Bárfy Antal harminc meccsen játszott 1948 és 1953 között a Kispestben és a Honvédban. 1952-ben bajnokságot, 1951-ben és 1953-ban bajnoki ezüstöt, 1948-49-ben pedig bajnoki bronzot nyert.
A kispesti születésű és a Kispestben nevelkedett játékos két hónappal a 18. születésnapja után, 1948. decembert 19-én, egy MATEOSZ elleni mérkőzésen mutatkozott be – két góllal, és a sportlapban Bártfy névvel. A lap bírálata szerint:
Bártfy nem keltett csalódást.
A debütálást rögtön követte még egy meccs a Tatabánya ellen, majd az 1949-50-es és az 1950 őszi (bajnoki arannyal zárult) szezonokban nem lépett pályára. Legközelebb 1951 szeptemberében játszott a sérült Puskás helyett, és az ősszel többször is ő a középcsatár a Budai II., Kocsis jobb-, és a Puskás, Babolcsay balszél között.
Idő közben a magyar bajnokságban engedélyezték pár évre a cserét, és ekkoriban Bárfy lett a csapat 12-14. játékosa olyan vetélytársakkal, mint Városi György, Kovács János vagy Horváth István. Az utolsó meccsét 1953 decemberében játszotta a Honvédban.
Érdekesség, hogy 30 meccsen lépett pályára a Kispestben/Honvédban, és ebből mindössze egyen, a másodikon volt vesztes csapat tagja. Összesen 14 gólt lőtt, és mindezt úgy, hogy hatszor(!) is duplázni tudott.
A Honvéd után egy évet a Vasas Izzóban (Tungsram gyár, itt játszott ekkoriban a Honvéddal bajnok Ruzsa Sándor kapus, és ide igazolt Bárfyval együtt Városi is), majd egy évet a Szolnoki Légierőnél játszott (többek között a szintén exhonvédos Garamvölgyi Ágostonnal és a leendő honvédos Sipos Ferenccel együtt). 1956 és 62 között a Vasas játékosa volt, ahol pályára lépett például a Real Madrid elleni BEK-elődöntő mérkőzéseken is.
Nyugodj békében, Toncsi bácsi!
címlapkép: Nemzeti Sport, 1948.12.20./ADT Arcanum Digitális Tudománytár
