- minden jegy elment elővételben a vendégbe (550 jegyet kaptunk mindössze).
- estére 0, mínusz 3 fokot mondanak, vagyis az aláöltöző (jégeralsó) javasolt.
- ha a Hungárián még mindig Arany Ászok a sör, akkor tartom magam az újévi fogadalmamhoz, és kösz, nem.
Nagyjából ennyi, ami fontos a meccs előtt. A többi apróság, hogy ez az év a kiesés elkerüléséről szól, hogy az MTK-t verni kell, mert az különösen fontos a Nagy Cél érdekében, hogy alakul a csapat, van végre egészséges rotáció, lett végre egy edzőnek kinéző edzőnk, lett végre egy kis nyugalom, újra esélyesnek nevezhetjük magunkat egy meccs előtt, szóval az ilyesmik tényleg apróságok.
A meccsben ugyanis a meccs a lényeg, kurzívan, ugyanis a nemkurzív meccs az kilencven perc, és az NB I-ben hagyományosan érdektelen, ha nem mondjuk Zelenka varázsol valamit éppen.
Itt jegyezném meg, és ez egy hatalmas vallomás lesz, hogy én
lassan kezdem tényleg megkedvelni Nagy Dominiket!
(Vagy Dominikot? Hirtelen nem tudom melyik a helyes alak.)
Elképesztő mekkora tróger a pályán, undorító az összes gólöröme, ahogy nem egyszer flegmán csinál egy-két cselt befelé, két-három védő fekszik, majd a kapus mellett visszahúzza a rövidbe. Amikor a Gyirmót ellen berúgta, még rá lehetett fogni, hogy kispályás megoldás, egyszer belefér. Múlt héten azonban a Loki ellen szinte lemásolta. Undorító, na.
Nagy Dominikben az a csodálatos, hogy nálunk játszik, mert ha bárhol máshol, akkor egyértelműen gyűlölném. Nem kell jónak lennie ellenünk, elég lenne a létezése. Mint egy Fiola, aki szépen kinevelte magát féreggé a szimpatikus paksi kisfutballistából. (És itt bőven sorolhatnám a további neveket, akiket az ún. ellenérdekelt szurkolói lélek nehezen zár a szívébe.)
Szóval van egy Nagy Dominikünk, aki addig idegesített minket, és mi annyira belehergeltük magunkat a vélt per valós idegesítésébe, hogy képes voltam hangosan semmirekellőzni meccseken át, pedig ezt a jelzőt a korai Holcsika után úgy hittük, végleg nyugdíjazhatjuk. Nem egyszer ott fetrengett a korzó előtt, látszott, hogy nincs semmi, eljátszik valamit, majd ha befújták, akkor cinkosan fapofát vágott (megfigyelés: Nagy Dominik így vigyorog!), ha pedig nem, akkor hevesen reklamálni kezdett. Mondom, felbaszta az agyunkat rendesen.
Közben két csel ide, három oda, egy beadás, gól, ilyesmik. Hasznos játék.
Szóval az van, hogy Nagy Dominik a maga bohócliger módján egy akkora, hogy is mondjam finoman, szóval egy akkora féreg (vö.: a nem dőlt alakját használtuk az imént Fiolára), hogy egyszerűen elkezdtem imádni. Benne van a tehetség, amit a saját, egyedi stílusában hoz ki magából, ha éppen kedve van kihozni, és szinte ugyanazzal a stílussal képes botrányos meccsekre is. A lényeg azonban, hogy
szórakoztat a jelenlétével, a játékával,
és ez egy olyan eleme a focinak, amit nem semmiképp sem tudok figyelmen kívül hagyni.
Nem tartozok a Nagy Futballtudorok sorába, nem értek a játék taktikai és egyéb oldalához, fogalmam sincs, hogy a kemény, az eredményre közvetlenül ható számokon túl ki mennyire hasznos, azonban azt tudom, hogy engem ki szórakoztat.
Tíz éve imádom például, ahogy Lovric, semmit sem spórolva az erőnlétével, mint egy majom lóbálva a kezeit, megindul, keresztez, kicsit megtolja, felnéz, majd előrevágja. Tanár úr, egy olyan jellegzetes mozgással, amit a világ végéről is megismernék. Vele szemben például Batik szinte érdektelen. Hajt, küzd, sokszor látványosan érkezik az utolsó pillanatban, azonban olyan semmilyen, mégis valahol imádom, hiszen a craiovai teljesítményével annyi kreditet gyűjtött nálam, hogy neki talán még azt is elnézném, ha Felcsútra a Fradiba igazolna, és az utolsó percben lőtt góljával kapnánk ki. Szeretem, de nem szórakoztat (kivéve amikor akkorákat játszik, mint Craiován. Viszont az egy teljesen másik szint).
