Igazából nincs mit mondanom a meccs előtt magáról a meccsről. Tényleg nincs.
Az elmúlt napok sorozatnézéssel (ez hatalmas hiba volt), politikai komédiával, podcastek hallgatásával (#todo: ezt pótolni!), olvasgatással, könyvkereséssel, Flickr-ből kiköltözéssel, meg úgy mindenféle aprósággal irtózatosan gyorsan elteltek, a hétvégi meccsre szinte gondolni sem maradt időm. És nincs ezzel semmi baj.
Azt már korábban megállapítottam (a vonatkozó posztot, posztokat majd alkalomadtán kikeresem és hivatkozom), hogy valószínűleg engem nem is a labdarúgás, hanem a szélesen vett foci, a játékot körülvevő miliő, az emberek, a közösségek dinamikája, az elköteleződések formái és hálózatai nyűgöznek le, miközben belül iszonyatosan szurkolok azért, hogy a végén ne rajtam, a kispestesen/honvédoson röhögjenek az ismerősei. Gyerekként még talán tisztán a csapat sikerét akartam, azonban pár évtized alatt sikerült felfogni, társadalomban, közösségben élek, ahol nem mindig én nyerek, nem mindig a mieink nyernek, és nem mindig nekem, nekünk van igazunk, néha el kell viselni a vereséget, vagy akár a kárörömöt. Ilyen ez a móka.
A Nyíregyháza akár fontos is lehetne számomra, mert létezik egyfajta erős kötődésem a városhoz, azonban sehogy sem akarja hozni a fontosságát, és csak egy meccs a sok közül.
Tizenpár fokot mondanak kora délutánra, esetleg némi esőt. Az időjárást sem érdekli, hogy február közepe van. Sebaj, meccsnapra tökéletesnek tűnik.
Amiről mégis írhatnák, az a párhuzamok és különségek Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit exminiszter és mondjuk Kun Gergely között, például a hogyan reagáljuk le a szekrényből előhulló csontvázakat? Különösen azokat, amikre mi magunk zártuk rá az ajtót. Inkább nem bajlódok szombat este ilyesmivel, talán majd jövő héten. (Amúgy az nektek is feltűnt, hogy Klafuricot és Prenga ittas vezetését nulla, azaz nulla sajtótermék tartotta leközlésre érdemesnek?)
Most csak egy meccs jön, ahol papíron nem mi vagyunk az esélyesek, ahol nem dől el semmi, hiszen nekünk idén már úgyis mindegy. A meccs nem különösebben pikáns, talán pár játékos van a Nyíregyházában, aki játszott nálunk, az edzőjük is tök közömbös, nem számítva, hogy csúnyán aláfutott a svédek ellen. Az ilyenkor alkalomadtán előforduló hatalmas várakozást sem érezni. A Jegymesteren talán ha 2000-2500 jegyet mutat a foglaltság, a C széle szerencsére tele gyerekkel, talán meccsnapon majd megszalad, és kis szerencsével felkúszunk 4000 környékére.
Valami majd lesz.
Viszont amit semmiképp se feledjek: napszemüveg! Délután kettő és négy között a korzón pont a szemünkbe fog sütni a nap.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
