A pont ma 35 éves Bozsikban tehetnénk egy lépést az önbecsülésünk rendezése végett

B. szintén Kispest-szurkoló. Minap együtt ültünk egy megbeszélésen, hogy képviseljünk egy oldalt. A megbeszélések természetesen mindig csevegéssel indulnak, oldani kicsit a feszültséget:
— Kivel játszotok hétvégén? – kérdezi a másik oldal.
— Kisvárda, pénteken.
— (elmosolyodnak) Az kemény lesz.

Igen, ott tartunk, hogy a futballt nagyjából követők is tudnak arról, hogy a Kisvárda jelenleg vezeti a bajnokságot, és hogy a Honvéd egyelőre ugyan nyert hármat, viszont az elmúlt éve(i) alapján, inkább nem meri senki kimondani, talán még elképzelni sem, hogy valami működő dolog lehet nálunk.

És akkor elmosolyodnak, hiszen 2021. október 1-én, a kispesti Bozsik stadionban^[1], a Puskás Ferenc utcában, a Bp. Honvéd ellen jelenleg egy Kisvárda nem csupán esélyesebbnek, hanem konkrétan esélyesnek tűni. Tényleg, hova süllyedhetünk tovább? Úgy a Kispest^[2], mint a magyar labdarúgás?

^[1] Ma 35 éves a Bozsik stadion neve: Bp-i Honvéd – Bröndby 2-2
^[2] A legutóbbi hét (7!) Kisvárda elleni bajnokinkon nyeretlenek maradtunk, és alig két döntetlent sikerült összehozni.

---

Szóval itt tartunk.

Nekem, neked, a kispesti szurkolóknak gyomorszorítva kell ma kimennünk a stadionba (leülni a tévé elé), hogy helyrebillentsük a világ normális felállását. Vagy legalább tegyünk érte valamit.

Egy jó kerettel rendelkező, drága Kispest nem szabadna, hogy gyengén szerepeljen a tabellán, ahogy az ilyesmi, nevezzük Kisvárdának jelenségek is illő módon ki szoktak pukkanni, pontosan akkor, amikor illik. Vagyis ha eddig nem, akkor legkésőbb most.

Itt szeretném megjegyezni, hogy tavaly bár láttam pár meccsét a Kisvárdának, idén is bele-belenéztem párba, én nem értek a focihoz, vagyis nem látok semmiféle fejlődést, az eredményeket igen, viszont az előrelépést, a tudatosabb focit, meg hasonlókat egyáltalán nem, hiszen nem értek hozzá. Azt viszont láttam, hogy a Kisvárda tavaly is inkább ősszel szórta meg magát a zavarosban halászva, majd tavasszal, mire rendezték a klubok a soraikat, valahogy nem ment nekik annyira, hónapokig gólt se nagyon lőttek.

Ehhez képest most idén behúztak hétből hatot, és nyilván, vannak igazi hozzáértők, akik levezetik akár a tavalyi menetelésükből, akár a tévében látottakból, hogy jaja, tök normális, nem véletlenül állnak ott, ahol. Én tényleg nem értek hozzá, a futballszakma ezen része sosem érdekelt annál jobban, mint hogy fenntarthatóak maradjanak egyes lelátói beszélgetéseink, amíg rá nem térünk valami valóban érdekes témára, például a kajákra, és a kajákhoz tartozó receptekre.

Tehát, mert kezd csapongani: én a Kisvárda elverését egyszerűen azért várom el, mert ők a Kisvárda, és bár most épp kiugró, ahogy szerepelnek, de azért mégis egy Kisvárdáról beszélünk, ami a magyar labdarúgás kontextusában (l. még: ún. fővárosi gőg), egy Bp. Honvéddal relációban szinte értelmezhetetlen, tehát nyerni kell, pláne otthon.

Eskü, nyár óta még a kisvárdai edző nevét sem jegyeztem meg. Persze, tudom, az a portugál videóelemző van náluk, aki korábban az egyházi Szegednél is volt, de a neve nem jut eszembe. Tuti nem Supka, mert ő magyar, és tavaly volt az edzőjük.

Egyszerűen az van, hogy a Kisvárdára próbálok immunis lenni. A létezésükről, illetve annak értelméről korábban már értekeztünk, most elég legyen annyi, hogy valóban nem foglalkozok velük, és nem szándékosan, hanem normális alapállapotként nem veszem észre őket. Vagyis ha fel kellene sorolnom a tizenkét NB I-es csapatot, akkor tuti ők jutnak eszembe utolsóként, a mai meccs előtt keményen kell gondolkodnom, hogy legalább három-öt játékosuk neve eszembe jusson, satöbbi. Egyszerűen nincs Kisvárda Révészen túl, és Révész sem egy valódi tényező a megváltozott médiafogyasztási szokásaim fókuszai alapján.

Az pedig legyen bónusz, hogy egy olyan klubról beszélünk, ahol a saját bevallásuk szerint 2850 férőhelyes stadionba rendre többen váltanak jegyet, mint amekkora a befogadóképesség, miközben a televízió képernyőjén is jól látható, hogy egyes szektorok még félházzal sem mennek, mint például legutóbb, a Debrecen ellen, ahol papíron 2980 néző volt jelen:

Ezen talán még jobban látszik, mennyire szétfeszítette a táblás ház a Várkerti stadiont.

Mondom, az egész Kisvárda egy k*beb*szott szemfényvesztés: a létezése, a működése, mindene.

Meg kell verni őket.

És baromira nem az önbecsülésünk miatt, azt sikerült annyira szétverni, hogy évek melója lesz újra felépíteni, hanem mert egy Kispest egyszerűen a maga időtállóságával egészen más polcon, sőt, szobában, épületben, városban, megyében, univerzumban helyezkedik el, mint egy Kisvárda. További fontos réteg a közelmúlt sorozatban hét nyeretlen meccse ellenük, vagyis amikor a kétséges önbecsülésünk kerül szóba, akkor hiába játsszuk a szentéletű apácát, ha mindenki a bekötőút sarkáról ismer minket.

---

Bp. Honvéd – Kisvárda @ Bozsik, 20h

---

? a hozzászólás // előmoderált. 
? az offtopicot // az offtopicba.