Ismeritek azt a választ, hogy fogd meg a söröm? A mi kérdésünk hozzá: van ennél is lejjebb?

Honvéd – Mezőkövesd @ Bozsik, 19:30

Az megvan, hogy Courts mester az összes NB I-es győzelmének a felét (50 százalékát) Kuttor Attila mester ellen érte el, és most újra ők meccselnek egymással? Vagyis könnyen előfordulhat, hogy egy esetleges* hazai győzelem esetén az összes győzelmének kétharmadát (!!!) jelentik majd a Kuttor elleni mérkőzések.

*_ igen, itt tartunk, esetleges hazai győzelemről írunk, hiszen az új Bozsikban eddig 20 meccset játszottunk, ebből mindössze ötször nyertünk (nyolc döntetlen, hét vereség mellett). Legutóbb március 5-én, vagyis 217 (kettőszáztizenhét) nappal** ezelőtt.

**_ hasonló hosszúságú sorozatot legutóbb 2014. szeptember 13. (Haladás, 2-0) és 2015. május 9. (Kecskemét, 2-0) találtam. Akkor 238 napon át voltunk nyeretlenek otthon, igaz, ebből a 238 napból 84 a téli szünetre esett (a jelenlegiből 75 volt a nyári szünet). Azt már csak mellékesen teszem hozzá a megjegyzés megjegyzéséhez, hogy ebben az évben*** az utolsó(!) fordulóban maradtunk csak bent, ráadásul további négy klubot is kizártak a bajnokságból.

***_ azt azért tegyük hozzá, hogy még 2014/15-ben is jobban rajtoltunk kilenc forduló alapján, mint idén. Akkor 1,11 ponton álltunk meccsenként, most kerek 1-en, ami a legutóbbi húsz NB I-es idényünk alapján holtversenyben a negyedik legrosszabb rajt:

  1. 0,67 ppm 2002/03, zavaros (idény végén kiesett a Kispest)
  2. 0,89 ppm 2004/05, Pini (a feljutást követő idény)
  3. 0,89 ppm 2009/10, Hemingway (egy kupagyőzelem utáni(!!!) idény)
  4. 1 ppm 2008/09, Hemingway
  5. 1 ppm 2020/21, Metalcom^ (egy másik kupagyőzelmet követő idény)
  6. 1 ppm 2022/23, Metalcom
  7. 1,11 ppm 2014/15, Hemingway
  8. 1,11 ppm 2019/20, Metalcom

^_ azt nem lehet mondani, hogy ne indult volna erősen a Metalcom Kispesten. Az idei a negyedik szezonkezdésük, és máris három helyet visznek el a leggyengébb idényrajtokból^^.

^^_ és ha már itt tartunk, mutatom grafikonon is:

Amit látnod érdemes a grafikonon, azon nincs mit szépíteni, hiszen 0,38 ponttal állunk jelenleg az átlag alatt egy olyan húsz évet követően#, amibe belefért egy kiesés, egy bajnoki cím, sok sokadik, és pár dobogóközeli helyezés, vagyis hatalmasakat ingadoztunk## saját magunk körül.

#_ a Metalcom-éra 1,13 pontos átlagát pedig rá sem mertem tenni a grafikonra, nehogy a végén még azt gondolja egyik-másik kedves olvasónk, hogy esetleg nem a szívem csücske ez a korszak, és hogy szándékosan kipécéztem őket, pedig hát, tudjuk, rég volt ennyire a Kispestért dolgozó vezetősége az egyesületnek.

##_ vagyis nekünk nem a Kecskemétet érdemes figyelnünk idén, ilyen szezonok és szereplések előfordulnak elég nagy számosságú minta esetén, hanem saját magunkat, mivel mi teljesítünk még a kritikán aluli önmagunk kritikájához képest### is kritikán alul. Jelenleg ugyanis közelebb vagyunk a kieső szezon számaihoz, mint a húsz év átlagához! Mindezt úgy, hogy egy átlagos kétezres évek eleji bajnoki szezonban még tőlünk is bravúr volt a kiesés, hiába álltunk 2002/03-ban szinte végig a vonal alatt, annyira mocsokgyenge volt az NB I. akkori alsóháza.

###_ egyetlen érték, hogy érezzétek: a kieső szezonban kilenc meccs után 24, a feljutás utáni szezonban 19, most pedig 16 kapott gólnál tartunk, ami a harmadik legrosszabb érték ebben az időszakban.

Bárhogy is próbálom lábjegyzetelni, és elkenni a lényeget, sajnos az a helyzet, hogy az idei

minden idők egyik legszarabb idényrajtja – szinte minden szempontból.

