Vasárnap kezdődik a szezon. Egyelőre lehetetlen bármit mondani, hiszen esetünkben egy lobbiban, sőt egy purgatóriumban rekedt klubról beszélünk, és most arra várunk, hogy a fejesek eldöntsék, a pokol melyik bugyra nyíljon meg előttünk.
Értitek, egy olyan klub, ahol papíron van tulaj, de azok szarnak bele, miközben állítólag lenne helyettük új résztulaj, gondolom a hitelező banktól függő mértékben, azonban ő pénzt egyelőre nem, viszont dirigáló-ordibáló embert már küldött helytartónak. Közben az egyik játékosunk visszavonult, mert jobban érdekli fiatal harmincasként a vaníliafagyi, mint a labdarúgás. A liverpooli akadémia az életre készít fel.
Legalább Brockhauser visszatér kapusedzőnek. Ami önmagában talán nem lenne érdekes, volt nálunk korábban (Pascal Borel, Rabóczki, Németh Gábor, Tóth Iván, Kemenes), azonban ránézve kicsit a pályafutására, most fogtam fel, hogy bakker, már Brockhauser is hatvan éves. Mondjuk simán lehet, hiszen fater 77 lenne, és ennyi korkülönbség általában szokott lenni egy érettségiző diák és az egyik tanára között. Nagyon repül az idő, bzmg.
Ilyenkor feltűnő, mennyire furcsa dolog a perspektíva, hiszen innen nézve hirtelen semminek tűnhet az a röpke huszonnégy év, amennyit vártunk a legutóbbi bajnoki címre, pedig pontosan tudjuk, hogy hosszú volt, nagyon hosszú. 1993-ban a bajnokcsapat kapusa, a most hatvan Broki zsenge huszonkilenc volt. Valahol eltűnt cirka húsz év.
Viszont a mai témánk a minap kitett idénytipp kiértékelése lenne és nem az idő telésének sebességén laminálás, izé, lamentálás. Akit mégis inkább az utóbbi téma érdekelne, annak ajánljuk Stephen Hawkingtól Az idő rövid történetét (tényleg kurvajó!), vagy bármelyik török sorozatot az Isaura tévén.
Csapatok erőssége
Első grafikonunk mindjárt egy táblázat. Itt az volt a lényeg, hogy 1-5 skálán kellett belőni az egyes csapatokhoz a fejünkben társított erősséget úgy, hogy 1 a nagyon gyenge, 5 pedig a nagyon erős. Értelemszerűen az NB II. szintjén.
Érdekesség, hogy nem mindenkinek sikerült megugrania ezt a feladatot, ugyanis meglepően sok választ kellett eldobni adattisztításkor azért, mert úgy gondolta, hogy az 1-5 skálán az 1 a legjobb.
Az ötödik legerősebb csapatnak gondoljátok nagyátlagban a Honvédot. Ami nem rossz annak függvényében, hogy inkább mentek, mint jöttek játékosok a nyáron. Talán nem véletlen, hogy egyedül Medgyes az, akire erősítésként merünk gondolni.
Az ötödik legerősebb csapatság szorosan együtt jár a „hányadik helyen végez a Honvéd?” c. kérdésre adott válaszok átlagával: 5,75. Erről a bázisértékről fogjuk indítani a szokásos osztályozókönyvünkben szereplő megegyező kérdésünket. Tavaly amúgy 2,43-ról indultunk, vagyis alig három hellyel vagyunk idén pesszimistábbak.
Feljutók és kiesők
- fel: Vasas, Kisvárda/Szeged
- le: Szentlőrinc, BVSC
Nálunk még hivatalból behúztátok páran a feljutást, azonban a csapatok többségének marad a mocsár, a se fel, se le. Ilyen hogy Budafok, Gyirmót, Soroksár, de még a Mezőkövesd vagy az Ajka is csak páraknak jutott eszébe. Érdemes megfigyelni, hogy a Vasas 94, a Szentlőrinc 75, a Kisvárda és a BVSC 38-38, a Szeged pedig a válaszolók 33 százalékánál szerepelt valamelyik oszlopban. Utánuk hatalmas szakadékot követően jövünk mi és a 25, majd Tatabánya 18, Csákvár 17 és utána egy újabb szakadék.
Állítások, igen-nem
Négy kérdést tettünk fel, és mindössze egynél éreztétek úgy, hogy inkább van rá esély, mégpedig Csertői maradására.
A tulajváltásról kezd letenni a relatív többség, pedig pont a héten erősítették meg sokadjára, hogy lesz, nyugalom, lesz:
A szezon kezdetéig választ adunk a kérdésre.
írta szűkszavúan a Honvéd a Sportal kérdésére.
Remek kilátások, na.
És végül a meccsre járás
Kíváncsiak voltuk arra is, hogy a Kedves Olvasók mennyire erőltetik meg magukat hétvégente, vagyis mennyire veszik a fáradságot ahhoz, hogy a helyszínen szenvedjék végig a csapat arra a hétre rendelt szenvedését. A megállapítás két rövid félmondat:
- főleg hazaira jártok,
- és ott se mindegyikre.
A tíz százaléknyi „ki akarom maxolni a szezont” válasz viszont nagyon dícséretes. Legjobb tudomásunk szerint tavaly tizenegy főnek sikerült.
Nem végeztem precíz tesztet a várt helyezés és a meccsre járással kapcsolatos kérdésekre adott válaszok szorosabb összefüggéseiről, de egy kereszttáblát azért gyártottam, hogy valamennyire érzékelhető legyen, hogy hol találunk sűrűsödéseket:
Jól látható, hiszen színessel ki is emeltük, hogy
- a feljutást várók megoszlanak a sok és a kevés meccsre járók között (nahát),
- a középcsapatot várók pedig dettó, azonban itt már megjelennek a nullások is.
Utóbbi esetet érdemes kettébontani, ugyanis semmi sem garantálja, hogy kizárólag a saját szurkolóink töltötték ki az idénytipp kérdőívét. Mert ha azt feltételezzük, hogy valójában igen, akkor nagyon kellemetlen a következő megfigyelés: ahogy haladunk lefelé a várható helyezéssel, úgy csökken a kilátogatási hajlandóság. Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom fényrejárásnak. Addig meg jó a Barcelona.
címlapkép: minőségi kilátástalanság tavaly Soroksáron
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
