a következő poszt egy kommentár, és nem tükrözi a szerkesztőség egészének véleményét.
Nem is mi lennénk, ha nem dobnánk be, mint társadalmi vitára alkalmas kérdést a Győzike-jelenséget. Illetve nem is feltétlen Győzikét, hanem Bohárt, és a többit, akiknek a nevét sem tudom, azonban mostanában megjelentek a mindenféle mérkőzéseken, és a jelenlétükkel nem csak a közösségi média összes felületét árasztották el, hanem egyben jogot formáltak arra is, hogy ők határozzák meg: ki a szurkoló, és ki nem. Az ő kategorizációjukat aztán magáévá teszi a hatalom, újraosztja, és innentől hivatalos álláspont lesz belőle.
A téma aprója mindössze annyi, hogy megjelent a 24-en egy podcast, amiben Pető Péter hangot adott a sok kisemberben fortyogó sérelemnek: a Fidesz ezúttal a futballszurkolóságunkat akarja elvenni.
Az lényegtelen, hogy te mondjuk lehúztál évtizedeket a klubod mellett, áztál, fagyoskodtál, szoptál, megaláztak, esetleg megkergettek, egy életen át lemondtál a hétvégékről, mert számodra volt egy mindennél fontosabb dolog: a közösséged és a klubod. Ez mind lényegtelen, mert ha nem vagy velünk, akkor te futballellenes, hovatovább magyarellenes vagy. A logikai lánc igen egyszerű: futballszurkolás egyenlő magyarnak lenni, és nagyjából egyenlő a szeretni a Fradit elvárással (vö.: a Fradika hozza a pontokat az országnak, és az majd milyen jó lesz másoknak, és amúgy is a nemzet csapata).
Vagy nem.
Ott azért még nem tartunk, hogy ez a rezsim marjon el a klubom mellől, amit a családunk generációk óta magáénak tart. Az a feltevés, hogy esetleg rühellem a rezsimet (nem feltevés), még nem lehet indok arra, hogy miatta elengedjem a Kispestet. Sőt! (Megjegyzés: azért rühellem igazán őket, mert talán az első rezsim a magyar történelemben, amelyik hajlandó szinte korlátlan pénzt tenni a fociba, vagyis ránk költeni, azonban azt is látjuk, hogy ez a korlátlan pénz hogyan hasznosul.)
Az igazság persze az, hogy szeretek én is belefutni a szurkolóság kérdésének feszegetésébe, és igen, van a kérdésről egy elég határozott véleményem, ami nem feltétlen tetszene, vagy tetszik egyeseknek, mivel talán úgy érzik, és bizony jogosan, hogy velük szemben kirekesztő. Éppen ezért inkább próbálom nem gyakran hangoztatni, bár, az is az igazsághoz tartozik, a sorok között mégis rendszeresen előjön, anélkül, hogy szándékolt tartalom lenne, és ezekre a pillanatokra az őrangyalom, RW rendszeresen lecsap, és visszarángat a társadalmi együttélés klasszikus normája szerint elvárható elfogadás szintjére.
Igen, nekem az ideáltipizált kispestiség valamiféle elit létforma, azonban most nem az én hülyeségem a téma, mert én belülről beszélek hülyeségeket, engem lehet ismerni, odajönni, beszélgetni, tenni ezt akár évtizedeken át, és figyelni, hogyan változok, mit mondok, mit gondolok máshogy. Vagy akár visszanézni az itt megjelent normaszövegeket, összevetni a különböző éveket egymással. Bőven van lehetőség ellenőrizni. Aztán vagy leköpsz, vagy nem, igazából nem érdekel.
Az új «belépők» viszont kívülről akarják megmondani, hogy mégis ki számít szurkolónak, és ez számomra teljességgel elfogadhatatlan. Megjelentek a semmiből, és valami homályos nemzetfogalomra, vagy egész pontosan a franc tudja mire hivatkozva kijelentéseket tesznek, valamint kategorizálnak: ő szurkoló, ez hazaáruló. (Figyeljük meg, félkövérrel is kiemeltem: ő és ez. Már a névmások szintjén elindul a dehumanizálás.) A két halmaznak nyilvánvalóan nem létezhet metszete (komplementerek), valamint teljesen lefedik a magyar állampolgárok körét, tehát ebből következik, hogy aki nem futballszurkoló (esetleg: nem fradista), az kötelezően hazaáruló.

Namármost, a fő viszonyt nem is feltétlen a klubcsapatok, hanem a válogatott jelenti: szurkolsz a válogatottnak, vagy nem szurkolsz a válogatottnak? Mielőtt félreértés lenne, azért mert esetleg évtizedek óta jársz a válogatott meccseire, és akár külföldre is elkíséred (tehát a világban bárhol kiállsz a magyar színekért), abból nem következik automatikusan, hogy te amúgy szurkoló lennél, és nem hazaáruló. A tápláléklánc ugyanis valahogy így néz ki:
- közülünk való legyél, vagyis kövesd és hangoztasd az éppen aktuális irányvonalat,
- (…)
- (…)
- (…)
- (…)
- (…)
- járjál meccsre évtizedeken át,
- (…)
- (…)
- (…)
- Farkasházy Tivadar, aki a válogatott ellen szurkol,
- (…)
- (…)
- a Momentum, akik meg egyenesen Romániának.
keretesbe
Itt szeretném bevallani, hogy az 1998-as franciaországi világbajnokságon, a magyar csapat fájó távollétében, és hogy valamiképp mégis otthonossá tegyem a tornát, ezért tudatosan a kelet-európai, irányítós típusú futballnak szurkoltam. Mert ezt ismertem itthonról: Illést, Galascheket, Somogyit az ETO-ból, Sándor Tamást, Aranyt és a többit. A vébén pedig Illéséknek Balakov, Hagi és Prosinecki felelt meg. Bulgária és Románia már 1994-ben is jó focit játszott, Bulgária a négyig, Románia pedig a nyolcig jutott, ahol tizenegyesekkel esett ki a svédektől.
1998-ban Bulgária végül csalódás lett, azonban Románia és Horvátország felhelyezte az általam is értelmezett futballt a világtérképre. Ott ültem a Francia intézet mellé kirakott hatalmas kivetítő előtt a tömegben, és konkrétan szurkoltam a románoknak Anglia ellen. Olyan focit játszottak, amit ismertem, azonban addig még sosem láttam működni. Hinni abban, hogy Bárányos majd megvillan, csak addig húzzuk ki valahogy, az pont az én játékom volt. Annyi különbséggel, hogy a románoknál nem Azoitei és Florin Calin volt a román, mint nálunk, hanem egy Selymes vagy Lacatus nem fért be a kezdőbe. Vagy mondjuk Dulca, aki évekkel később Kispesten is megfordult.
eddig a keretes
Visszatérve a szurkolóságra. A futball nem működik vak hit alapján, és nem működhet vak hit nélkül sem. A klubod mellett kitartani vak hit, ez nem kérdés. Viszont a futballra ráhúzni bármiféle egyéb vak hitet egy teljesen másik kategória. Mondok egy példát, hogy értsétek.
Franciaország-Horvátország világbajnoki döntő. Teljesen lényegtelen a pályán addig mutatott teljesítmény, minden mindegy, a lényeg az aktuálisnak képzelt világpolitikai helyzet értelmezése: Horvátország kerítést épít a migránsok ellen, a francia válogatott nagy része pedig néger. Horvátország a kereszténységet védi, Franciaország a hagyományos európai értékek ellen dolgozik (értsd: néger). És így tovább. Emlékezhetünk, megtörtént.
