Nem könnyű helyzet, és ráadásul most lehet, azzal tennénk a legrosszabbat, ha büntetésből kivenné őt Sannino, és jönne megint Berla (aki ha ló nincs, jó a szamár is effektust érezhet, hisz különösebbet nem hibázott 3 fellépésén, mégis leváltották…), ami a lelkis Andrist egy életre elmeszelné. Persze pont a lelkissége miatt féltem őt a holnaptól is. Nem könnyű helyzet ez. De ha már hozunk esetleg valakit erre az idényre, akkor az ne egy újabb tapasztalatlan ifi, vagy sokadvonalas szürkekapus legyen, mint akikről itt suttognak (Dombó, Zöldesi), mert arra itt vannak a mostaniaink is, csak bizalmat kell kapjanak masszívabban (Berla).

Elöl valamivel jobb a helyzet, mondanám, ha idén eddig nem a kínos impotencia jellemezné abban a szekcióban a csapatot. Persze óriási pozitívum, hogy a megkopott glóriájú messiás visszatért, azonban érdemes lenne összevetni a 2016-os és a múlt heti comeback meccseket, mindkettő vereség volt, de ég és föld az olasz mozgása. Ennek (és minden morális szempontnak, sajnos) ellenére azonban egyértelműen a mérleg pozitív serpenyője a súlyosabb a hazatalálásával, ha valakitől, tőle szar formában is várhatjuk a gólokat, ráadásul ki beszél szar formáról – egy haloványabb debüt mellett ott az egész tavalyi éve meg az idei BL-selejtezők még Mordorban. N’Gog hozza a szokásost, lassan le is teszek vele kapcsolatban a várva várt áttörésről, de így is kétmeccsenként pöttyint egyet; Moutariban pedig még van puskapor szerintem. Gond tehát van (amit látunk), de potenciál is rejlik ebben a csatáranyagban (amit remélem, látni is fogunk). Kulacstól kezdek tartani, hogy ő inkább a Szekulics/Ceolin/Balázs Zsolt/Diaby „itt van, de minek” kategóriáját erősíti majd, a helyén fordulónként váltogatva betett Cipf/Májer kettőst boldogabban néznék, hiába szédül meg e soroktól 2-3 „csak rutinrókát a kezdőbe” alapelvű olvasónk.

Ahogy a múlt héten, úgy ezúttal is hosszú hajrát nyitottam tehát a beharangozó terén, amíg Fanta úr rápihen a következő hét 120 kisposztjára, de sebaj, hiszen ahogy 3 vereséges kezdésünk, úgy olyanunk is mikor volt utoljára, hogy zsinórban három RW poszt jött ki, teljes Hantacsönd mellett? Aki ezt megmondja, azok között 1 videót sorsolunk ki, amelyen Ábelbébiface úrral éneklem A Honvéd napja eljött már-t egy kiszáradt tel-avivi szökőkútban 2017 júliusában. Mindenki gondolja meg, hogy beszáll- e a kontesztbe!

#Update: főleg, hogyha az a 3 zsinórposzt az 2, RW menj haza, részeg vagy.

Címkép: m4sport.hu