Holnap egész tavaszi léghőmérséklet, egy sajnos egész erős Mezőkövesd és egy egészen kiszámíthatatlan Kispest vár ránk, ami egy olyan kombináció, amiből bármi is kisülhet. Egy vidám szombat este épp úgy, mint egy szöttyögve, átkozódva hazacsullongás a Hungáriáról, ahol nem elég Fatert hallgatni, hogy „derohadtmesszeparkoltatokéskülönbenisezamacskakőmeghogyvanmá’lerakva”, hanem azon tépelődni, hogy így elég kínos lesz a tavasz. Hát, meglátjuk.
A múlt heti borús beharangozót a januári (nem) történéseken túl a ködös, kedvrohasztó reggel is megalapozta; ebből következően a mostani verőfényes napsütéses délelőtt valami penetráns optimizmusra adott volna okot elviekben, de az a helyzet, hogy a szép fehérvári helytállás ellenére annyira még mindig nem érzem az ívet, főként, ha a holnapi meccsről eltiltás vagy sérülés miatt hiányzók listájára is vetek egy pillantást. Nem indul könnyen a „tavasz”.
Holnap nem csak a Vidi ellen is foghíjas középpálya nem bővül, azaz várhatóan ismét a Hidi-Kesztyű-Banó sor megy fel kezdeni; de az eleve deficites csatársor egyetlen értékelhető tagja, Zsoldy is csak a VIP-ben üldögélhet, bár, én valahol még örülök is, hogy legalább a Fradi ellenire spórolja magát. Csak hát az a probléma, hogy az idei Mezőkövesd nem intézhető el annyival, mint az elmúlt sok szezon „minekvannak” ’kövesdjei. Pont Öcsém fedett meg a héten, hogy „na, egész ősszel azt mantráztad, hogy a Mezőkövesd ki fog pukkanni, aztán csak nem akarnak, pedig mindjárt itt a második kör vége”. Hozzáteszem, igaza van, tényleg elmértem ezt a tippemet, de még mindig van egy sanda gyanúm, hogy a bajnokság utolsó negyedére meg fog folyni ez a csapat, mint Tállai hőhullám idején, és a dobogó nem jön majd össze nekik. (Sajnos ez azt is feltételezi, hogy egy még undorítóbb képződmény csalinkázhat be oda, de ne így legyen).
Jelenleg úgy állunk, hogy a kimaradók listája miatt lassan értelmetlenné válik a kezdőcsapat-tippelgetés össznépi játéka. Amely tényleg össznépi, a héten már a kommentárok közt is megjelentek az olvasók projekciói, és az van, hogy tényleg olyan kevesen vannak hadra foghatók a keretben, hogy az ezekben leírtakhoz nem is nagyon tudok mit hozzátenni. Egy kérdés maradt csak bennem, hogy Sannino kezdőbe vállalja –e a Costa Rica-i Gólemet, vagy marad a biztonsági játék, elöl egy szál Moutarival, mögötte 3+1 középpályással, és persze a két kamuvédő-inkábbszélső futóemberrel. No igen, ott lesz még egy változás Fehérvárhoz képest: Aliji helyett vagy Eke, vagy Kukoc kezdhet, viszont ha még King sem bír egy egész meccset, akkor akár mindkettő. Vagy…Kesztyűs hátra jobbhátvédbe, és a középpályát valaki mással turbósítjuk? De kivel? Nincs kivel. Nem egyszerű.
Sanyibácsi dicséretére szóljon, hogy ő sem siránkozik, bár megtehetné – ellenben persze nem mond semmit. E diplomatizmusért jól esne kárhoztatnom, de akkor minden edzőt kellene, ugyanis ezeknek a semmitmondó hivatalos klubhonlapos beharangozó nyilatkozatoknak annyi értelmük sincsen, mint annak idején lényegi kérdést feltenni chaten vagy élőben Papa Hemynek. Nem csak nálunk – sehol a világon. Más kérdés, hogy ezekből a „Sok sérültünk van, két játékosunk eltiltott, de itt a lehetőség a többiek számára, hogy megmutassák mire képesek” jellegű nyilatkozatokból sülnek ki majd az olyan meccsutáni megmondások, hogy „azért azt látni kell, hogy ennyi sérülttel nem tudjuk felvenni a versenyt a tradicionális élcsapat Mezőkövesddel, de a 4 kapott gól ellenére mindenkivel maximálisan elégedett vagyok”.
Ilyen előzmények és a meglehetősen masszív Mezőkövesd ismeretében simán bemondanék egy vendégsikert a holnapra, de kiindulva a magát mindig a legnehezebb pillanatokban megrázó kispesti oroszlán-önképből, lehetséges, hogy egy ikszre jók leszünk.
Addig is azonban még jön egy szép péntek délután és egy jó kis szombat délelőtt, ahol a keresztlányomékat visszük Állatkertbe, remélem, a jó élmények nem állnak meg ezzel, és valahogy kitartanak estig.
Idén pedig még élvezzük ki a hülyebírókat a VAR-ig meg az utolsó félszezont a fizusapkáig, bár utóbbit inkább várom.
Címkép: hungaricana.hu.