Akkoriban még azt hihettük, eljutottunk az őrület csúcsának közelébe, és nem is tévedhettünk volna ennél nagyobbat. A következő döntő, történetesen az Argentína-Franciaország után az állampárt egyik alelnöke már a következőt mondta: „Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok.” Igen, Argentína, a világ egyik legbefogadóbb országa és társadalma.
A vak hit felülírt mindent. Nem az volt a lényeg, ki nyer, hanem, hogy a kettőből melyik a mi, és melyik az ők. A jelképeken keresztüli dehumanizálás folytatódik: ha nem Argentína (Horvátország), akkor nemfehér, nemkeresztény, nemeurópai és a többi.
És ugyanígy jelentek meg az embereik a stadionokban. Jött a központi ukáz, csapatot kellett választani (Fradi, mi sem egyszerűbb ennél), irány a stadion. Majd a Vaze odavezet, legalább az tudja merre kell keresni. Ingyenjegy a VIP-be, mehetnek a fotók Facebookra, Instagramra, majd szemlézi a Nemzet, a Mandiner, a TV2, «hajrá, magyarok!» (Magyarok!), Nélküled, azonban a lényeg:
ha-za-á-ru-lók!
Kurvára mindenki más hazaáruló! A meccs nem érdekes, csak egy díszlet a tökéletes szelfihez, ami alá oda lehet írni: „sivalkodjatok!” Nem a sikereknek örülnek, hanem megragadnak minden alkalmat egy jót hazaárulózni, lipsizni, baloldalizni, bármizni. Pontosan azt csinálják, amivel Farkasházyt vádolják, amiért nem tud örülni a válogatott sikerének. Nekik a siker, vagy akár a vereség csak arra kell, hogy mutogathassanak, hogy további gyűlöletet szítsanak a társadalomban.
Évtizedek óta járok mérkőzésre, elég sok embert ismerek stadionból, és bár nem vagyok az a hűdeszociális figura, ha nem a barátom, közelebbi ismerősöm, akkor pont leszarom, hogy valaki mit gondol általában a világról. Úgysem vele fogom megbeszélni. Van náci, bolond, majmoló, huligánosat játszó, van mindenféle szurkolónk, de amíg ott van a meccseken, amíg kiáll a Kispest/Honvéd mellett, addig pont nem érdekel, hogy mit csinál civilben. Nyilván, itt is vannak minősített esetek, mint például egy Szijjártó, vagy a közszereplés lehetőségeit aktívan kereső figurák, azonban ők ezzel felelősséget is vállalnak, hiszen előfordulhat, hogy megvetés tárgya lesznek adott körökben. Értve ezalatt akár a szurkolói közeget is.
Az elmúlt években rohadtul zavarni kezdett, hogy nem csupán nagyban, hanem kicsiben is felütötte fejét a jelenség: pártválasztás alapján kategorizálni a szurkolókat. És továbbmegyek, nem az van, hogy egy hagyományos szurkoló vette magának a bátorságot és választotta szét a tengert fideszesekre és hazaárulókra (nagyjából pontos kategóriák), hanem egy kívülről belépő teszi mindezt. Amikor a Taxis csinálta, az is kellemetlen volt, azonban röhögtünk rajta, mert a Taxis egy volt közülünk.
Ahogy említettem, igazából én vagyok olyan idióta, amiért nem csupán kategorizálok, hiszen belülről van egy ideáltipizált képem, és ebbe a képbe nem férnek bele az újhonvédosok, hanem még nyíltan is beszélek a témáról. Sajnos azonban a kategorizáció szükséges, mert csak így lehetséges annyira leegyszerűsíteni a minket körülvevő világot, hogy abban ne vesszen el az ember.
Az én világomban ezért a szurkoló felelős a klubjáért, a rövidtávú és pillanatnyi érdekét felülírja a klub hosszú távú érdeke, és pusztán azért, mert egy éppen neki tetsző politikum van hatalmon, az még nem jelenti azt, hogy a hatalom mindent jól csinál. Az én világomban a felelős szurkoló nem próbálja meg kényszeresen feloldani magában a politikum üzenetei és az érzékelt valóság között feszülő ellentmondást, különösen akkor nem, amikor látja, hogy a politikum mit tett, mit tesz a klubjával.
Többek között ezért gyűlölöm, hogy a politika, a politikum és a politikum elvtelen és fizetett kiszolgálói ellepték a labdarúgás környékét: megszűntették az őszinte beszédet a futballt körülvevő problémákról, és mindenből poltikai, magyaráságbeli kérdést csináltak.
A 24-es podcast egyébként egy szép gondolattal zárul. Az egyik szereplő Győzikére visszatérve arról beszél, hogy ha majd Győzike jegyet vásárol, és a családjával bemegy a talpas nézők közép, beáll a büfé előtti sorba, vagyis beleteszi a klubba a magáét, akkor szívesen meghívja egy sörre, szotyira, mert az mégiscsak egy alap szurkolói attitűd, hogy mindenkinek örülni kell, akivel többen vagyunk.
Aki valóban a klub/közösség miatt van közöttünk.
Három megállapítás és egy idézet a végére
- Jelen állás szerint az én világomban Farkasházy fradista, Győzike nem.
- Az a jelenség, hogy ne körön, tehát szurkolóságon belül nézzük/utáljuk ki egymást, hanem kívülről szalámizzanak le minket, az elfogadhatatlan.
- A futballszurkolás valahol a gyűlöletről is szól, teljesen felesleges egy újabb réteget ráerőltetni, mert csak összezavarja az embereket.
Németországban először a kommunistákért jöttek, s én nem emeltem szót, mert nem voltam kommunista. Aztán jöttek a zsidókért, és én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán a szakszervezetiekért jöttek, és én nem lévén szakszervezeti tag, hallgattam. Aztán jöttek a katolikusokért, és nem szólaltam föl, mert protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt, aki szóljon.
Niemöller, Martin (1892–1984, német protestáns lelkész)
Most a futballszurkolókért jönnek.
mentségemre szóljon, hogy napok óta taknyosan-náthásan fekszem itthon, azonban egy összefüggéstelen, és logikai bukfencekkel bőségesen telitűzdelt hőbörgésre bármikor nyitott vagyok.
@csakblog bejegyzéseMegtekintés a Threads alkalmazásban
címlapkép: openmoji
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
A „kispesti foci” témájú cikkeket öröm olvasni a blogon.
A „politikai magánvélemények” témájú blogbejegyzések sajnos egyre többen vannak. Lehetne ezeket kislétrázni? Pl. #kispestifoci #politikaimaganvelemeny ?
Miért politikai vélemény az, ha nem akarom, hogy poltikai „véleményvezérektől” függjön az, hogy szurkolónak számítok vagy hazaárulónak? Igenis a témához tartozik, hiszen a mindennapjainkat áthatja a futball közbeszéde. Ha nem vitatkozunk, beszélgetünk róla házon belül sem, akkor elengedjük a saját érdekeinket. Ilyesmit pedig miért tenne magával bárki?
(Az meg a világon egyetlen normális társadalomban sem poltikai téma, ha leírják egy miniszterelnök, vagy egy párt nevét, csak nálunk. Ahogy a politizálni is csak mifelénk szitokszó.)
Ha a közkedvelt focis blogíró megírja a politikáról alkotott magánvéleményét a focis blogon, akkor ő már „politikai véleményvezérré” lép elő, nem? :)
Miértis? Tehát ha teszem azt, a politikum úgy dönt, nem csak motozás lesz ezentúl a meccsek előtt, hanem a forgókapu után még tökön is kell rúgni minden férfit, és erre a közkedvelt focis blogíró leírja a véleményét, hogy talán mégsem kéne ilyesmit csinálni, akkor az politikai vélemény? Mert ha igen, akkor ezt a szintet még vállalom.
OFF:A tökönrúgásos process improvement a politikum 180 fokos irányváltása esetén akár még lehetséges szcenárió is lehet.
De egyiktől sem kell tartani.
A „véleményvezéreknek” megvan a saját maguk egyéni szubjektív nézőpontja.
Ha Győzike szurkoló, legyen szurkoló. Tökmindegy.
Hol a határa a „kispesti foci” témának? Csak kispesti játékosokról szóló dolgok? Meccs beszámolók? Esetleg belefér olyan, nem szorosan focihoz köthető, de a szurkolókat érintő kérdések is, mint mondjuk pl. a repohár? Lehet írni a magyar foci hátteréről, amiben jó adag politika van, de nem azért, mert a szerző beletette, hanem mert tényleg ott van?
Miért ne lehetne olyan téma is, mint ez, ami szintén érint, mint szurkolót? Főleg így, uborka szezonban. Látod, jól el lehet csámcsogni rajta. :)
< modoros megjegyzés >
A kommunikációs szint és szinvonal óriásplakátokon jön szembe.
„Háborúpártiak”
Se alany, se állítmány, csak egy odabökött szó.
Nekünk nem ez volt a rendszerváltás. Mi valamiféle illúzióban voltunk tartva, ahol a szabad szellem, a „magyar géniusz” jelenvolt nemcsak a hétköznapi beszédben, hanem magasabb szinten (az más kérdés, mit eredméynezett politikai szinten a bölcsészek uralma).
Volt valami nívó, minimális elvárás, egyetértés.
Ebből mára semmi sem maradt, de ez sajnos nem csak itthoni probléma (kohézió nélküli társadalmak).
< /modoros megjegyzés >
Aki tankot/ágyút/lőszert szállít egy háborúba, arra azért lehet mondani, hogy háborúpárti. Nem?
Ha az agresszornak küldi, akkor persze, háború párti. De ha a védekezőnek, akkor persze, hogy nem, hogy lehet ez egyáltalán kérdés? (Persze lehet ilyenkor jönni azzal, hogy nade valójában ki az agresszor, de ez már szubjektív, a lényegen nem változtat, ezért mellébeszélés.)
Más szavakkal, ha látod, hogy egy csajt megtámad egy részeg a buszon, odamész és pofán vágod, akkor verekedés párti vagy? Micsoda butaság ez?
Ha egy ország fegyvergyárat vásárol, fegyvergyárat épít és fogad be, fegyvert vásárol, akkor az az ország háborúpárti? Vagy miért fegyverkezik, ha nem egy háború miatt?
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
Vagy a háború elkerülése miatt. Lásd Svájc.
én nem emlékszem arra, hogy bárki is az oroszokhoz akadt volna dörgölőzni, és ne legyen uniópárti. Az idő mindent megmásít.
Restellem megszakítani a hőbörgést mindenféle átigazolási “hírekkel”, de esetleg arról tud valaki, hogy milyen paraméterek mellett távozott Koszovscsuk a Mezőkövesdhez, annak fényében, hogy nálunk egy percet sem kapott a mindenki által rettegett támadó szekciónkban?
Mimimi? Van ilyen bejelentés?
Mondjuk január 20. , Honvéd-Ajka, de ezt is csak az Ajka oldala miatt tudjuk.
Oh ugyan, bejelentés 😭.. Majd ha már fél éve ott játszik, talán
Egy kis cukiság montázs https://uploads.disquscdn.com/images/fccf8aa705f8745bd0dccf1ee7e654b7b6f325d2525a9ab4a5724c1878988ca2.jpg az objektívebb esélyegyenlőség jegyében a stadion és futballbarát további “szurkolókról”
Tedd ki, posztold ki, ott voltál, de NE mondd meg, hogy más mit érezzen. Nekem csak ezzel van bajom, és a jelenség oldaltól független, mert a szurkolóságból ered.
Épp erről beszélek: a politikai érdekből stadionba kijárni fotózkodni, majd megmondani, hogy ki számít szurkolónak. Azokkal egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni, akik a magyar sportsikerek ellen szurkolnak, biztos vannak ilyenek is, bár elenyésző számban, ahogy azt egy közelmúltban publikált felmérés is kimutatta (2%): https://24.hu/sport/2024/01/02/magyar-labdarugo-valogatott-sikerek-felmeres-politikai-preferenciak-idea-intezet-kutatas/
Egy politikusnak vannak kötelességei, és ilyenek egyes közszereplések, pláne, ha választott tisztséget tölt be. Viszont az ilyen szerepléseken a feladata integratívnak, és nem megosztónak kell lennie. Egy főpolgármesternek igenis kötelessége kilátogatnia egy, a városban rendezett világeseményre ugyanúgy, mint ott lennie, ha átadnak teszem azt egy új metróvonalat. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ki „ellensége” a stadionépítéseknek, a sporttámogatásoknak, azonban egy városvezetőnél, ha feltételhez köt egy állami beruházást, az önmagában még nem feltétlen baj, láttunk ilyesmire kismillió működő példát. Ha annyira eltökélt az állam egy beruházással, akkor úgyis vállalni fogja a csomagkapcsolt dolgokat is. Egyszerű példa, de nézzük meg a legtöbb plázaépítést Budapesten, aminek a többségét úgy oldották meg, hogy az építő cég újítja fel, rendezi a tervezett pláza környékét. (Aztán ebből lettek az olyan félkész megoldások, mint például Kőbánya-Kispest.)
Viszont az, hogy bármilyen poltikai terméket gyártó baromarc kimenjen egy stadionba, majd ott szelfizgetve megmondja, hogy én (te, ő, mi, a stadionok hagyományos népe) mikor számít szurkolónak, ott azért álljon meg a nászmenet. Engem (téged, őket, minket, a stadionok hagyományos népét) nem a politikum termelt ki a VIP-szektorba roséfröccsöt inni, hanem valóban létezik bennünk egy erős elköteleződés, ráadásul ismerünk olyan bonyolult dolgokat, mint például a lesszabály.
—
A Nélküledre nem térek ki megint. Felőlem ha valakinek tetszik, hallgassa, de rám ne kényszerítse senki, mert vérzik tőle a fülem. Ha pedig az a „közmegegyezés”, hogy szóljon egy stadionban, akkor szóljon, azonban rajtam ne kérje számon senki, ha nem éneklem átszellemülten, és inkább a büfében állok sorban sörért. Majd a Himnusznál leveszem a sapkám.
Nem kell ezt a Nélküledet túl gondolni, igazad van, aki akar énekli, aki meg nem az sörözik közben, ennyi és nem több.
Teljesen hülyeség, ha valakin számon kérik, hogy sörért állt az ének közben vagy ép nagyokat kortyolt a söréből, ez csak az egyik oldal elvakultsága, de a másik oldal elvakultsága meg ez ” … vérzik tőle a fülem”, de a normális felfogást egyik sem zavarja.
Nekem az egy személyes véleményem. Nem baszogatom vele a népeket. Ha ismerős énekli, megvárom, és utána beszélgetünk tovább. De rám ne kényszerítse senki, mert arra már ugrok.
Így már ok., . Neked egyébként mi a gondod a Nélküleddel (már, mi róla a személyes véleményed, hogy nem szereted)?
Egyszerű: nem ezt a hangulatot keresem a zenében.
Az egy másik kérdés, hogy rádiót sem hallgattam soha életemben, mert nem szeretem a vonalkapcsolt dolgokat, amikor nem én döntök a médiafogyasztásom szerkezetéről.
Rendben, nem ezt a hangulatot keresed a zenében, de ugye azért tiszteletben lehet tartani, hogy mások (nagyon sokan) meg igen?
Nélküled legnagyobb problémája, hogy annyiszor hallod, hogy elvesztette hatását. Boldogasszony Anyánk alatt mai napig meghatódok, Székely Himnuszon is. Nélküleden, mióta rutin lett, inkább zavar, mint szeretem. De az idő eldönti lesz e annyira időtálló, mint a fentebb említett kettő.
Nem hiszem, hogy valaha bárki rád kényszerítette, hogy énekeld.
„A Nélküledet nem kell hallgatnod, én sem szoktam, de rohadt nagy különbség az, hogy telexes újságíróként azzal dicsekszik, hogy mekkora fasza gyerek, mert ő leszarja ezt a gesztust, vagy pedig kimegy alatta sörért.” – ez a lényeg. Az ignorálás és a pimasz sértegetés két külön dolog.
Ahahhahhaha, akkor te még nem láttad, hogy egyes turbómagyarok hogyan néznek rád ilyenkor. Pláne, ha mondjuk beszélgetsz is a nagy áhitat közepette.
Kik azok a turbómagyarok?
Jajj, ne már, hogy nem ismerős a karaktertípus. Egy jellemző leírásuk a vidéki településről a falubusszal válogatott meccsre felutaztatott saját bevallása szerint fradista, aki a hajrámagyarok bűvöletében éli ki a nemzeti érzelmeit, valamint a facebookos profilképe – amin egy motorral pózol atlétában – a lángoló trianonos kereszttel van keretezve. Nos, ő majdnem tudja végig a nélküled szövegét (értsd: még annyira sem, mint én, aki nem kedveli a dalt), és mivel mi beszélgetünk esetleg mellette, netán röhögünk valamin (ilyesmi előfordul stadionban), akkor ő szúrós szemekkel, dühösen néz ránk, hiszen épp a nemzeti hovatartozását élné meg. Amikor vége az előadásnak, néha hátrafordul, és hozzánk szól: „ti meg mi a faszt kerestek meccsen, ha nem szurkolni jöttetek a magyaroknak?”.
Tényleg, mi a faszt keresünk mi meccsen?
Szerintem ez egyes karakterelemeknek a te fantáziádban született mesehőse. De ezek szerint a fővárosban mindenki makulátlanul nem turbó, csak az ország borzalmas 80 százaléka. 😃 Megnyugodtam. 😃
Lehet, hogy az én fantáziámban léteznek, de akkor nem nagyon kéne emberek közé mennem, mert elég sok meccsen kötött már belém a saját fantáziám :D
Jól értem, odaállt eléd valaki, és azt mondta, hogy „vidékről jöttem falubusszal, fradista vagyok, a hajrá magyarok bűvöletében élem ki a nemzeti érzelmeimet”, majd bemutatkozott, hogy megnézhesd a facebookos profilképét, és végül beléd kötött? Bocs, de ez nem életszerű.
Inkább arról lehet szó, hogy van benned egy sztereotip előítélet ismeretlen emberek iránt, akiknek fontos mindaz, amit a Nélküled kifejez. Azt elhiszem, hogy egy meccs előtti felfokozott érzelmi állapotban (lásd: szurkoló) egyesek ellenségesen reagálnak arra, hogy látványosan semmibe veszed azt, ami ott az elsöprő többségnek fontos. Ez kellemetlen, de ha némi megértő udvarias türelemmel kibírod azt a pár percet, akkor máris sokkal szebb a világ. Van olyan, hogy az ember számára kellemetlen helyzetben van, ilyenkor vagy demonstratívan jelzi ezt, és akkor sokan érzik magukat rosszul, vagy türelemmel felülemelkedik ezen, és akkor máris nincs fölösleges feszkó.
A falubusz teljesen rendben van, helyes és építő, ha egy közösség szervezetten megkönnyíti az eljutást számára fontos eseményekre. Lásd KLTE-busz!
A válogatott sportesemények természetesen hozzátartoznak a nemzeti identitáshoz, nyilván világos az összefüggés a nemzeti sportsikerek és a közösségi lélektani felhajtóerő között. A trianoni békediktátum soha el nem fogadása is a nemzeti identitás szerves része. Ez analóg azzal, hogy kispestiként soha nem fogunk beletörődni a Puskás-örökség elorzásába, és rendre utasítjuk azt, aki a Felcsútot Öcsi bácsi nevével azonosítja. Ha úgy tetszik, ez kispesti minimum. (Ez turbó?)
Az atlétán és a motoron lehet vitatkozni, mindkettő távol áll tőlem, de nem távolabb, mint egy belpesti flaszterhuszár szivárványos vászonszatyorral, batikolt buggyos szoknyanadrággal, free- SZFE – és I stand with CEU- kitűzővel, mindenmentes szójalattéval elekromos rollerrel. Az atlétás verzió annyival különb, hogy a vidék tesz ételt a szójalattés vegán klímaharcos flasztervitézek asztalára. Fordítva nincs ilyen haszon. Mondom ezt született fővárosiként.
Nebasszmár, most kapásból felsoroltál egy csomó dolgot, ami ALAPJA és KÖTELEZŐ kelléke a magyarságnak.
Hát, ezek alapján minden vagyok, csak nem magyar. És igazából nem is sajnálom.
Viszont cserébe magyarnak tartom magam a saját definícióim szerint.
Pont nincs szükségem arra, hogy ezt más döntse el helyettem.
Amúgy nem tudom, van-e olyan, hogy valaki elvárja, a Nélküled éneklését, különben szúrós szemmel néz (simán el tudom képzelni). Ahogy azt se, van-e olyan, hogy valaki elvárja, tapsolj a blm térdelésnek (simán el tudom képzelni).
De nem hasonló valahol a kettő? :)
Pedig nyilván nem magyarellenes (ez a szó szerintem eleve nehezen értelmezhető, max. román, szlovák, stb. nacionalisták körében) az, aki nem énekli a Nélküledet és nyilván nem rasszista valaki attól, hogy nem tetszik neki a letérdelés.
[off] boldog Kispest-napot!
https://uploads.disquscdn.com/images/8f864a8afa7505b1d182fa330eb47853ee27a8ba0ff44112a241bac36dce0737.jpg
Nem tudom, ki ez, de attól, hogy valaki a stadionépítések és a temérdek pénz futballba öntése ellen volt, miért ne mehetne ki egy stadionba? Én is ellene voltam/vagyok (gy. k. nem azért, mert nem vagyok magyar, épp ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy ez rosszat tesz hosszútávon az országnak éshátezért a magyarságnak), de azért kijárok Kispestre.
Sőt, fotót is posztolhat, ha esetleg előre ki akarja védeni a ma divatos, buta lejáratási módszert, miszerint magyar-ellenszurkoló, vagy mi.
Én speciel örültem a stadionépítéseknek, azonban
1. a népstadiont kellett volna először
2. egy-egy regionális valóban sokcsillagos létesítmény mellett a többi helyre bőven elégségesek a mezőkövesdihez hasonló létesítmények (a stadion háromnegyede olcsó, de jól használható megoldás)
3. a saját döntés alapján önfenntartóra megcsinált szolnokihoz hasonló gondolkodás kellett volna mindenhova, és nem az esztelen pazarlás
4. ha viszont már így döntöttünk, akkor nem ártana, ha lennének felelősök, mint például a honvédnál beázott, és hónapokra használhatatlanná vált tribün miatt, az energiaellátás problémái miatt, a városi hálózatról locsolás miatt, és a többi, és a többi más stadionnál fennálló hülyeségek miatt
Érdekes, de ezekre a kérdésekre valahogy soha nem érkezett érdemi válasz, hiába tette fel bárki bárkinek. A szabvány válasz mindig csak ennyi: már a kérdés is politikai támadás egy nemmagyar hazaárulótól (az utolsó két szó tetszőlegesen cserélhető az aktuálisan gyűlülendő létező vagy nem létező csoportra).
Nem tudom, mi a rosszabb, ha csak ezzel sunnyogják el, vagy valóban így is gondolják. Szerintem egyszerűen nincs az egésznek felelőse, ugyanúgy, mint a többi dolognak. Kb. ezért is vagyunk a másodosztályban.
Amúgy persze nem voltam teljesen pontos. Természetesen az ilyen módon történő stadionépítésnek voltam/vagyok ellene. A pazarláson, körön belüli kivitelezővel, tehát nyilvánvalóan „jóljárós” módon való építtetéssel, valamint a nem tisztázott fenntarthatóságon kívül mindig is a felelős, valódi gazda által beletett saját önrészt hiányolom a sztoriból.
Lehet állami pénz a stadionokban, akár a fociban is, de csak feltételekkel. Ha garancia van a tisztességes, hatékony felhasználására. De ez csak valódi gazdákkal tud teljesülni, nem oligarchákkal, pártnagykutyákkal.
Ezen a ponton szoktak jönni az olyan vélemények, hogy nem jönne valódi tulaj (mondjuk a nerbe tuti nem is, az igaz), nem is volt soha, Magyarországon nemhogy piaci alapú, de még fél piaci alapú (piaci önrész melletti állami támogatás) foci sem tudna működni, nem is működött soha, stb.
Na szerintem ez az igazi merjünk kicsik lenni, ultra pesszimista hozzáállás.
Az oldjon meg mindent az állam, az tényleg a „merjünk kicsik lenni” hozzáállás tökélyre fejlesztése. A lényeg, hogy „mi” semmit se, de „együtt”, vagyis az állam majd megoldja. A vége persze az, hogy az együttben nincs benne senki, szarik rá mindenki, oldja meg az állam, viszont az elvárás megmarad, hogy jöjjön létre és működjön. Nagy nem akkor vagy, amikor egy központ megmondja, hogy mit kell gondolni, tenni, hanem amikor a sok kicsi, önszervező rész működik, és az államnak csak szabályozó szerep marad, nem a helyette(d) cselekvő.
A vicc persze az, hogy a „nagyság” illúzióját pont a központosított államok próbálják eljátszani, és elhitetni mind a saját lakosságukkal, mind a környezetükkel. Az egyéni és közösségi helyett az állami cselekvést előtérbe helyező Rákosi-korszak ezen logika mentén egy valódi nagyság sikertörténete volt, ahogy a ma, a túlzott állami jelenlét és beavatkozás szintén.
Lehet, hogy nem maga a foci, a meccs, a stadion, hanem a módszerek ellen van.
Igen, pontosan a túlárazottságot, fenntartást, jövőbeni kihasználtságot, meg hogy a tervezett 100 milliárd helyett 190 lett. Ez számomra továbbra is inkább a módszer kritikája, mint a stadioné.
Persze az a része igaz, hogy ez is csak egy politikus, aki szelfizik egy népszerű eseményen, az indoklásukban populista/demagóg érvek jelennek meg, szóval isten ments, hogy tovább „védjem”, brrrr.
Nem tudom, ki ez, de attól, hogy valaki a stadionépítések és a temérdek pénz futballba öntése ellen volt, miért ne mehetne ki egy stadionba? Én is ellene voltam/vagyok (gy. k. nem azért, mert nem vagyok magyar, épp ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy ez rosszat tesz hosszútávon az országnak éshátezért a magyarságnak), de azért kijárok Kispestre.
Sőt, fotót is posztolhat, ha esetleg előre ki akarja védeni a ma divatos, buta lejáratási módszert, miszerint magyar-ellenszurkoló, vagy mi.
Ezek kik? 😅
a piros mezes lehet megint a 2030-as olimpia ellen tiltakozik?
Egyébként tökre legit egy olimpia mellett kiállni és ugyanúgy legit tiltakozni ellene. Az egyetlen kérdés, hogy miért nem lehet erről megkérdezni az embereket? Még a végén kiderülne, hogy mit gondol a társadalom valójában (a kérdés pillanatában)?
(Speciel nekem életem álma lenne egy budapesti olimpia, azonban korrektnek tartanám, ha erről a kérdésről megkérdeznék a lakosságot.)
eddig mindig az volt a probléma, hogy rosszul van megfogalmazva a kérdés, és ezért a sértett fél bojkottálta a kitöltést – sok értelme nem volt, hogy
25 % kitölti (95% igen)
20 % nem tölti ki, mert bojkott van
55% eleve leszarja
Akkor az az eredmény. Így működik a népszavazás.
Néhány éve én is le lettem hazaárulózva, mégpedig egy dézsában Erdélyben, de nem erdélyiek, hanem egy trollfocis által, mert azt találtam mondani, hogy Nikolics Nemanja nem magyar, csak amiatt, mert a Vajdaságban született. Persze előzménye is volt, hisz megpengettem, hogy a franciaországi európa bajnokságon egy szót sem szólhattunk volna, ha a 30 percben az osztrákok 3:0-ra vezetnek. Erre jött Nikó. A srác tajtékozva hagyta el a dézsát. Én tovább szivaroztam, immár hazaárulóként.
Nikolics félig magyar, valóban Délvidéken (amit rossz reflexek miatt neveznek sokan Vajdaságnak), Zentán született. Ebben az esetben túlzott reakció a hazaárulózás, nyilván.
Wikipédia szerint: „Mostanában a vajdasági magyarok közül néhányan szívesebben használják a „Délvidék” kifejezést a mai Vajdaság területére. A magyarországi használatban azonban a „Délvidék” elnevezés történelmi és politikai szempontból a mai Vajdaságnál tágabb földrajzi egységre, a volt Magyar Királyság egész déli részére, így a mai Horvátország egyes területeire is vonatkozik. (1920 előtt pedig még a Bánságnak a mai Romániában fekvő keleti részét is beleértették.)”
Ez igaz, valóban tágabb értelmű földrajzi fogalom a Délvidék. Benne volt a Bánság, amit ma, mivel jelenleg román megszállás alatt álk, Erdélyként emlegetnek, bár földrajzilag nem az, ahogy a Partium sem. Délvidék a Baranya- háromszög is, ami pillanatnyilag horvát közigszgatás alatt áll. Kétségtelenül kompromisszumos megoldás csak a rácok által megszálkt országrészekre alkalnazni, mindazonáltal a Vajdaságnál minden jobb, ilyen nevű magyar földrajzi vagy közigazgatási egység nincs és nem volt. Sajnálatos, hogy a délvidéki magyarok egy része is rossz jugoszlávista ónfeladó beidegződésként a rác elnevezés magyar tükörfordításával illeti ezt az országrészt. Ez olyan, mintha a dél-tiroliak Bolzanónak hívnák Bozent, vagy az írek Londonderrynek neveznék Derryt.
Nikolicsra visszatérve, az anyja magyar. Örülök, hogy a magyarságot választotta.
Én eredetielg dél- kiskunsági vagyok. Közel éltünk a Jugoszláv határhoz. Nos, a mi környékünkön azt a vidéket Vajdaságnak nevezték, és nevezik a mai napig. Sajnálom.
Értem, de ettől ez még egy téves és hibás berögződés. Ahogy a burgenlandozás is az, ahelyett, hogy Őrvidéket mondanának. Önbecsülés, öntudat kérdése, hogy a saját földrajzi neveinket használjuk. Máskülönben Bécset hívhatnánk Wiennek, Újvidéket Novi Sadnak, Pozsonyt Bratislavának. Mondjuk Kovács „merjünk kicsik lenni” László kommunista külügyér rgyszer úgy is hívta valamikor tán a ’90-es években.
Zolinál – ha jól értem – magyar az, aki magyarnak vallja magát, és Nikónál ebben az esetben arra gondolt, hogy úgy magyar válogatott, hogy nem a magyar futball „terméke”. Mondjuk ezen is lehet vitatkozni, mert 9 év zentai utánpótlásfocit követően, egészen fiatalon került Magyarországra (19 évesen Barcsra), majd hét évvel később lett válogatott (26 évesen), miután végigjárta az NB-s mezőnyt a harmadosztálytól a Videotonig. Az eset hasonló, mint Negonál, hogy bár nem itt nevelkedett, a válogatottsága előtt itt játszott tartósan, tehát valahol magyar „termék”.
Ha mégsem erre gondolt, hanem a kiből hogy lesz magyar (állampolgár és/vagy magát magyarnak valló ember) kérdésre, akkor az megint nagyon messzire vezetne, mert kismillió mintázatot találhatunk ebben a kérdéskörben, és nem hinném, hogy a nürnbergi törvények tartalmához hasonló fejtegetések előrelendítenék a „ki a magyar” pontos megállapítását. Ráadásul nem is tisztünk az ilyesmi.
És aki magyar állampolgár, az nem feltétlen magyar? Most tényleg nyissuk ki ezt a topicot? Nagyon messzire vinne.
Egyáltalán mi a „magyar”? Van erre bármiféle közfelfogásban elterjedt, vagy normaszövegként megalkotott minimum/elvárásszint, vagy marad a klasszikus: magyar az, aki magyarnak vallja magát? És akkor édesmindegy, hogy a srác egy vietnámi származású tornaciőárus a kőbányai piacon, vagy egy néptánctanárnő Székelyudvarhelyen (román állampolgársággal), esetleg vízvezetékszerelő Győrben.
https://mtda.hu/books/szekfu_gyula_mi_a_magyar.pdf
Frissebb nincs? 😁
„És aki magyar állampolgár, az nem feltétlen magyar?”
Így van, nem feltétlenül magyar. A népszámlálásokon világosan látszik, hogy hányan vallják magukat németnek, horvátnak, cigánynak, örménynek, stb. Ezzel nincs semmi gond, ennek megállapítása nem minősítés, hanem leíró jellegű. Az állampolgárság és a nemzeti identitás nem feltétlenül esik egybe ezen a tájon. A többes identitásokkal együtt sem.
Ami a nemzet mibenlétét illeti, az több, mint szociológiai-kulturális-történeti közösség. A nemzet az élők, az ősök és a jövendő nemzedékek időkön átívelő, egy nyelvű, egy szokású, egy tudatú, vérségi és kulturális kötelékekkel egyaránt egybekötött szerves szintézise, a tanulhatónál és a tudatosnál sokkal mélyebben rejtőző sajátos adottságokkal rendelkező, alapvetően befogadó történelmi folyamatossága. Nem azonos a politikai nemzet modern és pusztán politikai alapú fogalmával.
Tehát akkor mondhatjuk, hogy aki stadionba jár az az állampolgár, és aki szurkoló, az ebből a tömegből a magyar? Ugyanis a szurkolóság feltételezi, hogy valami kötelék összefűzi az egyéneket, valami nem tanulható, és a többi, amit felsoroltál. Tehát akkor mégis számit, hogy ki szurkoló és ki nem?
Viszont ha ez számít, akkor egy szimpla (és nemmagyar!) állampolgár hadd ne mondja már meg, hogy én magyar vagyok, vagy sem. Vagy ne mondja meg Farkasházyról, de közben mondhassam én Győzikiéékől. Azt értem, hogy a nagyfőnök (aki egyébként objketíve is szurkoló, bár a legrosszabb fajtából, hiszen folyamatosan cserélgeti a csapatát) szurkoló, és ilyenkor a seggnyalók széles vertikummának is szurkolóvá kell válnia, azonban az, hogy kimegy egy stadion VIP-jébe (erre a díszpáholy a magyar szó?) ingyenjeggyel, ott megiszik egy roséfröccsöt, majd az Instagramon és egyéb felületeken megmondja, hogy egyébként ki a szurkoló és ki nem, az valami egészen kurvaannyát az összesnek.
Ezt nem nagyon értem. De feltételezem, hogy aki meccsre megy, az kötődik valamelyik csapathoz. Esetleg semleges érdeklődő.
Vagy valami egyéb, közelebbről nem meghatározott létforma: https://www.origo.hu/888/20231116-bohar-daniel-888-balosok-nem-tudnak-szurkolni.html
És itt egy gyönyörű válogatás a munkásságából: https://444.hu/2023/11/20/bohar-daniel-mar-hamisitvannyal-akarja-bizonyitani-hogy-az-ellenzek-a-magyar-valogatott-ellen-szurkol
szerk: remélem rá te sem mondod, hogy 1. szurkoló, 2. joga van megmondani, hogy ki szurkoló és ki nem, hogy ki magyar és ki nem, hogy ki mit érez, és mit nem
-> ez a poszt a fajtájáról szólt, még név szerint is említve van benne.
Nem akartam kinyitni ezt a szelencét. A lényeg azon lett volna, hogy milyen könnyen hazaárulóznak másokat egy, akár szerencsétlen elszólás vagy vélemény miatt.
Nem tudon, hogy minek vallja magát, feltételezem, hogy magyarnak, és ez a lényeg. A születési hely és a születési állampolgárság nem feltétlenül függ össze a nemzeti identitással. A megszállt országrészekben pláne nem.
Győzike a maga módján nem buta. Tudja hova kell állni. Békemenet, Fradi meccs, ez mind befektetés a jövőbe, jelenbe. Végül is Nyugaton is azért van SkyBox, hogy találkozz a partnerekkel (nálunk partNER), üzletfelekkel. Az ötvenes években Farkas Mihállyal pózolt volna a Népsportban, a hetvenes években meg önkéntes rendőrként ő lett volna a legnagyobb Dózsa drukker. Curtis tökéletesen fogalmazta meg, hogy „előre kitervelt, nyereségvágyból elkövetett Fradi-szurkoló”. Hypós Feri nem volt egy buddhista szerzetes, de ő legalább Újpesten a vendégszektorból lila majmozott, ami kicsit tökösebb, mint a Grupi VIP páholyból mutatni a sálat. Mondjuk ez csak az egyik, amitől hányok, mert ilyen arcok mindig lesznek. A nagyobb gáz, hogy a klub is őt mutatja be mint nagybetűs szurkolót, ő kap dedikált fotót a játékosoktól, vele fotózkodik Kubatov. És olvasva Győzike Fradival kapcsolatos posztjainak stílusát, szerintem abban is komoly segítséget kap, hogy szavakba öntse fradizmusát.
és ez csak egyre rosszabb lesz…
hiszen ki gondolta, hogy 2006-ban a tv székház előtt válvetve a hazáért harcoló legények 2012-ben már egy felcsúti fakatlanban néznek szembe egy feltörekvő kis falusi csapattal mely az Akadémiai képzésre fekteti azóta is a hangsúlyt, és melyért Öcsi bácsi világ életében élt/halt, hiszen még a nevét is nekik adta
és ez az ország 2/3-nak 4 évente szimpatikus és továbbra is kitart mellette
nem köszönöm, én ezt soha nem fogom megbocsájtani
ui: közben a nemzet listázója egyben klubelnöke: „Egyáltalán nem érdekel, hogy erkölcsileg megbukott, börtönbüntetésre ítélt sztáredzők kritizálnak minket.„
„A vébén pedig Illéséknek Balakov, Hagi és Prosinecki felelt meg” … tudom, hogy szövegkörnyezetből kiragadott mondat, de nekem ebben kb. benne van minden, köszönöm ezt a mondatot.
Nem Rugovics a Bakony Maradonája, hanem Maradona az argentín Rugovics Vendel. :)
és az ontopic:
Nálam 3 kategória van : szurkoló, néző, pózer. A poszt nekem leginkább a pózereket írja le.
Ha valaki magát celebnek vagy influenszernek tartja – vagy nem tartja magát ennek, de ebből él – , az próbálja ebbéli státusát minél több követővel alátámasztani, hisz saját értékrendje szerint ez a mértékadó. Ezért lehet az, hogy saját addigi szokásaitól teljesen idegen , de nagyobb tömegeket érdeklő , sikeres,- vagy sikeresnek tűnő eseményeken ( focimeccs, válogatott mérkőzés, nemzetközi torna, nagyobb kulturális esemény ) megjelenik , próbál úgy tenni, mintha mindig is ehhez a közösséghez tartozott volna, és magát idevalónak definiálni, saját elfogadottságát növelve ezzel.
Ez azonban legtöbb esetben csak póz. Kell a szelfi, hogy lássák hogy ott van. Kell a mez, az arcfestés, vagy az egyértelmű háttér a képre, hogy mindenki pontosan tudja hol is van, és milyen szerepben van. Melyik közösség szerény, ámde ismert és rengeteg követővel rendelkező tagja ő.
És ha ő ehhez a közösséghez tartozik, akkor máris vannak „barátai” és „ellenségei”. Barátai azok akik ott vannak, és ellenségei azok akik nincsenek ott.
Válogatott meccsen egyértelmű, mert ha ott vagy, akkor a válogatottnak szurkolsz, ha nem, akkor nyilván azért nem , mert az ellenfélnek. ( Ha nem állsz fel a „Nélküled” -re, akkor meg hiába vagy ott, akkor is ellenség leszel, aki csak kárörvendeni ment ki, hiszen ha mindig járnál, akkor tudnád, hogy fel kell állni) . Ha két eseményen is ott van, akkor már nem vendég, akkor már törzs-tag, tehát ha van véleménye – persze hogy van – és meg is osztja – persze hisz tulképp ezért van ott – , akkor az már az egész közösség véleménye is lesz egyben, hiszen ő a annak közösség része, sőt önmagát eme a közösség szószólójának tekinti. ( véleményének többnyire nincs köze se a közösséghez, se az eseményhez, de minél nagyobb a közösség, annál hitelesebbnek tűnik a mondandója)
A csapat, a mérkőzés, az esemény az csak a díszlet, a festett háttér ami megteremti a valóság illúzióját. Ha a háttér az esemény valós, akkor az a felvett pózt is legitimálja, és valóságosnak mutatja.
Igazából a pózernek is egy minősített esetét.
Értem, amit mondani akarsz ezzel az írással, csak a kiindulási alap valótlan. A „rezsim” nem akarja senkiről megmondani, hogy szurkoló-e vagy sem, nem is értem, hogy ezt miből vezeted le. „Az elmúlt években rohadtul zavarni kezdett, hogy nem csupán nagyban, hanem kicsiben is felütötte fejét a jelenség: pártválasztás alapján kategorizálni a szurkolókat” – ilyen sincs, soha életemben nem találkoztam ilyennel.
Olyan sincs, hogy Ő szurkoló, EZ meg hazaáruló. Ezt te vélelmezed, de ilyen nem hangzott el soha sehol. Ebből fakadóan a dehumanizálás vádja is valótlan. Elfogadom, hogy ilyen érzeted van, de hiba tényként leírni valamit, ami nem az, majd abból következtetést levonni.
Amúgy azokat sajnálom, akik soha semmilyen magyar sikernek nem tudnak örülni, és mindent igyekeznek relativizálni, kisebbíteni. Iskolapélda szerencsétlen Bochkor Gábor, aki Gyurta Dániel 2012-es olimpiai bajnoki győzelme után képes volt azt vartyogni, hogy igen, de ha a medence pár méterrel hosszabb, akkor nem ő nyert volna. Szar lehet ilyen frusztrált kesesrűségben élni. Szerencsére statisztikailag kimutathatatlan arányú szánnivaló kisebbség ez.
Ami egyébként konkrétan Győzikét meg a hasonlókat illeti, őket illetően igazad van, több mint nevetséges a neofita bohóckodásuk. De ez őket minősíti egyénenként.
Én meg igen, találkoztam ezzel, lásd hozzászólásom, és sajnos az én véleményem szerint is ez egy meglévő jelenség.
Egy trollfocis arc indulatos véleménye nem azonos azzal a vélelemme, hogy „a rezsim” megmondja, ki szurkoló és ki nem.
A trollfoci a rezsim egyik kicsike fogaskereke.
Jaj Istenem, dehogy.
Nem. Megint más egy egyéni vélemény, és más a többszázezres elérhetőség.
„a Fidesz ezúttal a futballszurkolóságunkat akarja elvenni.” – ez azért Sas József-díjas szilveszteri villámtréfa. :-))))) Még jó, hogy csak a Fidesz, a KDNP nem. :-))))))
Balázs, az őrület nem ma kezdődött. Itt egy négy éves cikk, amit az Origo vett át a Riposttól, és fűzött hozzá pár gondolatot: https://www.origo.hu/itthon/20191116-az-index-ujsagiroja-tudatosan-alazta-az-eneklo-felvideki-magyar-gyerekeket.html
És milyen magvas gondolattal zárul? „Az egyik oldalon Miklósi Gábor az Index újságírója, a másikon négy bátor felvidéki magyar gyerek. Egyik oldal, másik oldal. Muszáj választani.”
