Nagyon szép az új Bozsik (tételmondat!) – egészen addig, amíg szigorúan a pálya felé nézel, mondjuk a meccset.
Viszont a valóságban az van, a szurkoló, ha úgy adódik, és elég gyakran adódik úgy, hogy adott helyzetben utolsó lehetőségként imádkozóra fogja, és tekintetét könyörgő szemekkel reflexből az ég felé emeli. Mivel az új Bozsik egy fedett sportlétesítmény** az ég felé vetett tekintet kényszeredetten megakad a födémben. (** Erre később még visszatérünk, mert csak bizonyos megkötésekkel, és száraz időben tekinthető annak.)
A szem előszőr csak megakad, majd kikerekedik. Emberünk ekkor kicsit forgatni kezdi, tekint balra, tekint jobbra, tekint előre, nyakát tekerve maga mögé, azonban nézzen bárhova, mindenhol ugyanazt látja:
össze-vissza bevert, kilógó szögeket a plafonból!
Ha egy képzeletbeli nagyfaterom a reggel leöntött két lityó pálinkától befűszerezve ilyet munkát hozna össze a hétvéginek nevezett csehszlovák gyártmányú, osb-lapokból tákolt házban, akkor a képzeletbeli nagyanyám azonnal kikeresné Hufnágel Pisti számát a telefonkönyvből, és akár Ausztráliáig repülne érte.
Most komolyan, ez mégis micsoda? Milyen szabvány szerinti építkezés?
Azt hinnéd vége, de nem, nagyon nem. Egy nagyjából bruttó
16-17 milliárdba fájó stadionnál
nem fognak félmunkát végezni.
Arról sajnos nem készítettem képet, hogy a korzón, a bukótér hiányában vészesen alacsony kerítés előtt végigfutott két kábel, csak úgy, odadobva. Gondolom a tévéseké lehetett, talán nem lesz ott a bajnokikon. Viszont a tetőhöz rögzített kábelekről lőhettem volna egy képet, ugyanis akkora kókányolást sikerült összehozni, hogy arra sem vették a fáradtságot, hogy méretre vágják a fekete gyorskötözőket, amivel a mindenféle fémelemekhez fogatták a kábeleket. Nem lőttem, mert itt már nem is szánakozva tekintettem a stadion egyes megoldásaira, hanem hangosan röhögtem rajta. 16-17 milliárd forint, és tényleg csak a Füles magazin címlaplányai hiányoznak a falakról, valamint egy nejlon alatt tartósított Skoda 1200-es a lelátó alól.
Apropos, lelátó.
Sőt, a helyzet még ennél is – hogy is mondjam finoman – rosszabb. A széksorok mögötti folyosón és a felső székeken ülve elképesztően huzatos a stadion. A félpálya magasságában, ahol aztán semmi sem fogja meg mögöttünk a szelet, hiszen még a lyukacsos burkolati elemekből se jutott oda, olyan kényelmetlenül nagy a zug, hogy szinte elmenekültünk. A sarkokban némileg jobb a helyzet.
További sőt(!), visszatérve az esőre és a rövid tetőre, hogy a lelátó alatti, amúgy elképesztően szűk kerengő mindössze annyira védett az eső elől, amennyi lelátórész van fölötte. Mivel a lépcsők a lelátó közepére visznek, ezért nagyjából pár méterről beszélhetünk, ahol a lelátó alatt sem ázik az ember. Konkrétan ha esik, és pont akkor állsz be a büfé előtti sorba, akkor nagyon nagy valószínűséggel szarrá fogsz ázni.
(Ha valaki lőtt a lelátó alatt is képet, dobja már be kommentbe, hogy értsék az emberek miről beszélek.)
Nyilván, amit mi szögnek írunk, mert annak látszik, az a valóságban nem szög, hanem valami izé, aminek van rendes neve. És az alufólia is csak nekünk alufólia, egy hozzáértő szakinak szintén valami izé.
A büfével és kínálatával (800 forint egy korsó sör [Heineken], 1200 egy szendvics) nem foglalkozunk, ugyanis a tegnapi meccset az UEFA és nem a Honvéd rendezte, tehát nem a mi büféseinket és árainkat láthatta a nagyérdemű.
Beküldött képek galériája //
A szabadon hagyott betonelemek TÖKÉLETES pohártartók! (fotó: Norbi) 
A stadion alatti, valószínűleg már nem beázó rész alig négy méter széles. De legalább van. (fotó: Norbi) 
A stadion egyébként kifejezetten hangulatos, egyedül a tribün két oldalán a túlméretezett kapuk rontanak valamit a látványon. Valamint a konyhák lelátóra(!) néző ablakaival megszakított betonfal. (fotó: Gyuri) 
Random szögek a födémből. (fotó: Krisz) 
A büfében sikerült olyan ügyesen elhelyezni a tévéket, hogy egyedül a sorban állók nem látnak rá. (fotó: Peti) 
Női mosdó. Az automata villany csak akkor kapcsolt fel, amikor nagyjából a közepéig besétált a fotós. (fotó: Viki)
Megjegyzés és hasznos tudnivaló a női mosdós képhez: a WC-papír tartó tetejére rá lehet tenni az elemlámpa-módba kapcsolt telefont, mert ha egyedül vagy, a lámpa nagyon hamar lekapcsol, és mozgásra csak nagyon nehezen jön vissza.
Megjegyzés a férfi mosdóhoz (nincs kép sajnos): “A budiban akartam fotózni, de folyton lekapcsolt a mozgásérzékelős lámpa… Hiába kalimpáltam, nem kapcsolódott vissza. Alig találtam ki, olyan sötét volt bent.”
*_ a címben egy klasszikus Markos-Nádast idéztünk.
? a hozzászólás // előmoderált.
? az offtopicot // az offtopicba.
