Mastodon

A veretlenség megmaradt, de sokra nem mentünk vele

Honvéd – Nyíregyháza 1-1

Hát, akkor ez most elment. Talán ki lehet jelenteni. Múlt héten azt számolgattuk, amennyiben az ETO tartja a formáját, akkor három pont felett valamennyivel kellene zárnunk a meccseinket, hogy idény végén feljutó helyre kerülhessünk. Tegnap nyert az ETO, mi döntetleneztük, a szükséges átlagpontszám pedig 3,49-re ugrott. Ekkora bukásban sajnos reménykedni sem érdemes, pedig tudnák kárörülni Lukic miatt a bukásuknak.

Vagyis jövőre is másodosztály.

Az a másodosztály, ahol jelenleg az összes néző, tehát a bajnokság összes nézőjének (a klubok adatközlései alapján) 28 százaléka a Kispest meccseire kíváncsi. Nagyjából minden harmadik-negyedik ember, aki kiment egy NB II-es meccsre, az láthatta a Honvédot, vagy, és ez a jellemzőbb, már eleve a Honvéd miatt váltott jegyet.

“A veretlenség megmaradt, de sokra nem mentünk vele” bővebben

Úgy látszik, elfelejtettük hogyan kell beharangozót írni, már amennyiben érdemes egyáltalán ilyesmivel foglalkozni

Honvéd – Nyíregyháza @ Bozsik, 14:00

Igazából nincs mit mondanom a meccs előtt magáról a meccsről. Tényleg nincs.

Az elmúlt napok sorozatnézéssel (ez hatalmas hiba volt), politikai komédiával, podcastek hallgatásával (#todo: ezt pótolni!), olvasgatással, könyvkereséssel, Flickr-ből kiköltözéssel, meg úgy mindenféle aprósággal irtózatosan gyorsan elteltek, a hétvégi meccsre szinte gondolni sem maradt időm. És nincs ezzel semmi baj.

Azt már korábban megállapítottam (a vonatkozó posztot, posztokat majd alkalomadtán kikeresem és hivatkozom), hogy valószínűleg engem nem is a labdarúgás, hanem a szélesen vett foci, a játékot körülvevő miliő, az emberek, a közösségek dinamikája, az elköteleződések formái és hálózatai nyűgöznek le, miközben belül iszonyatosan szurkolok azért, hogy a végén ne rajtam, a kispestesen/honvédoson röhögjenek az ismerősei. Gyerekként még talán tisztán a csapat sikerét akartam, azonban pár évtized alatt sikerült felfogni, társadalomban, közösségben élek, ahol nem mindig én nyerek, nem mindig a mieink nyernek, és nem mindig nekem, nekünk van igazunk, néha el kell viselni a vereséget, vagy akár a kárörömöt. Ilyen ez a móka.

“Úgy látszik, elfelejtettük hogyan kell beharangozót írni, már amennyiben érdemes egyáltalán ilyesmivel foglalkozni” bővebben

Beszéljünk röviden a játékosok tapasztalatáról

Mikortól nevesíthető egy játékos teljesítménye?

Tegnap kisebb felháborodást váltott ki, hogy nevesíteni mertem játékosokat, akiknek az ősszel mutatott teljesítményével finoman szólva sem voltam elégedett. A posztban ugyan három nevet emeltem ki, azonban lehetett volna több is: Benczenleitner szeptemberben múlt 20, Bocskay márciusban, Kocsis Dominik pedig augusztusban 21. Fiatalok ugyan, de már felnőtt emberek, akik évek óta a felnőtt futballban játszanak.

És erről a felnőtt fociról, illetve a meddig fiatal és/vagy tapasztalatlan egy játékos kérdéskörről lesz szó. Azt próbáljuk megállapítani, hogy mikortól lehet a szánkra venni egyes játékosokat, és meddig számít körülménynek a klub speciális helyzete.

“Beszéljünk röviden a játékosok tapasztalatáról” bővebben

Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent

A 2018/19-es szezon óta foglalkozunk úgy osztályozókönyvvel, hogy mi kiteszünk egy kérdőívet, ti pedig válaszolhattok rá. Eleinte legfeljebb öt játékost lehetett megnevezni meccsenként, és a legjobb öt pontot kapott, a továbbiak négyet, hármat, kettőt, egyet. Idővel azonban váltottunk, és az elmúlt pár idényben már csak három játékost lehet megjelölni, és a győztes három pontot kap, a többiek pedig kettőt és egyet. A játékos pontszáma pedig a szerzett pontjainak átlaga lesz. Ebből aztán könnyen kiszámolható, hogy korábban az öt, most pedig a három az elméleti maximum.

Újraszámolás nélkül nem igazán korrekt azonos listába rendezni a két eltérő módszert, azonban kivételesen nem tervezzük bonyolítani az életünket feleslegesen, és megtesszük, ugyanis olyan fordult elő, ami még soha:

Dúzs a Nyíregyháza ellen kimaxolta az osztályozókönyvet!

“Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent” bővebben

Merre tartunk?

Nyíregyháza – Honvéd 0-0

Vörös naplemente, reméljük, nem jelzésértékkel. Fotó: Gyuri.

Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.

“Merre tartunk?” bővebben

Nem nagyon lesz értelmes poszt a Nyíregyháza elé

Nyíregyháza – Honvéd @ Balmazújváros, 17:30

Szombat éjszaka van ezekben a percekben. Megnéztem pár epizódot a Bansheeből, pótolva egy több éves elmaradásomat. Emlékszem, a posztere győzött meg, és most meglepődtem, mennyire más, mint az alapján vártam.

Holnap délelőtt Martfű az akadémián, délután Nyíregyháza Balmazújvárosban. Meccsnap, a legjobb fajtából. Két meccs, ráadásul az egyik túra. Egyelőre ennyi van bennem.

Reggel fel kell kelni, ha időm engedi, borotválkozni, letudni a napi küldetést Mario Kartban, bőségesen bereggelizni, pont annyira, hogy utána elég legyen falatozni nap közben, de ne kelljen állandóan a klozetokkal foglalkozni. Pulcsit ne felejtsek el betenni a táskába, esete hűvös lehet.

“Nem nagyon lesz értelmes poszt a Nyíregyháza elé” bővebben

Helyszínváltozások, frissített naptár

Az adatbank szerint máris két bajnokink helyszíne változott meg a múlt héthez képest:

  • 3. forduló, Nyíregyháza – Honvéd // Kisvárda helyett Balmazújvárosban lesz.
  • 6. forduló, Honvéd – Haladás // a szombathelyi stadionban gyepszőnyeget cserélnek, ezért a két klub felcserélte a pályaválasztói jogot.

További újdonság, hogy kijöttek az NB III Dél-Keleti csoportjában is a helyszínek és a pontos időpontok.

Mindkettővel frissítettük a naptárunkat, amire szabadon fel lehet iratkozni, és akkor mindig tudni fogjátok, hogy hol és mikor játszik a Kispest.

A naptár elérhető ide kattintva.

Fontos nem is annyira apróság, hogy az NB II-ben még változhatnak az időpontok, ugyani az atyaúristen köztévé még nem szólalt meg.

“Helyszínváltozások, frissített naptár” bővebben

Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást

Mondjuk Baráth gólja akkora méteres les, hogy alig hiszem el, volt partjelző, aki képes volt benézni, viszont a meccs képe alapján masszívan lilaködös lelkületű nyíregyi drukker legyen a talpán az, aki szerint a nyilvánvalóan szabálytalan második gólunkon ment el a meccsük.

Egykapuztunk, illetve eleinte kapufáztunk, miközben egészen szép dolgokat csináltunk. Nem szimplán az osztálykülönbség jött ki a két csapat között, mert azt pontosan tudjuk, hogy ha valaki, akkor mi pont képesek vagyunk egy pillanat alatt bármilyen osztálykülönbséget eltüntetni, hanem valami egészen furcsa felszabadultság látszott rajtunk – ahogy az szokott Balmazújvárosban.

[? Meccsvideó a meccslapon.]

“Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást” bővebben

Újváros, legenda, spórolás

Nyíregyháza – Bp. Honvéd @ Balmazújváros, 18:00

Szülinapot, Lacibácsi!

Balmazújváros annyira kívül esik a mentális térképemen, vagy mifenémen, hogy azért szeretek oda járni* meccsre, mert így legalább alkalmam van kicsit utánaolvasni a városnak, és a térségnek. Kissé zavar is, hogy mennyire nem vagyok képben sem a Hortobágyról, sem a Hajdúságról, sem az arrafelé elterülő nagyobb városokról, úgyismint a remek nevűek társasága: Balmazújváros**, Berettyóújfalu, Püspökladány, Hajdúsámson, vagy mondjuk a városmagjának szerkezete miatt távolról csodált Hajdúböszörmény.

*_ most megyünk másodszor. [egyébként nem szeretek oda járni.]

**_ hogy miért Balmaz a Balmaz, arról itt írtunk.

“Újváros, legenda, spórolás” bővebben

Délpesti focikalandok 2. – Se nem dél, se nem Pest

dorogcimTúl a hetet elvivő Lanza-hír sokkján és a kötelező örömködő/bizonytalankodó posztokon, a hétvégi fordulómentesség által adott lehetőséggel élve úgy döntöttünk, folytatjuk a dél-pesti fókuszú meccsexpedíciós sorozatunkat, ráadásul olyan mértékben, hogy ezúttal se nem déli, se nem pesti volt a célpont: Dorogra ugrottunk le nyíregyi vendégjátékot nézni. (Tudom, rohadjunk meg, hogy nem a Diósd-Honvéd II-re osonkodtunk ki, de néha nekünk is jár a szabi). “Délpesti focikalandok 2. – Se nem dél, se nem Pest” bővebben