nincs másik_

itt egy össze-vissza, érzelmekkel teli, csapongó poszt lett volna, azonban végül töröltem, és helyette, a hajtás után egy idézetet olvashattok Mayer Bélától.


Ha tehetséges fiút látunk, meghívjuk próbajátékra. Örömmel tapasztaljuk, hogy szinte kivétel nélkül a legnagyobb örömmel jönnek hozzánk próbálkozni. Ha a játékos megtetszik, akkor kezdődik a dolog nehezebbik része. Itt van például Kincses esete. Két cégcsapatban láttuk. Hívtuk, jöjjön hozzánk. Kimentem Rákoskeresztúrra a lakására, beszéltem az egész családdal. Naponta rándultam ki hozzájuk, míg végre kimondta a “boldogító igent”. Azóta már a szövetségi kaptitánynak is feltűnt. Hasonló fáradtságba került a két Olajkár fiú, Boldizsár, Rátkai, Kajdácsi, Kürthy (nagy reménység!), Varga dr., Horváth megszerzése. Mind a saját felfedezésünk, nem is beszélve Gergőről és még néhány fiúról, akik nem juthatnak szerephez az első csapatban. A Kispest maga látja el magát és elve, hogy az utánpótlás csakis Kispestről, Szentlőrincről, vagy Kőbányáról tehát a közelfekvő városrészekből kerüljön ki. Ezzel és a tehetségek lelkiismeretes felnevelésével tartozunk a városnak, polgármesterünknek, aki lehetővé tette, hogy új hajlékunkat novemberben megnyissuk.

nyilatkozta Mayer Béla, a klub intézője a Sporthírlapnak (1938. szeptember 21.). Az új stadion megnyitása végül átcsúszott az 1939. évre.

  • figyelmeztetés // a fenti bejegyzés nem esett át semmiféle előzetes ellenőrzésen, így alkalmas lehet egyes Kispest-szurkolók félrevezetésére.
  • hozzászólás // a poszthoz kizárólag előmoderációt követően lehetséges hozzászólni. Az előmoderáció működéséről itt olvashatsz bővebben.
  • amennyiben // semmiképp sem bírod ki azonnali közlés nélkül, ajánljuk figyelmedbe a Kisközt, mint lehetőséget.