Nyilván, a legfontosabb, hogy a Honvéd nyerjen, azonban sosem baj, ha mindezt úgy teszi a jelenlétemben, hogy engem is lekötnek valami néznivalóval. Az ún. Hatalmas Játék, vagy a Remek Foci ritka vendég mifelénk, ezért a rendre hosszúra nyúló köztes időszakokban mindenféle pótlékokkal stimulálja magát az egyszerű szurker.
Például játékosokkal.
A mostani Honvéd ebből a szempontból nem egy rossz eresztés:
- Lovric;
- Batik;
- Traoré Gólbaszó Démon;
- Kerezsi;
- Nagy Dominik;
- Lukettó;
- de még valahol Hidi és Machach is
bőven olyan egyedi karaktert képvisel, vagy hozott össze, ami kényelmesen kitölt mondjuk egy hat-nyolc perces emberek közötti cseverészést.
(Közbevetés: az ilyen csapatokat az ellenérdekelt szurkerek rendre Köcsögválogatott néven illetik. Mint például a közelmúlt Videotonját, ami egyértelműen egy jugoszláv köcsögválogatott volt, annak minden jellegzetességével. A mi köcsögválogatottságunk egy fokkal bonyolultabb megértését igényi a NER-nek.)
A jelenlegi Honvéd tehát egyáltalán nem érdektelen, és még ebből is képes kiemelkedni Nagy Dominik, aki ha jól csinálja, és kicsit megnyugszik, akkor egészen messzire juthat nálunk.
Nem tudom, észrevettétek, hogy nem csókolgatja a mezét, nem tesz látványos gesztusokat a szurkolók, netán a klub felé? Úgy tűnik, mint egy Hideg, Érdekvezérelt Zsoldos, aki felveszi a munkát, megcsinálja a munkát, majd leadja a munkát, és érzelmileg meg sem érinti az egész.
Egy éve van nálunk, és – ahogy kezdtem az egészet – kezdem megkedvelni. Annyira hozza azt a tróger figurát, ami pontosan belepasszol az általam elképzelt kispesti kultúrkörbe, hogy el tudom képzelni, Nemes, Kincses, vagy a csatár Olajkár is valami hasonló arc lehetett a pályán. Hogy csak a Puskásék előtti időszakot említsem.
De visszatérve a zsoldosos részre. Mostanában elkezdtem bízni abban, hogy esetleg hajlandó lesz megállapodni valahol, és mivel épp nálunk van, nem lenne utolsó ötlet, ha pont itt tenné. 27 lesz májusban, jó korban van, végre kapott ellenfelet is az elsődleges posztjára (Jónsson), vagyis ha beleáll a versenybe, és hozza tovább a karakterét, akkor hatalmas kedvencem lehet. Annyira hatalmas, hogy utólag se fogok szégyenkezni azért mert leírtam:
kedvelem Nagy Dominiket!
(Fontos megjegyezni, hogy a legnagyobb elismerések egyike egy játékosnak, ha így beszélnek róla a szurkolók: istenem, mennyire gyűlölném, ha ellenünk játszana.)
Nem akartam igazán posztot írni az MTK elé, mert nem nagyon van idén miről beszélni:
- nyerni kell, hogy meglegyen a bentmaradás;
- meg kell verni az MTK-t, hogy annyira leszakadjon, hogy elvigyen egy helyet fixen a két kiesőből.
Amúgy az megvolt, hogy amikor a kormány fixálta a benzinárat, akkor azzal a mozdulattal fixálta a MOL Vidi pontszámát is? Gondolom ezt nevezik a tervek túlteljesítésének.
A viccet félretéve, amúgy nekünk nem igazán kényelmes a Videoton ilyen szintű mélyrepülése, ugyanis azzal nem számoltunk, hogy a környékünkön ennyien verik meg a papíron élmezőnyhöz tartozókat. A Videoton-Fradi speciel érdektelen lenne számunkra, még annak ellenére is, hogy pillanatnyilag beelőzhetjük őket, azonban egy Újpest vagy Debrecen elleni gyufájuk már nem annyira.
Jövő héten Gyirmót-Videoton. A Gyirmót jelenleg három ponttal van mögöttünk, a Videoton eggyel előttünk. Tényleg ott tartunk, hogy azért kell izgulni, hogy a Videoton végre ne kapjon ki, és a Gyirmót végre ne nyerjen?
Naív, hovatovább költői kérdés:
annyira cukik az interneten nyafogó emberek, akiknek nem jutott jegy a vendégbe. Miért nem nyit az MTK több szektort? Majd akkor megyünk a hazaiba! Vajon mekkora lehet az átfedés köztük, és azok között, akik szerint, ne adjuk több jegyet a Fradinak! ne engedjünk fradistákat a hazaiba!?
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
