Ez az Ajka volt bronzérmes az NB II-ben, és ment a feljutásért egészen a legvégéig? – kérdezte mellettem valaki a szünetben. A tarcsival lebirtokoljuk őket. – tette hozzá.
És valóban. Alig volt a labda az Ajkánál, és bár olyan sok helyzetet mi sem dolgoztunk ki, tisztán látszott, hogy jóval többet tudunk a fociról, mint az ellenfelünk.
Első edzőmeccsnek nem volt rossz. Simán megállapítottuk, hogy százplusz gólt fogunk lőni a bajnokságban, és előfordulhat, hogy az elsőt csak a kupadöntőben kapjuk. A legszerényebb vélemények szerint is sétagalopp lesz.
Eleinte Futács és Kálnoki Kis volt az fő téma. Ha jönnek, komoly erősítést jelentenének. Mondjuk Futács pont sérült volt, műtötték, harminchárom éves, viszont az NB II-ről beszélünk, ha egészséges, akkor ezen a szinten simán elég lehet. Kálnoki dettó. Őt kifejezetten sajnáltam, hogy lepattintottuk Kispestről, miközben megértem, mert egyáltalán nem játszattuk, és olyanokat igazoltunk rá, mint Dino Skvorc. Pedig egy Kamber, Lovirc, Batik, Kálnoki Kis négyesből válogatni egészen brutál az akkori háromvédős rendszerünkhöz. Ráadásul lehetett látni, hogy Kamber (és Lovric) már kifelé megy a korból, viszont a jelen lévő minőséggel simán folyamatában oldható meg az utódlás. Erre Kálnokit érthetetlenül két és fél éven át mellőzték.
A két új igazolásból Kovács Nikót régről ismerjük, így inkább Adorjánt nézegettük. Elsőre annyi mindenképp feltűnt, hogy bár méretben kisebb, azonban mozgásra, karakterre olyan, mint Délczeg volt. Ugyanazzal az egyenes háttal és derékkal fut, ahogy a mozdulatai is kísértetiesen hasonlóak. Akkora volt a hasonlóság, hogy azt vártuk, mikor cselezi ki magát ziccerből a szögletzászlóhoz, ahogy Geri csinálta.
Sokat nem lehet egy félidő alapján mondani róla. Volt pár olyan passza, ami szokatlan volt, mert nem csak a megfelelő helyre érkezett, hanem a játékostárs is értette, hogy minek kéne történnie. Ezekből a passzokból általában ha nem is közvetlenül, de helyzet alakult ki. Viszont az igazsághoz tartozik, hogy a második félidőben az Ajka minimális nyomást fejtett ki ránk nézve a középpályánkon, vagy a pálya bármelyik területén, így Adorján is kényelmesen játszhatott. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy éles helyzetben egy-egy ilyen megoldás, ha bejön, akkor az meccseket dönthet el.
Általánosságban ami nagyon tetszett viszont, hogy nem csak nálunk volt jelentős részben a labda, hanem az ellenfél alkalmatlan volt helyzetbe kerülni. Az ilyen edzőmeccseken óhatatlanul előforduló hibákat is képtelenek voltak kihasználni, vagy mert nem hagytuk, vagy mert képtelenek voltak rá. Amennyire én értek hozzá, az alapján tisztán domináltuk a meccset, és ennek következtében
kissé unatkozni kezdtem a második félidőre,
annyira nem történt semmi. Illetve egész pontosan történtek a dolgok, mert mentünk előre tisztességesen, azonban ha nem is tombolt a tiki-taka, de ahhoz elég volt a fölényünk, hogy unalomba csapjon át a mérkőzés egyhangúsága. A labda nálunk, valaki elfut a szélen, vagy van beadás, vagy nincs, vagy jó, vagy nem jó, de kb. végig ugyanaz. Ha akarom, véresre tapsolhattam volna a kezem Kerezsi szebbnél szebb megoldásain, de azzal csak azt érem el, hogy telítődik a toleranciaküszöböm, és még többet fogok elvárni tőle. Egy három emberen átfűzöm magam két biciklivel lassan kevés lesz, hovatovább snassz. (Kerezsi prémium játékos, csak szólok!)
A meccs során fokozatosan elterülő fáradáshoz egyébként az erősen folyadékhiányos állapotunk is erősen hozzátett. A második félidőben sokat segített, hogy a mosdóban legalább arcot lehetett mosni.
Béna, de a következő témáról hosszabban fogunk írni, mint magáról a mérkőzésről, mert egész egyszerűen
vicc volt a rendezés.
Hihetetlen, de egy szimpla edzőmeccs megrendezése is megugorhatatlan feladatnak bizonyult. (Kezdem megérteni, miért játsszuk rendre zártkapuval. Úgy legalább nem feltűnő az alkalmatlanság.)
Kezdjük ott, hogy jó előre jelezte a klub, legfeljebb 300 néző fogadása lehetséges az akadémián. Júliusi szombat dél, ennyi elég lesz még úgy is, hogy a jelenlététét jó előre meghirdette a tábor. Első meccse az Új Csapatnak, illik velük beszélni pár szót, és megmutatni, amíg Kispestként működnek, addig mögöttük állunk.
A problémák azonban már a beléptetésnél elkezdődtek. Több évtizedes rutinom van alsóbb osztályú meccsekről, edzőmeccsekről, azonban ennyire a szerepét indokolatlanul túljátszó beléptetéssel még soha nem találkoztam. Eleve a stílus, ahogy az emberekkel beszéltek, amit megengedtek maguknak, vállalhatatlan egy ilyen esemény rangjához.
Nálam például volt egy kisebbfajta tornazsák, benne olyan apróságok, amik indokoltak a déli harmincplusz fokban: napszemüveg, naptej, egy kis törülköző a nyakamba, pár szem szőlőcukor, (egy pénztárca), valamint egy palack víz. Igen, egy palack víz, mert a hozzáértők azt javasolják, hogy ilyen időben fogyasszunk sok folyadékot.
Némi ordibálást és ráncigálást követően a palackról eldőlt, hogy nem jöhet be velem a meccsre. Nyilván hatalmas veszélyt hordozott, és abszolúte életszerű, hogy palackkal fogom megdobálni az ordító ziccerben kapufát rúgó Kerezsit, vagy kaszaként lengetve támadok vele a bíró sporttársra, miután aljas, szemét módon fordítva ítélt meg egy bedobást.
Rendben, tőlem, mint kiemelten veszélyes elemtől elvették a palackot. Viszont az, hogy ilyen hőségben a kisgyerekesektől is, kifejezetten a kisgyerekek italát, az valami egészen elképesztő bunkóság, még akkor is, ha a szabályok szerint nem lehet ilyesmit bevinni a létesítménybe. (vö.: A szabályokat a klub hozza, valamint a büfében kiadtak palackos vizet.)
A koronát a beléptetésre a következő meglepetés tette fel: nem működött a hűtőszekrény a büfében! Miután részben azzal a szöveggel veszik el a folyadékot az emberektől a kapunál, hogy bent van büfé, alig ötven méter séta után kiderül, hogy mindez csak formaság, mert a valóban létező büfében csak húgymeleg dolgokat lehet kapni, és szándék sincs a helyzet megjavítására. (Innen nézve kiemelten undorító jelenség, hogy részben a büfére, részben a biztonságra hivatkozva nem lehetett palackot bevinni, miközben a büfé ugyanúgy palackot adott ki, csak éppen vállalhatatlan minőségben.)
Végülis előre lehetett tudni, hogy két-háromszáz ember fog kilátogatni a meccsre, ahol talán nem földtől elrugaszkodott dolog olyasmit elvárni, hogy hűtött folyadékkal várják őket. Vagy legalább engedni, hogy hozzanak magukkal.
Ja, és ha már a tömegnél tartunk. A klub hivatalos oldala szerint a mérkőzésre legfeljebb 300 nézőt fogadhattak, a tudósítás szerint viszont csak 250-en voltunk kint. Ehhez képest alig negyed órával a kezdés után a biztonsági szolgálat kapunál álló emberei nem akarták beengedni a késve érkezőket, holmi teltházra hivatkozva.
Vicc volt ez a rendezés, és akkor az olyan apróságokról ne is beszéljünk, hogy az eredményjelző sem működött, valamint a streames közvetítés is csak 480p-ben, vagyis foltos hangyamoziként nézhető vissza. (Reméljük, legalább az élő adás során elérhető volt a HD-minőség.)
Hiába próbáltuk többen is jelezni a helyszínen, hogy egy hülyeséggel még meg lehet birkózni, azonban több egymást metsző balf*szsággal már nehéz.
Lepattantunk a rendszerről.
A meccsről kissé kiszáradva, szédelegve távoztunk. Jól esett egy hideg sör a Gurigában, és külön örülök, hogy láttalak Dani!
RW párhuzamos posztja
A meccs adatlapja
címlapkép: a szurkolók és a csapat találkozása a meccs előtt.
