Meglepetést szagolok mára. Nem feltétlen az eredményben, hiszen jelen helyzetünkben az nem lenne akkora meglepetés, ha egy jó napot kifogó Kecskemét a Debrecen után rajtunk is továbbjutna, hanem sok egyébségben.
Például a keret összetételében.
Vészesen közel a február 15., és bár összeállt egy remek játékosfejvadász brigád, ahol a legmodernebb elvek mentén lehet cordellázni, az eredmény mégis az, hogy kevesen vagyunk, és újra elő kellett venni Machacht és Bardeát. Felmerül a kérdés, hogy ki lesz a következő? Traoré?
Jó, Traoré nyilván vicc, hiszen egész ősszel tizennyolc perc játék került a lábába – két meccsen összesen. Természetesen a magyar NB III-ban, és nem a Sporting Kansasban, ahová a bejelentés szerint kölcsönadták, viszont megérkezni mégis a Sporting Kansas II-höz sikerült, majd alig egy hónap múlva már újra itthon volt. Szépen csendben, mindenféle csinnadratta nélkül, mély hallgatás kíséretében.
Mondjuk, ennyi idő, vagyis tizennyolc perc is elég volt ahhoz, hogy a Fradi ellen kapufára bikázzon egy tizenegyest. Pedig azzal meglett volna a meccs, annyira az utolsó percben történt, ráadásul 0-0-nál.
(Tapsra jogosító parádés scoutteljesítmény lenne felfedezni a hónapok óta az akadémia valamelyik szobájában kallódó Traorét.)
Hatalmas kérdés, hogy mit szeretnénk a kupától? Még több meccset, amikor lehet gyakorolni, hogy ne a bajnokságban kelljen a pontok rovására? Vagy elengedjük, mert pont nem akarunk több meccset?
Vagy szimplán csak egy lehetőségnek fogjuk fel, hogy Vignjevic megnézzen még több játékost tétmeccsen?
- Spórolhat Szappanossal, annyira mindegy ki véd ma. Tujvel.
- Ránézhet Lovricra, és megláthatja benne az örökifjút, hogy sorozatban tizensokadik edzőnkként alapembert csináljon belőle a védelemben. (Kevés dolog annyira örök, mint Lovric a világon. Lásd, még a piramisok is hogy megkoptak.)
- Játszathatná Baráthot, akit fájó módon kihagyott Kisvárdán. (Itt szeretném megjegyezni, hogy ha egy klub nagy szarban van, akkor nem feltétlen a hangyafasznyival jobbnak tartott játékost teszem a kezdőbe, hanem azt, akiről feltételezem, hogy tényleg küzdeni fog a csapatért, még akkor is ha, feltételezem róla, hogy hibázni fog. Baráth, Batik és Lovric pont ilyen a védelemből. Mégis: kettő is kimaradt a várdai kezdőből.)
- Nem lenne meglepetés, ha pár fiatal komolyabb szerepet kapna. Egyrészt mert a bajnokságban nem biztos, hogy sokat fognak, miközben nem ártana tudni, mire lehetnek képesek, másrészt mert a múlt héten a válogatottnál voltak, tehát nem sokat látott egyelőre belőlük a mester. Benczenleitnerre és Kerezsire gondolok.
- Banó-Szabó sem lenne meglepetés, mert nem hiszem, hogy létezik valaha kispad közelébe engedett ember, aki ne baszná fel az agyát Machachon.
- Még Gale sem lenne meglepetés, hiszen őt tényleg mindenki kipróbálja, majd ejti pár hét után, és szenvedjen vele Simon Miki tovább a fakóban.
- Pantelic kihagyta a bajnokit, gondolom ma játszik.
- Ahogy Nagy Geri is.
- Lukic helyett tényleg nincs senki. És mi van, ha megsérül egy ennyire fontos meccsen? Vagy mégis Traoré? (Jó, ne viccelődjünk.)
Fogalmam sincs mi járhat Vignjevic fejében. Továbbjutni mindenképp, vagy jobban megismerni a csapatot, amit átvett pár napja? Esetleg valami a kettő között, bízva abban, hogy képes belőni egy finom mesgyét, ami még nem veszélyezteti a továbbjutást, viszont cserébe egyszerre spórolhat és ismerkedhet is?
(Közben hozzáadtam Vignjevicet a Chrome szótárához. Feltételezem sokszor fogom még leírni, tök fölösleges, hogy mindig aláhúzza.)
Mindegy.
A lényeg, hogy legyünk ma minél többen Kecsón, és szurkoljuk ki a továbbjutást, mert a szurkolói érdek a nyerés, a győzelem, és a
kupaduntu!
Ja, és innen is boldog szülinapot Nitróbandi! Elhoztuk neked a Nagyhonvédot, mert tudjuk, hogy mennyire szereted.
? a hozzászólás // előmoderált.
? az offtopicot // az offtopicba.
