A huszonegyedik fordulóig tartott, azonban mostantól kénytelenek vagyunk könyörgőre venni, hogy hátha

Nem megsértve a Budafokot, mert szerintem nagy dolog, hogy idáig eljutottak, azonban valakinek ki kell jelenteni végre, hogy nekünk baromira kellemetlen érzés kiesési rangadót játszani egy kvázi másodosztályú csapat ellen. Szimpatikus jelenség a Budafok, játékra, a stadion hangulata, a közeg, a büfé, az egészből süt egyfajta báj, amiben jó elmerülni néha-néha, azonban az NB I. nem szabad, hogy erről szóljon. Alkalomadtán persze, nincs ezzel semmi baj. Ahogy a Tiszakécskével se volt.

A Budafok bár jelenleg utolsó előtti, a bajnokság közel kétharmadánál alig három pontra áll a nyolcadik helytől, azonban a tabella alja csalóka, itt egyrészt mindenkinek nagyon kevés pontja van, másrészt a helyezését igazából egyetlen jó sorozatnak köszönheti a 6-8. fordulók között (9/9 pont). Az elmúlt 11 fordulóból, tehát egy teljes környi meccsből mindössze egyet* volt képes megnyerni. Talán lassan ki kellene mondani, hogy a Budafok enbékettes focit játszik (a számai nagyon kevés kivételtől eltekintve erősen le vannak maradva az NB I. átlagától), valamint pontot is inkább talál mostanában, mintsem szerez.

*_ ahogy leírtam, azonnal bevillant, hogy ha egy klubról elmondható, akkor mi igazi Felhozók vagyunk, ellenünk valahogy pont az ilyenek szoktak újra nyeri.

A Budafokhoz hasonló jelenségeket szeretjük, aranyosak, imádnivalóak, megvan bennük a romantika, ami miatt mi is megszerettük a focit, azonban a Budafokhoz hasonló jelenségek sorsa általában az idény végi kiesés. Ezért is állítom, hogy nekünk, a Nagy Honvédnak, akit Isten is a NB I-be teremtett, nekünk magunkra nézve kellemetlen, ha egy Budafokkal szemben kiesési rangadót játszunk.

Mintha Dávid és Góliát harcában Góliátot egy F-35 Lightning II játszaná, Dávid szerepében pedig egy illatosított, pihe-puha plüss Hello Kitty figura lépne pályára. Az F-35-öst nem arra tervezték, hogy gyerekszobákat gépágyúzzon atomjaira. Egy F-35-ös egy normális világban csak akkor találkozik a pihe-puha plüss Hello Kitty figurával, amikor a szenátusnak kell promóvideót készíteni, hogy a következő évekre is szavazzon meg annyi pénzt, amennyit még a Felcsút se tudna elkölteni az akadémiája fejlesztésekre.

A Budafok szimpi, azonban nem itt van a helye, de mivel épp most tölti azt az évét, amikor megállapítjuk a szimpatikusságát és azt, hogy nincs itt a helye, így fokozottan és tényleg kibeb*szott kellemetlen, hogy a bajnokság 21. fordulójában azon kell lamentálnunk (és nem laminálnunk, ahogy elsőre írtam), hogy

tán meg kéne verni a Budafokot, mert ha nem, akkor megelőznek minket, és újra kieső helyre kerülünk.

Mondom, hogy kellemetlen.

Jó, lassan megszokjuk a nehezen megszokhatót: ez egy ilyen év. A Diósgyőr mellett már csak mi vagyunk képtelenek két meccset megnyerni egymás után, pedig hat pont az alsóházban elég komoly átmeneti megnyugvást jelentene.

Valahogy így. Ma nyerni kell, és nem feltétlen azért, mert kellenek a pontok, hanem mert kimondottan ciki lenne kikapni egy igazából nem ide való csapattól. Ha az NB II. nagyjábóli szintjét nem tudjuk megugrani, akkor nem tudom mit várhatnánk magunktól.

Könyörgök (igen, itt tartunk!), legalább azért nyerjünk, hogy holnap, ha kimegy egy játékosunk az utcára, ne mutogassanak rá ujjal az emberek: nézd, ezek annyira bénák, hogy már a Budafokot se. Összesúgnak, röhögnek rajta, és csak remélni merem, hogy a játékos legalább elszégyelli magát. Ezzel a Honvéddal a tabella végén végezni örök bélyeg marad a pályafutáson. Már feltéve, hogy érdekli egyáltalán. (És nem, nem teszem ki ide a szomorú szmájlit, mert szmájlit és három pontot tisztességes ember nem használ folyó szövegben.)

Lefordítom: Könyörgök (igen, itt tartunk!), legalább azért nyerjetek, hogy holnap, holnapután, a napokban, ha rámcsetelnek, ha hozzám szólnak az emberek, miközben a behugyozás szélére röhögték magukat rajtunk, ne így kezdjék: ahahhahaha, Budafok. Köszi!

(Amúgy egy klub, egy csapat játékosai tisztában szokott, szoktak lenni azzal a nem feltétlen apró ténnyel, hogy a teljesítményük milyen szinten van hatással a szurkolóik mindennapjaira? Vagyis nem csak az van, hogy ha nyernek, akkor mindenki boldogan megy hétfőn a gyárba, és aznap tizenkilenc százalékkal több talicskát fognak gyártani, hanem ha kikapnak egy Budafoktól, akkor a szurkolóikat azonnal alázni kezdik a másik szurkolók, és az nekik egy nagyon rossz érzés lesz, mert a kötődésük miatt tényleg megalázva érzik magukat, miközben egyáltalán nem tehetnek a megalázás tárgyáról. Erre mondják, hogy szar az élet, vagy másra?)

Most pedig elmegyek egy kicsit dél-amerikai bázisokat darálni agyatlanul az egyébként rettenetesen rosszul sikerült Just Cause 4-ben.

Bp. Honvéd – Budafok @ Hungária krt., 19:30

A forduló többi meccséről inkább itt:

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése