Hamar eljött a pillanat, amikor rá kellett eszmélnem, elképesztően nem tudok mit kezdeni a hirtelen rámszakadt idővel. Tegnap például a székvásárlás halvány ígéretéből az lett, hogy mindenféle eszköz nélkül szétvertem egy csaknem negyven éves, még valódi fából készült szekrényt, mert egyáltalán nem használtam a benne lévő dolgokat. Majd a helyére kerülhet egy új, a jelenleginél jóval nagyobb munkaasztal. Természetesen majd ha kapható lesz, és majd ha végre rendelni lehet.
Távolról a témához tartozik, hogy sokáig bent volt a WC-ben nálunk általános célú olvasnivalónak a Guiness rekordok könyvének 1989-es kiadása, és bár tisztán emlékszem egy részre belőle, azért inkább kikeresem:
A Tinwald Rugby Football Club (Ashburton, Új-Zéland) hattagú csapata David Young vezetésével 1977. november 6-án teljesen szétvert egy pianinót, és a roncsokat egy 22,8 cm (9 inch) átmérőjű, kör alakú nyíláson át kiadogatta, mindezt 1 perc 37 mp alatt. Anthony Fukes, Mike Newman és Terry Cullington 1979. augusztus 25-én puszta kézzel 2 perc 53 mp alatt vert szét egy zongorát Nottinghamban (Anglia). A zongora maradványait ki tudták adogatni az említett méretű nyíláson.
Ennyit számít, ha megfelelő szerszámaid vannak, esetleg, ha szétverésben hozzáértő emberekkel dolgozol együtt.
Nálam adott volt a Kanizsa Bútorgyárban valamikor egy átlagos Bélabá által összeragasztott-összeszegelt és részben csavarozott szekrény (nettó súlya mintegy 70 kiló), a húgom, mint segítség, valamint egy nagyobb csavarhúzó és egy kombinált fogó. Később sikerült találni pár éket és egy kalapácsot is, így a bejárati ajtón, aminek az átmérője lehet úgy 230 cm (90,5 inch) alig másfél óra alatt (90 perc pár mp) sikerült is átjuttatni a maradványait. Úgymint: egy hátlap, két ajtó, két oldallap, egy polc, egy alsó doboz, egy függőleges elválasztó elem, egy tetőlap, egy alsó lap, lábak, lábak közötti összekötő léc, mintegy két tucat girbe-gurba csavar és pár tucat U-szeg, aminek a törtszázalékát sikerült csak tisztességesen becsapni a szekrény hátuljába.
A szekrény szétverése során személyi sérülés nem történt, Bélabá felmenői viszont emlegetni fogják a délutánunkat.
Az átmenetileg használt székemben meghúztam pár csavart, tettem rá némi merevítést, így most semmi lötyögés, amíg nem tudok rendelni, vagy haza nem hozom az irodait, addig megteszi.
Honvédelmi ismeretek
Gondoltam továbbképzem magam, hogy járványügyi vészhelyzet esetén érteni véljem mi és miért történik. Ehhez gondoltam hasznos segítségnek a Honvédelmi ismeretek (A középiskolák részére, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984) című kötetet, mint a háztartásban előforduló egyetlen tananyagnak nevezhető dolgot, amiben van esély, hogy hasonló esetekkel foglalkoznak.
Ugyan kimondottan járványos részt nem találtam benne, de van olyan, hogy A biológiai fegyverek (301. oldal) és A vegyi fegyverek (304. oldal). Amennyire én értek hozzá, gondolom nagyjából hasonló szabályokkal lehet védekezni ezek ellen is, vagy ha nem, akkor a szövegből úgyis kiderül.
A bökkenő azonban a következő:
Igen, a kötetben a 272. után a 305. oldal következik, vagyis pont az általam keresett rész hiányzik.
Akár feltételezhetném is, itt valami évtizedeken keresztül lappangó hatalmas összeesküvés bújik meg a háttérben, esetleg az Operatív Főtörzs tévedt el annyira a történelem viharában, hogy éjszaka belopózva hozzám, kitépte a vonatkozó oldalakat a könyvemből, és ma reggel már azt tanulmányozza, hátha kiszaszerolja belőle, mi legyen a következő lépés.
Sajnos nem, ugyanis a könyv gerince érintetlen, láthatóan nem hiányzik belőle tizenhat lapnyi honvédelmi ismeret:
Generációkat oktattak honvédelmi ismeretekre, és amikor egyszer szükség lenne a tudásra, akkor kiderül, esély sem volt átadni.
Mondom, hogy unatkozok/m
Bajnokcsapat 6. mérkőzés
Ha a 2016/17-es bajnokságot tizenegy Vasasnak és egy Honvédnak írták volna ki, akkor csontutolsóként kiesünk. Hihetetlen, hogy mennyire nem tudtunk mit kezdeni a Vasassal abban az idényben.
Igazából a Fradi és a Videoton bele volt kalkulálva, mindkettő ellen három-három pontot szereztünk a három meccsen, azonban a Vasas nem, mégis ugyanúgy három pont lett belőle. Érthetetlen, hiszen a többi csapat ellen átlagosan hét pontot(!!!) gyűjtöttünk be a lehetséges kilencből.
Ez volt az első Vasas az idényben, ráadásul hétközi, ami sokaknak arról maradt meg, hogy rettenetes napot kifogó Horváth Andris utolsó meccse a kapuban, pedig nem. A Gyirmót, a Kövesd és a Mórahalom ellen még Andris véd, Gróf csak az MTK ellen kezd először, ráadásul akkor a padon nem is Andris, hanem Nagy Sanyi ül mögötte.
Hiába volt tehát a zsinórban két győzelmünk, játékunk esetlegességét látva idén nem mertem elhinni, hogy a hantai optimizmus („ma élre állunk”) tényleg beteljesedik. És persze nem is teljesedett be, de nehogy azt gondolja valaki, hogy ilyenkor elégedetten dőlök hátra, hogy „na ugye, megmondtam”.
nagyon szórakoztató visszaolvasni az akkori posztokat. Én, ugye, olvashatjuk úgy is, hogy előre bemondtam a bajnokságot, és mivel persze nem aznap nyertük meg, RW is joggal dühönghetett, hiszen láthatóan egyetértett a célokkal, épp ezért sem mondhatta: „na, ugye, megmondtam”.
A meccs után Bastille barátommal elhúztunk Kolozsvárra, de erről már volt szó (Bobál kiállításából visszafejtve).
Összefoglaló nyolc percben.
címlapkép: Gerhard Gellinger/Pixabay
