Mastodon

45 év után van újra egynél több NB-s klubja Kispest-Pestszentlőrincnek!

Jövőre újra mehetünk Kispest-Szentlőrinc meccsre.

Pár éve írtunk egy hosszabb anyagot arról, hogy Kispest és Pestszentlőrinc mekkora keltetője volt a magyar futballnak. Volt időszak, amikor tíznél is több csapat működött errefelé aktívan, és volt, hogy ezekből három csapat egyszerre szerepelt az első osztályban (1948-49, Kispest, SZAC, Kistext). Egészen a nyolcvanas évek elejéig rendre két-három klub játszott NB-s szinten (első három osztály), majd mintha elvágták volna, és maradt a Kispest/Honvéd, illetve a második csapatunk, de ugye, mi egy klubnak számítunk.

Most, az 1980-81- es szezont követően, vagyis 45 év után szakadt meg a rossz sorozat, miután a SZAC erőnyerőként feljutott a BLASZ-ból az NB III-ba – és vállalja is az indulást.

„45 év után van újra egynél több NB-s klubja Kispest-Pestszentlőrincnek!” bővebben

Feczkó, Fórizs, feljutás

Nekünk a Kispest podcast S01E27

Második helyen zártuk a szezont, három év után végre megvan a feljutás, viszont megy az edző. Mit jelentett Feczkó a csapatnak és mit jelentett a szurkolóknak? Mi a klub víziója? Egyáltalán ki vezeti a klubot? A napi pletykákba nem mentünk bele, mert azok pillanatok alatt változhatnak, viszont hosszabban beszéltünk a klub és a szurkolók viszonyáról, ahol a kölcsönös megértést nagyban segítené egy nyitott és őszinte kommunikáció.

„Feczkó, Fórizs, feljutás” bővebben

Beszámoló helyett időutazás

César Bedeco helyett félidőben Zuigeber.

Tegnap úgy indultam ki a meccsre, a félig tré idő ellenére is, hogy az egyik kedvenc pesti élmény-pályámon lássunk egy felszabadult győzelmet, ünnepeljük meg a sajnos valószínűleg ezüstszínűvé váló érmet (minősített tavaszi önsorsrontásunk eredményeként, még mindig NAGYON keserű vagyok emiatt), aztán vidáman ballagjunk haza.

Nos, lett, ami lett. Ennél „illőbb”, „tipikuskispestibb” visszajutást és búcsút az ótvar másodosztályú évektől rendezni se lehetett volna klasszikusabbat.

Így inkább az Ábelbébi úrral való lelátói eszmecserénktől megihletve, beültem az időgépbe, és elutaztam 2026 októberébe, megnézni, mi lesz akkor a helyzet nálunk, hisz jelenleg sok a kérdőjel.

Az utazástól nem lettem boldogabb.

„Beszámoló helyett időutazás” bővebben

Amikor azt kérdeznéd: melyik pontok hiányoznak úgy igazán?

Nyugi, megvannak, csak sajnos másoknál.

Két forduló van hátra, a Vasas öt ponttal vezet. Vasárnap pont egymással játszunk a Bozsikban, ahol már egy döntetlennel is bajnok lehet.

Furcsa belegondolni, hogy alig öt fordulóval ezelőtt még mi vezettünk előttük két ponttal: 51-49. Azóta mi 5, a Vasas 12 pontot szerzett. Miközben mi olyan neves ellenfelek ellen sem tudtunk nyerni mint idegenben a Tiszakécske (0-1) és a Szeged (0-0), otthon pedig a Kozármisleny (1-2) és a Soroksár (0-0), addig a Vasas egyedül a BVSC-től kapott ki, viszont verte a Szegedet (4-0), a Videoton (2-0) és mellékesen a Szentlőrincet, valamint a Budafokot.

„Amikor azt kérdeznéd: melyik pontok hiányoznak úgy igazán?” bővebben

A minimumprogram teljesítve: NB I.!

Szeged–Kispest 0-0

ez a poszt inkább az érzelmekről szól, mintsem a történésekről.
kéretik így kezelni.

1072 nap a másodosztályban. Közel három év. Iszonyatosan sok idő. A klubtörténet első élvonalbeli bajnokija (1916.09.03.) és az első érem, egy ezüst megszerzése között (1920.06.20.) is mindössze 1386 nap telt el. Abban a mezőnyben, abban a magyar futballban érmet szerezni egyáltalán nem volt kis dolog. Gondoljunk bele, a korszakban a magyar foci az angol, uruguayi, argentín, dán és skót mellett/mögött az első öt-hatba tartozott a világon. (A témáról részletesen Szegedi Péter második tanulmányában olvashattok ebben a kötetben. [106. oldal])

A kétezer-húszas évekre aztán eljutottunk oda, hogy harmadszori próbálkozásra sikerült egyáltalán feljutni az NB II-ből.

„A minimumprogram teljesítve: NB I.!” bővebben