Mastodon

Tavaly ilyenkor azt sem tudtuk mit jelent az enbékettő, viszont egy év alatt annyira kiismertük, hogy már a saját feljutásunkban sem bízunk

Pedig valahol azt gondolná az ember, egy ilyen klub mindenkori tulajdonosa mindent megtesz azért, hogy meglegyen a feljutás.

Vasárnap kezdődik a szezon. Egyelőre lehetetlen bármit mondani, hiszen esetünkben egy lobbiban, sőt egy purgatóriumban rekedt klubról beszélünk, és most arra várunk, hogy a fejesek eldöntsék, a pokol melyik bugyra nyíljon meg előttünk.

Értitek, egy olyan klub, ahol papíron van tulaj, de azok szarnak bele, miközben állítólag lenne helyettük új résztulaj, gondolom a hitelező banktól függő mértékben, azonban ő pénzt egyelőre nem, viszont dirigáló-ordibáló embert már küldött helytartónak. Közben az egyik játékosunk visszavonult, mert jobban érdekli fiatal harmincasként a vaníliafagyi, mint a labdarúgás. A liverpooli akadémia az életre készít fel.

Legalább Brockhauser visszatér kapusedzőnek. Ami önmagában talán nem lenne érdekes, volt nálunk korábban (Pascal Borel, Rabóczki, Németh Gábor, Tóth Iván, Kemenes), azonban ránézve kicsit a pályafutására, most fogtam fel, hogy bakker, már Brockhauser is hatvan éves. Mondjuk simán lehet, hiszen fater 77 lenne, és ennyi korkülönbség általában szokott lenni egy érettségiző diák és az egyik tanára között. Nagyon repül az idő, bzmg.

Ilyenkor feltűnő, mennyire furcsa dolog a perspektíva, hiszen innen nézve hirtelen semminek tűnhet az a röpke huszonnégy év, amennyit vártunk a legutóbbi bajnoki címre, pedig pontosan tudjuk, hogy hosszú volt, nagyon hosszú. 1993-ban a bajnokcsapat kapusa, a most hatvan Broki zsenge huszonkilenc volt. Valahol eltűnt cirka húsz év.

“Tavaly ilyenkor azt sem tudtuk mit jelent az enbékettő, viszont egy év alatt annyira kiismertük, hogy már a saját feljutásunkban sem bízunk” bővebben

A bajnokság közel harmadánál akár beszélhetünk tendenciáról is

Egyszerű matek következik: tíz forduló után tíz pontra vagyunk a feljutó helyektől, vagyis azt lehet mondani, hogy fordulónként átlagosan egy ponttal távolodunk onnan.

“A bajnokság közel harmadánál akár beszélhetünk tendenciáról is” bővebben

Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát

Szeged – Honvéd 1-0

Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.

Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.

Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!

“Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát” bővebben

Mutatunk egy grafikont arról, hogy mennyire elképesztően fiatal jelenleg a keretünk

Mielőtt bármibe belevágnánk, megmutatjuk a korelnököket (Kálnoki-Kis nélkül egyelőre):

  1. 1983.09.19. Tujvel, Tomás
  2. 1985.07.11. Lovric, Ivan (+ 1 év és 296 nap)
  3. 1993.01.19. Adorján Krisztián (+9 év és 125 nap)
  4. 1999.02.27. Kovács Nikolasz (+ 6 év és 40 nap)
  5. 2002.01.30. Horváth Milán (+ 2 év és 33 nap)

Tujvel és a dobogós Adorján között majdnem 10 év van, az ötödik Horváth Milánnál pedig a csapat nagy részével, 18 és fél évvel idősebb. A nyári edzőmeccseken pályára lépők közül egyelőre Kaczvinszki Dominik a legfiatalabb: 2006. március 1-én született. 2006-ban Tujvel már bőven bemutatkozott a szlovák egyben, és Lovricnak se kellett sokat várnia az első magyar NB II-es bajnokijára.

“Mutatunk egy grafikont arról, hogy mennyire elképesztően fiatal jelenleg a keretünk” bővebben

Mutatunk egy egészen megalázó számot: mindössze egyetlen percig nem negatív a gólkülönbségünk

A grafikonon azt látjátok, hogy a percek előrehaladtával hány lőtt, és hány kapott gólnál tartunk. Tehát mintha az összes lejátszott meccset egymásra tennénk, és az összes lőtt és kapott gólt számolnánk, aminek a vége a tabelláról ismert gólkülönbségünk: 28-43 (-15).

A 10. fordulóban a Mezőkövesd (Drazic) már a 2. percben gólt lőtt nekünk, miközben mi a legkorábbi, vagyis ebben a formában az első gólunkat csak a 14. percben (Lukic, Paks, tizenegyes) szereztük, azonban mivel közben kaptunk még kettőt (Vasas, Hidi 11.; Videoton, Kodro 13.), az első negyed órát máris 1-4-gyel kezdtük.

“Mutatunk egy egészen megalázó számot: mindössze egyetlen percig nem negatív a gólkülönbségünk” bővebben

Néhány további grafikon a Honvéd éves beszámolójához

Szemezgetős poszt volt már tegnap a nemrég kijött 2022-es éves beszámolóról, és hála a közösség erejének, kifejezetten érdekes kommentek érkeztek hozzá, aminek kifejezetten örülünk, mert halvány fogalmunk sincs az ilyesféle könyvelési izékről.

Amit viszont tudunk, hogy egy gazdálkodó szervezet mozgástere általában annyi, amennyi a saját bevételeinek és a kötött felhasználású forrásainak összege, mínusz a kötelező kiadások. Nagy vonalakban: van 200 pengő bevételed, kapsz mellé 50 pengő lakhatásit, ebből ki kell fizetned fixen 60 pengő lakbért és 40 pengő rezsit, akkor a 250 pengő bevételedből kivonva a 100 pengő kötelezettséged, lesz 150 pengő mozgástered. Fontos, hogy az 50 pengődet mindenképp a lakhatásra kell fordítanod!

“Néhány további grafikon a Honvéd éves beszámolójához” bővebben

A magyarokat és a saját nevelésűeket fokozatosan légiósokra cseréltük, azonban ettől nemhogy jobb nem lett a helyzet, hanem inkább sokkal rosszabb

Bocs a sok grafikonért, de ezt máshogy nehéz lenne elmagyarázni.

Mielőtt bármibe belevágnánk, egy gyors grafikon, hogy mit értünk a címben sokkal rosszabb alatt:

Amióta átvették a klubot, ilyen kevés ponton nem álltunk még 17 forduló után, és mindezt úgy, hogy a kék kivételével, a többi vonal ugyanúgy a kiesőhelyek környékét jelentette a korábbi években.

Elég csak ránézni a gólkülönbségünkre. A legrosszabb év végén nem volt annyira negatív, mint ahol most tartunk.

“A magyarokat és a saját nevelésűeket fokozatosan légiósokra cseréltük, azonban ettől nemhogy jobb nem lett a helyzet, hanem inkább sokkal rosszabb” bővebben

Hátha ti észrevesztek valami összefüggést ezen a grafikonon

A bajnokságban lejátszott tizenhét meccsünk kevesebb, mint felén(!) sikerült eddig pontot szereznünk, ráadásul Újpesten úgy kaptunk ki hétvégén, hogy a lehetséges 990 percnyi játékidőnkből 731 esett légiósra, ami kimagaslóan a legtöbb az idényben.

Ha tovább bontjuk az adatokat, akkor azt is észrevehetjük, hogy a tavaly nyár óta igazolt játékosok 540 percet játszottak, ami szintén a legmagasabb érték az idényben. Vagyis mielőtt elkezdenénk fiatalozni, hogy miattuk szar minden, vegyük figyelembe,

  • az igazolások remekül sikerültek, és velük dőlnek a pontok,
  • a légiósok a belüket kiteszik a pályára, és dőlnek a pontok,
  • ráadásul milyen fiatalt játszatnál az új/légiós helyett, ha vele amúgy szarabb lenne?
  • nem érted, egyszerűen nincs ehhez a szinthez megfelelő saját nevelésű játékosunk!
“Hátha ti észrevesztek valami összefüggést ezen a grafikonon” bővebben

Tök szomorúan láttam meg az imént ezt a grafikont

Vagyis az olvasóink több, mint háromnegyede nem jön ki egy budapesti mérkőzésre – derül ki a tegnapi Hangolat-O-Meter részeredményéből.

Egyébként, viszont nem meglepő módon, az Újpestre kilátogatók körében valamivel bizakodóbb a hangulat, ami esetünkben nagyjából egy helyezést jelent, tehát már bentmaradást. Izé, akár azt is mondhatnánk, hogy aki nem jön ki, az elengedte.

“Tök szomorúan láttam meg az imént ezt a grafikont” bővebben

Létezik egy Kocsis Dominik-Jonsson tengely a számok világában, ami nem biztos, hogy elsőre mindenkinek tetszeni fog

Tegnap, az őszi játékperceket elemző posztunkban tettünk egy olyan erős kijelentést, hogy inkább a saját nevelésűek játsszanak, mint az új igazolások.

Ma finomítunk rajta, merthogy a számokat nem csupán egyféleképpen, hanem tetszés szerint lehet csavargatni, ezért könnyen előfordulhat, hogy aki az egyik elemzésben pozitív szereplőnek tűnt, az egy másikban már nem feltétlen lesz az.

Például Kocsis Dominik, aki az ősszel pályára lépő öt saját nevelés egyike (Szabó Alex, Kerezsi, Keresztes, Bocskay), és aki egy olyan számot produkált, ami számomra nem kicsit meglepő. A másik név Jonsson lesz, és nála talán még Kocsisnál is nagyobbat néztem.

Előre szólok: az ember szeme néha csal.

“Létezik egy Kocsis Dominik-Jonsson tengely a számok világában, ami nem biztos, hogy elsőre mindenkinek tetszeni fog” bővebben