De legalább Kuttor az ellenfél, és ez jó, mert ellene 1,7 pontos az átlagunk, sőt, Courtsé egyenesen 3, viszont Mezőkövesd, akiket azért nem szoktunk% otthon megverni.

%_ megjegyzem, a 3000. (háromezredik) NB I-es meccsünk következik, ami egy egészen elképesztő szám, és így, ebben a kontextusban extrán fáj egy Mezőkövesd kapcsán az a kitétel, hogy szoktuk.


Ide kéne valami felvezetés, valami tanulság, esetleg egy összefoglaló, azonban nem lesz, mert nincs mire. Ne haragudjatok, de ez az egész, a fogadkozásokkal (a minapi Courts még szikra sem, nemhogy kiverné a biztosítékot), a hazudozással, a kamuprofizmussal, a bratyizással, úgy általában az egész klub és klubmodell annyira, de annyira távol került tőlem, hogy egyre inkább a saját, a fejemben élő klubot akarom megélni, és próbálom kizárni belőle a mindennapit.

Talán én vagyok gyenge, talán nekem kevés az életem, viszont van valami a fejemben, van valami, amihez igazodni tudok, ami meghatároz egy keretrendszert, és ezt nem akarom, vagy egyszerűen csak félek elengedni. Amíg azt merem mondani magamnak, hogy a Kispest én vagyok, addig nincs baj. Amíg el tudom fogadni igazságként, hogy ezt hoztam otthonról, ez a korai, és ez a jelenlegi szocializációs közegem is, hogy mint a királyfikat, engem ennek a klubnak a megélésére neveltek, addig nem szabad, hogy baj legyen. A filmekből tudom, hogy egy király nem menekülhet el a legnehezebb pillanatokban sem, viszont a történelem arra is megtanított, hogy a modern királyoknak szinte semmilyen ráhatásuk nincs közvetlenül a történésekre.

Vagyis ami maradt számunkra, hogy folytassuk annak az alapnak a felépítését, amitől a Kispest mindig Kispest volt, és ne foglalkozzunk a klubbal, mert mi és ők nem ugyanarról beszélünk. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy

mi vagyunk a de facto Kispest, ők pedig a de jure Honvéd.


Este Mezőkövesd.

Egy meccs a sok közül (jó, a háromezredik, azonban ettől még inkább igaz, hogy egy a sok közül), ahol majd lesz egy eredmény, ami pillanatnyilag számít, azonban történelmi távlatban közel érdektelen. Nem egy-egy meccsről, nem egy-egy játékosról, edzőről, vezetőről szól a történet, hanem folyamatokról, koncepciókról, akaratról, és pont ezeket nem lehet látni jelenleg a klubnál:

honnan, hogyan, hova?

Mit akarunk egyáltalán magunktól, a közösségtől, a klubtól, a tabellától, a jövőtől? Miért vannak a klubnál azok, akik a klubnál vannak? Függetlenül attól, hogy látványosan ide nem illő emberek sajátítják ki maguknak0 a Honvédot, a honvédosságot, telepednek rá a maguk ormótlan, de az élet más területeiről ismert módján úgy, hogy talán a féreg a legszebb szó, amit hajlandó vagyok jelzőként használni rájuk, szóval függetlenül pár ilyen embertől, tényleg azok vannak a klubnál, akiknek ott kell lenniük?

( 0_ ismerek jópár megoldást, ahogy megélik az emberek a kötődésüket, hozzáállásukat, és alapvetően mindegyik magát tartja az Igazinak és az Egyetlen Értelmesnek. Az egyik speciel én vagyok, azonban azzal érdemes tisztában lenni, hogy a saját igazságunk és valóságunk legfeljebb a saját igazságunkkal és valóságunkkal lehet teljes átfedésben.)

Amikor igazán nagyok voltunk, akkor is egy család, egy közösség volt a klub. Most, hogy kibaszott profik lettünk, most, hogy állítólag van pénz szarásig, most, hogy tulajdonosa van a klubnak, most mi a helyzet? Képesek pénzzel és profizmussal pótolni azt a közösséget, ami a lehetőségek hiányában száz éven át hajtotta előre a klubot?

Nyomasztó ez az egész.

(Csak egy példa: malacpofi print Mandinert lapozgat a Honvéd kispadján, majd egy kommentár kíséretében közzé is teszi az interneteken. És még az én kurvaanyámat.)


Maradjunk annyiban, hogy Mezőkövesd, és a nyomoromat majd máskor zúdítóm rátok, vagy inkább nem teszem. Elég ha egyedül én hülyülök bele ebbe az én vagyok a Kispest szövegbe.


a posztban használt illusztrációk forrása a Honvéd, egész pontosan: fb.com/honvedfc.

🗣️ a hozzászólás // előmoderált
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||