Nagyon furcsa állat tetszik lenni az új magyar labdarúgás. Egyfelől ott van bennem egy szövődményekkel erősen terhelt rajongás a Kispestért, amit körbevesz egy mély undor alapú hányinger az egész rendszer működése miatt, és a reményvesztettség, hogy a bajokságok azért mégis a pályán dőlhetnek el. Amíg a Kispest kerekedik felül, addig nincs baj, az ember bármit képes megmagyarázni magának, a többit pedig féllábon is kibekkeljük valahogy.
És ha nem lenne elég a Patyomkin-bajnokság (értsd: Potemkin), a koronageci, mert ne a vírusságát emeljük ki, hanem a geciségét, hogy még ezt a Patyomkint is elveszi tőlünk, és a tévé elé kényszerít minket. Minket, akik a Mezzót is csak akkor kapcsoljuk be, ha a Salzburger Festspieléről, szigorúan Karajan intendánsi korszakának első éveiből ad valami igazi nyalánkságot.
De félre minden undorral, kényelmetlenséggel, félre az önmagunkat ámítástól, a bajnokság akkor is bajnokság, ha éppen a bajnokság lényege átmenetileg szünetel.
Mert felülkerekedik a gemifikáció, az ácsívmentek gyűjtése, a bennünk felsejlő kép, hogy elő lehet állítani, ki lehet nyomtatni, le lehet közölni olyan tabellát, amiről hiányzik a Kispest vagy a Honvéd neve. Egy ilyen is sok volt.
Inkább erőt veszünk az unalmunkon, hagyjuk győzedelmeskedni előbb a szenvedélyünket, majd ahogy halványul, belesüppedünk a mindennapok megszokásába, és csak a kimaxolás érdekel minket. Szorgos munkával összegyűjtjük az összes erdőben fellógatott bábut (Rise of the Tomb Raider), az összes kurva telefont (Division 1-2.), Benjamin Franklin iratait (Assassin Creed III.), és a Honvéd összes tabelláját. Kell az egész kollekció! Akkora szar pedig nem lehet, hogy akár egyetlen is hiányozzon belőle.
Ha nem tartottuk el a kisujjunkat az ötvenes és nyolcvanas években, akkor ne tartsuk el a kisujjunkat a kétezerhúszas években sem.
Kicsit fókuszálva magára a Zete elleni mérkőzésre, van egy olyan érzésem, hogy még inkább az ősz végének fog szólni, mint a tavasztól várt menetelésnek.
Egyelőre hiányzónk inkább van, mint új, azonnal a kezdőbe illeszthető játékosunk. Viszont az van, hogy a hiányzók száma és minősége (Baráth, Mézga, Ugrai) szinte földhöz tapasztja a libikóka negatív oldalát, miközben a másik ülésen a felkészülési időszakot találjuk mindössze. Esetleg a Pisont-mágiát, aminek a létezésében mindannyian reménykedünk.
Komolyan félek a rajttól, mert még nem vagyunk, nem lehetünk kész. Négy olyan nevet igazoltunk, akik egyértelműen a kezdőnkbe érkeztek, akik nem konkurenciát jelentenek az esetleg elkényelmesedő játékosainknak, hanem egy komolyabb játékrendszerbeli csavarást követően konkrétan megfordítják a helyzetet, és ők válhatnak középtávon az elkényelmesedőkké, hiszen minőségben nem sok hasonló játékos szaladgál az edzéseinken.
Komolyan félek attól, hogy beragadunk. Hogy az ötvédővel, a jelenleg elérhető szűk kerettel nekivágunk, és szenvedünk, szenvedünk, és a pontok se jönnek, majd kapkodni kezdünk. Erre most egyszerűen nincs sem idő, sem lehetőség, ebben az idényben már nincs több luft.
A tavaszunk – az igazolások fényében – arról kell szóljon, hogy lesimázzuk a bennmaradás kérdését, és fokozatosan beépítjük az új embereket abba a rendszerbe, amit jövőre játszani szeretnénk. Az még kérdés, hogy kivel, hogy marad Pisont, vagy Urbányi előrébb lép, esetleg valakinek a maszkjában, igazából jelenleg mindegy. Vannak most fontosabb dolgok.
Na, de a lényeg.
Ma egyetlen dolog számít, mégpedig a három pont. Lényegtelen a játék minősége, mert nem ezekkel a játékosokkal fogunk játszani a későbbiekben; lényegtelen a felfogás, mert valószínűleg az is változni fog; lényegtelen szinte minden, hiszen egy átmeneti időszak kellős közepére eső meccset játszunk. Tényleg csak a három pont számít.
Meg kell érteni, az őszhöz hasonló teljesítmény nem fér bele az emberek Kispest-képébe. Ha valakinek zsenánt itt játszani, ha valakinek nehezére esik a versenyhelyzet, ha szarik bele az egészbe és egyedül a bankjától érkező sms érdekli a labdarúgásban, akkor annak csókolom, viszlát, tágas dolog az NB I. és NB II., van még pár jólfizető klub a rendszerben, nem kötelező pont itt rontani a levegőt. Olyan játékosra semmi szükség, aki a klubjával, a klubunkkal, és magával, a saját pályafutásával szemben is igénytelen.
Meg kell érteni, a Kispest az Kispest, és bár létezik az a fajta emberi egyszerűség, ahol a Picipest egy lényegtelen, tolvajságban született klub, mi pontosan tudjuk, ennél azért jóval több.
A Kispest mi vagyunk, itt nekünk kell megfelelni.
Honvéd – ZTE @ Hungária krt., 18h, tv: M4 Sport+ (Duna World), m4sport.hu
A forduló többi meccséhez tartozó kibeszélőt itt találjátok:
