Azon gondolkodom, hogy utoljára talán 2017-ben, Tel-Avivban fordult az elő velem, hogy természetes vízben lubickolásból mentem még aznap meccsre. Most az épített strandokat kifejezetten nem számolom, csak a tavakat, folyókat, tengereket.
Illetve 2020-ban majdnem összejött. Az első fordulóban nagy rössel nekivágtunk reggel a Velencei tónak, hogy estig ott múlassuk az időt, aztán jöhet a felcsúti idénynyitó. A szuperkorrekt akkori szabályozásnak hála, a meccs végül elmaradt, így helyette a Csákvár-Ajkát néztük meg, akik történetesen épp a Felcsút és a Honvéd fiókcsapatai voltak ez idő tájt.
Valamiért Zalaegerszegre, vagy Kaposvárra menet sosem álltunk meg a Balatonnál, legfeljebb hazafelé, és akkor is csak azért, hogy engem kitegyenek. A Tiszánál nincs olyan csapat, ami vízközelben játszana, és Pakson se jutott egyszer sem eszünkbe, hogy nézd már, ott a Duna.
Aztán Siófokon is legutóbb 2019-ben, télen játszottunk. A hógolyózás mondjuk pont víz, viszont nem strandolós.
Ha nem lesz vihar, eső, ésatöbbi, akkor az egész NB II egyetlen pozitív dolga – a semmirekellőktől megszabaduláson túl – a Balaton lehet. Az ún. csobbanás, a lángos, a hideg sör, és a jómagyarosch végtelen hőbörgés a Magyar Tenger partján elszabadult árak miatt.
update [9:00] // Pesten szakad az eső, és az előrejelzések szerint délig a Balcsinál is ez a terve.
Az ebook-olvasóra feltöltöttem Pacepától a Vörös horizontokat, mert egy ideje már szeretném elolvasni, és talán most lesz rá alkalom. Ha ügyesen csinálom, akkor sikerül egy olyan vonatot kiböknöm lefelé, amin viszonylag kevés kispesti utazik majd, így lehet kicsit olvasgatni. Aztán lent, a parton, két csobbanás között még egy kicsit. Fasza lesz, már nagyon várom.
szerk.: a poszt péntek délutáni megírása után, amikor épp a címen gondolkodtam, felhívtam T-t, hogy mi legyen? megyünk együtt vonattal, vagy más terve van? könnyen lehet, hogy ismét csúszik Pacepa könyve.
És ahogy nézem, nem én egyedül. Elővételben közel ötszáz jegy ment el, vagyis csalódott lennék, ha ezer alatt lennénk a vendégben. Mert mikor utazzon az ember idegenbe, ha amúgy nem szokott, mint egy strandolós Siófokra?
Remélem a csapat is átérzi majd, hogy mennyien ott leszünk, és a Tiszakécske ellen negyedórákra megvillantott jó játékkal szórakoztat az esti órákban minket.
Igazából nincs különösebb elvárásom velük szemben (természetesen a feljutáson kívül), inkább az a lényeg, hogy az alakulás mellett megfelelő mennyiségben pontokat is szerezzünk. Ha rossz focival, akkor rossz focival, a lényeg a pont, és abból is legalább annyi, amennyi a feljutáshoz szükséges.
Mert remek dolog egy nyári Siófok, azonban amennyiben lehetséges, a közeljövőben inkább magánutazásként szeretném a partjára szervezni magam, és nem a csapatot követve. Mert az lenne a világ Normális Rendje.
Nagyjából ennyi, igazából egy kósza betűhalom a poszt, mert
- gyártanék még pár szendvicset (biztos, ami biztos),
- kinézném a megfelelő strandot, mert balatoni gyerekként nem vagyok hajlandó fizetni a vízpartért,
- megkeresném a Montenegróból megmaradt naptejet – és az esőkabátot (ezt is biztos, ami biztos alapon),
- feltölteném a pótaksit, hogy a telefon bírja egész nap (ezen van a bérletem, a bankkártyám, a fél életem),
- komoly döntést kell hoznom, hogy a piros, vagy a kék fürdőnadrágomat vigyem,
- és a többi ilyenkor szokásos.
Mondjuk anyukámnak előreláthatólag nem fogok lentről képeslapot írni (minden rendben, az idő jó, a kaja finom, puszilok mindenkit), és a hűtőmágnesre vadászás is kimarad a programból. Ellenben tervezem, hogy sokakkal találkozom majd, és akkor beszélgetünk, sörözgetünk, héderezünk a parton, vagyis
élvezzük a napot,
és legalább pár órára próbáljuk elfelejteni, hogy mindezt az NB II-ben tesszük.
címlapkép: a kedvenc kacsámmal Szántódon.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
