Pár hónapja épp arra járt, és észrevette, hogy nyitva a kapu. Bejött, és azonnal mesélni kezdett. Mesélt a városi házakról, mutatta hol lakott Puskás, hol volt a fészer, hol laktak Ulicskáék, Bozsikék, Cserjésék, hol volt a telep kapuja, hogy nézett ki a szippantós kocsi, mit termesztettek a kis konyhakertekben, hol lakott a póniló – és hol laktak Lajosék.
Pár hete a kispesti piacon futottunk össze. Lajos máglyarakást evett, én fonalat vettem. Szia, Lajos! Minden rendben? Minden – válaszolta. Beszéltünk pár szót, majd hagytam tovább falatozni.
Lajos maga volt a kispesti történelem. Évtizedek óta fotózta a csapatot, a klubot, a játékosokat, az embereket. Ikonikus képek tucatjait kattintotta, miközben megszoborta Puskást, Tichyt.
Sajnos az utolsó szobrának felavatását már nem élhette meg.
Viszlát, Lajos! Nagyon fogsz hiányozni.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.