Miért lenne muszáj? Senki nem élheti meg az évtizedes szurkolóságát a maga módján, szurkolóként? Miért kell mindenféle mázat kötelezően rátolni? A Nélküled sekélyességétől speciel én is hányni tudnék, és amikor szól, a stadion közelében sem vagyok. Ettől még lehetek (maradhatok?) szurkoló?
A Nélküled nem sekélyes, hanem a nemzeti összetartozást magas művészi színvonalon megfogalmazó himnikus ihletettségű remekmű.
De nem ez a kérdés, hanem az, hogy a potyajegyes Miklósi beteges kényszert érzett belegyalogolni magyarok millióinak érzéseibe egy jeles eseményen. Ez érzéketlenségre, cinikus gonoszságra vall, és azt mutatja, hogy nevezett Miklósinak, mint a miklósiknak általábsn, egyáltalán semmit sem jelent a magyarság. Ehhez joga van, bár szar lehet ilyen nyomorult önkirekesztésben vergődve kimaradni egy csomó felemelő örömböl. De tartsa meg magának a nyomorát! Ha a magándefektusából demonstratívan közügyet csinál, akkor igen, választásra kényszerít a normális, szép magyar létmegélés és a tudatosan sértegető, bántó pitiáner rosszindulatú üresség kózött. Sajnos joga van ócskának lenni, de ne várjon ezért tapsot azoktól, akiket szándékosan meggyaláz.
Tehát ha jártam már ingyenjeggyel mérkőzésen (jártam), ha vérzik a fülem a Nélküledtől (vérzik), ha nem vagyok hajlandó himnuszként kezelni, akkor én is meggyalázom azt a közeget, aminek már azelőtt is része voltam, amikor még nem szólt orrba-szájba a Nélküled stadion(ok)ban? Vagy fogadjam el a kultúrpolitikai gyarmatosításom? Kicsit úgy érzem magam, mint anyai nagyanyám Beregszászon, aki hiába élte volna ugyanazt az életet, közben mindig más útlevelet és mázt akartak ráerőltetni.
Nem. Mert van benned annyi jóérzés, hogy nem találsz élvezetet abban, hogy megköpködd azt, ami millióknak fontos.
Ráadásul te ingyenjegy nélkül is ezer éve szurkoló vagy. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy Miklósi a potyajegy előtt akár egyetlen meccsen is járt. De ez sem fontos, a lényeg az, higy van egy dal, ami magyarok millióinak fontos (nem, nem csak fideszeseknek), és amit Dunaszerdahelyen elkezdtek a szurkolók énekelni mecccsek előtt (nen, nem a Fidesz), ez a szokás pedig elterjedt. Akinek ez nem tetszik, az szóvá teheti, lehet annak kultúremberhez illő módja, de tömegek nemes érzéseibe tudatosan belegázolni nem sajtóstabadság, hanem geciség. Ennyi az egész.
„a Fidesz ezúttal a futballszurkolóságunkat akarja elvenni.” – ez azért Sas József-díjas szilveszteri villámtréfa. :-))))) Még jó, hogy csak a Fidesz, a KDNP nem. :-))))))
Volt egy tévésorozat a 80-as években. Vaskor címen futott, finn Kalevala feldolgozás. Zseniális volt, főleg a fényképezés miatt. Nos ebben a sorozatban Vejnemöjnen épp Pohjolába megy nőért, az imádott Küllikkit akarja feleségül kérni. A narrátor pedig (aki ő maga gondolatban) felkérdezi, hogy érdemes-e a nőre, végül is mit tud ő, ki ő, hogy mondjuk Ilmarinnennel szemben (aki a kovács és az aranypénzt fosó szampót készíti) nyertes lehessen. Erre válaszol Vejnö a következőképpen:
– A férfiról kétféle vélemény létezik: a sajátja és a másoké. Mindkettő hamis.
Az az érzésem, hogy most egy olyan posztot olvastunk, amiben sokféle férfiról fogalmazódik meg vélemény, köztük arról is, aki fogalmaz. Mindegyik hamis.
Végezetül, de nem utolsósorban: románoknak nem tudok szurkolni. Ez kizárt, teljességgel kizárt. Akkor is kizárt volt, amikor Bölöni, meg Bálint nevűek játszottak náluk. Szenegál, Kamerun jöhet. Románia nem jöhet.
Nekem van egy rangsorom elölről és hátulról is. Válogatott szinten: 1. Argentina, 2. Brazília, 3. Olaszország, 4. Spanyolország, 5. Portugália. Hátulról: 228. Románia, 227. Németország, 226. Oroszország, 225. Anglia (főleg mióta térdelgetnek) 224. Belgium (1982-óta), 223. Hollandia (1995-óta), 222. Svédország (1973-óta)
Hasonlóan a magyar focihoz: 1. Bp. Honvéd, 2. Kispest, 3. Kispest-Honvéd….(Haladás, Paks, Debrecen). Hátulról: MTK (Verebes-óta), Fradi (születésemtől fogva), Felcsút (amióta van).
98-ban Dánoknak szurkoltam, az utolsó, 80as évek fociját játszó, Laudrup testvérek miatt. Az ilyen zsenik miatt szerettem meg a focit és ezeket a zseniket hiányolom ma…vagy annyi lett a zseni, hogy nem üti meg az ingerküszüböm. Hányok a focidömpingtől ami kiégeti az embert. 15 éve nem nézek nemzetközi meccseket, ahol a nincs ott a Kispest…mert nem érdekel. Ritkán nézek válogatott meccseket, mert gyűlölöm a TV-s köritést. Ha tehetem kimegyek, de hol voltak ezek az emberek a Jugók elleni 1-7-nél vagy amikor 1000 néző sem volt a Lettek/Litvánok/Észtek? elleni meccsen a Züllőin. De lehet, hogy mi voltunk a hülyék, hogy kínoztuk magunkat ahelyett, hogy többet csajoztunk volna….
Mindenki szurkoló, aki annak tartja magát. Győzike is…Nem vagyok hajlandó pecsétet nyomni senkire!
Szurkolóként én viszont nem szeretném, ha kiüresedne a szurkoló szó jelentése. Ha mindenki szurkoló, akkor igazából senki sem szurkoló.
A szurkolóság igenis legyen egy erős elköteleződés, ami felülír egy csomó mindent, amikor adott esetben döntéshelyzetbe kerül az egyén.
A magyar-jugóhoz egy apró kis történet:
A kapu mögé volt jegyünk az iskolatársakkal, és lent álltunk a nem a felüljáró felőli hosszanti oldal felé a kanyarban. Előttünk magányosan dülöngélt egy látványosan részeg figura, aki a sorra kapott gólok mindegyikéről tényleg azt hitte, hogy csak ismétlés, és a félidőben nekünk magyarázta, hogy 0-1-ről simán megfordítjuk, nem olyan jók ezek a jugók.
„Szurkolóként én viszont nem szeretném, ha kiüresedne a szurkoló szó jelentése. Ha mindenki szurkoló, akkor igazából senki sem szurkoló.
A szurkolóság igenis legyen egy erős elköteleződés, ami felülír egy csomó mindent, amikor adott esetben döntéshelyzetbe kerül az egyén.”
Na ezzel teljesen egyetértek. A szurkolóság feltételezi, hogy aki szurkoló, az tevőlegesen van jelen – szurkol. AMi sok mindent jelent. Jelenthet. Ebben tökéletesen egyezek veled.
10/10