A legutóbbi három hazai meccsen hét pontot szereztünk, ami persze kilenc is lehetne, viszont három mérkőzés óta veretlenek vagyunk itthon, míg korábban nyertünk a Tiszakécske és a Győr ellen is, összességében pozitív, hogy gyűjtöttünk értékes pontokat, ezt kell folytatnunk.
önkényesen kiragadott részlet Pinezits Máté vezetőedző, a Honvéd oldalának adott nyilatkozatából.
{kapaszkodó} Ha valami eredményt kellene kiemelnem ebből az évből, sőt, az elmúlt nagyjából négy évből, akkor én is azt mondanám, hogy a legutóbbi három hazai meccsünkön hét pontot szereztünk. Tényszerű, igaz állítás, a szerzett pontjaink közel fele (44%) ezen a három meccsen keletkezett. Kár, hogy az idényben nem három, hanem eddig tizenkét meccset játszottunk.
{számolási zavarok} A három mérkőzésen szerzett hét pont mindig egyenlő a három meccses veretlenséggel, vagyis a mondat első fele a bacon szalonna esete. A legutóbbi három egyébként időben visszafelé haladva: Mosonmagyaróvár, Budafok és Győr, tehát a Győr ellen nem korábban nyertünk, hanem az emlegetett sorozat keretében. A pontok egyébként tényleg értékesek, hiszen a Győr vezeti a bajnokságot, tehát meglepetés, a Tiszakécske 14., a Mosonmagyaróvár 17., tehát kötelező.
Nekünk változtatni kell a pécsi meccshez képest, abban a felfogásban kell futballozni, ami a korábbi meccseken sikerre vezetett, ez lesz a kulcsa a mérkőzésnek.
{torzítás} Nincs olyan, hogy a „korábbi meccseken sikerre vezetett”. Tizenkét fordulót követően van négy győzelmünk, vagyis a meccseink kétharmadát nem nyertük meg. Mégis, milyen sikerre?
Viszont az előző mérkőzésen (a Mosonmagyaróvár ellen – a szerk.) is látszott, hogy amikor abban a felfogásban, azon elvek mellett játszottunk, amelyekben hiszünk, akkor helyzeteink is adódtak. Ilyen volt Kerezsi Zalán fejese vagy Kovács Nikolasz két lövése az első félidőben, míg a másodikban védekezésből tudtunk kontrázni és lehetőségeket kialakítani.
{górcső} Szerintem a górcső szót Réz Andráson és a kínosan és kényszeresen modoroskodó nyugdíjas Facebook-kommentelőkön kívül remélhetőleg már nem használja aktívan senki, mi most mégis, mert ma górcső alá fogjuk venni azokat az elveket, amikben hisz az edző és a csapat. Egyelőre fogalmunk sincs, hogy mire kell majd figyelnünk, de ha igazán odatesszük magunkat, akkor egy tűt bármekkora szénakazalban meg lehet találni. Igazságot a górcsőnek!
Én innen inkább engedjük el ezt az interjút, mert
- kötelező kör, az edzőnek igenis beszélnie, mondania kell valamit a meccsek előtt, még akkor is ha lényegi tartalma egyáltalán nincs és/vagy nettó hülyeség;
- másra igazán nem jó, mint megismerni Máté Világát, egy nekünk szokatlan, a futballképünktől jócskán eltérő nézőpontot, ahol az eredményesség emlegetése egyszerűen nem létezik, és helyére egy ellenőrizhetetlen és szinte számonkérhetetlen „fokozatosan lépegetünk előre” narratíva kerül;
- amúgy meg csak felbassza az ember agyát, elég ha hivatalból én elolvasom helyettetek.
Csábi Jocó
Az isteni Csábi másodszor meccselhet a Honvéd ellen: 2014. augusztus 9-én, a Nyíregyházával verte a Bozsikban 1-0-ra Vérhód csapatát:
Kemenes
Fejes, Kristi, Ignjatovic, Baráth
Portilla, Nagy G. (Holender), Vécsei (Hidi)
Traore, Youla (Prosser), Job
Visszagondolva, eléggé kemény szezon volt a 2014/15-ös.
- matematikailag az utolsó fordulóban maradtunk bent,
- négy edző ült idény közben a padon (Vierchowod, de Muijnck, Csábi és Rossi),
- mindössze hat(!!!) meccset nyertünk meg az idény során (Vérhód 10/3, de Muijnck 2/0, Csábi 5/0, Rossi 13/3),
- 2014. szeptember 13. (Haladás) és 2015. április 4. (Haladás) között nem nyertünk meccset,
- ez meccsben 14, napban pedig 203, és az elmúlt 25 év leghosszabb nyeretlenségi sorozata,
- a rajt előtt lepattintottuk Botkát és Lovricot Kecskemétre,
- a tábor nem járt meccsre,
- először játszottunk Felcsúton, igaz, az MTK ellen avattuk a stadiont,
- és még sorolhatnám.
Kazincbarcika
Legutóbb a kupában Sanninóval, a hosszabbításban vertük Putnokon, mégis a Kazincbarcikáról mindenkinek Csehitől az a szabadrúgás kell eszébe jusson, amivel az 1989/90-es bajnokságot követő osztályozón nagy nehezen bentmaradtunk:
Egyébként oda-vissza nem voltak gyenge csapatok:
Kazincbarcika: Májer — Kondás, Sztahon, Lipcsei, Budai — Balogh, Deszatnik, Búza — Kalmár, Csipke, Asszony.
Bp. Honvéd: Disztl — Sallai S., Ács, Bánfi, Cseh — Pisont (Sallai T.), Sikesdi, Fodor, Csábi — Gregor (Orosz), Csehi.
Vezette Puhl, és 1-0-nál vagy elengedett nekünk egy lest, vagy nem. A kommentátor szerint igen, a sportlap szerint („33. perc: A hazaiak roszszul alkalmazták a lestaktikát. Kondás bentmaradt, Csehi elviharzott a bal oldalon (…)”) nem, a Kazincbarcika edzője szerint („(…) és ha a játékvezető nem adja meg a Honvéd lesgólját, minden másképpen alakulhatott volna.”) megint igen.
A legjobb persze Haász Sándornak, a Honvéd akkor edzőjének a nyilatkozata:
A végére nekünk is maradt egy kis öröm, a kárörvendőknek pedig az ismert hollóvicc poénja: KÁR…
Alig harminc évvel előzte meg a Facebook-csoportok kommentelőit, viszont könnyedén hozta a posztjukat értelmezni képtelen kispesti edzők átlagát: és nem fogta fel, hogy itt egy osztályozón bentmaradni nem eredmény, hanem tiszta szégyen.
címlapkép: Kazincbarcika a menősége csúcsán, 1955-ben. Fortepan / Fortepan/Album082 Érdemes végigpörgetni az összes kazincbacikai képet.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
