_éjjel
megjegyzés: éjfél van, most értem haza Soroksárról, és nem tagadom, kissé kapatos vagyok, de leszarom.
Ha úgy alakulna, hogy valamikor a közeljövőben találkoznák Fórizs Sándor Új Sportigazgatóval, az bár nekem lenne kellemetlen, de valahogy túltenném magam rajta, és pofátlanul megkérdezném: mennyi az út hazáig? Összedobjuk.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Fórizs az új tulaj, Leisztinger embere, ezért egy ideig egész biztos vele kell kihúznunk.
Tizenhatodik, utolsó helyen állunk a másodosztályban. Öt forduló ment le, és a legutóbbi háromban kikaptunk. Nincs mit, és nem lehet mit szépíteni. Takarodó van. Már most.
Rendben, elfogadom, Csertőivel se volt sansz feljutni, de erre a megaláztatásra soha, de soha, semmilyen körülmények között nem lett volna képes. A keretet elnézve itt nem szakmai különbségek voltak a felek között, ami végül Csertői felmondásához vezetett, hanem nettó emberi hülyeség.
Előbb kikapni az addig gólt sem rúgó Ajkától otthon, majd (bazz, kurvanehéz idegből és kissé ittasan pötyögni, hiába tudok remekül gépírni, minden második karaktert vissza kell törölni) Soroksáron lesimáz az addig nyeretlen csapat – gecc, nincsenek szavak.
Illetve van: Krémer Károly, akiben legalább volt annyi gerinc, hogy félidőben kocsiba ült, és eltakarodott Kispest környékéről.
Eddig a hirtelen mondatok, most inkább lefekszem aludni, de ezeket az ittas és dühös, cserébe őszinte mondatokat itt hagyom, majd innen folytatom reggel.
Jelenleg sajtot eszem (füstölt), hozzá uborkasalátát, mert ez volt a hüttőben, és masszívan kurvaanyázok az egészre. Cserébe ami innen jön, az lehet, nem lesz őszinte, viszont másnap, józanul írom. Jelen állapotomban:
Fórizs: takarodj!
Most tényleg teregessük ki a szennyest „majd én azt megmondom Sándorról?” Vagy inkább aludjunk rá egyet? Nem véletlen, hogy alig lehet bárkitől információt szerezni róla, hiszen eleve nem töltött szinte semmi időt a fociban. Ahol viszont mégis próbálkozhatott Leisztinger pénzén, ott gyorsan nem kértek belőle.
Aludjunk.
Ja, de mielőtt továbbmennénk, és a reggeli józan Hantára fordulnánk: bassza meg a Soroksár is, hogy egyetlen büfét üzemeltet a vendégben, ahol húsz percet kell sorban állni, hogy egy ezresért vehessek egy sört, amit aztán dobozból töltenek ki, és még a büfésnek áll feljebb ha az emberek megreklamálják a várakozási időt, miközben azt rikácsolja bentről, hogy nem hajlandó kiszolgálni azokat, akik szerint „Lipcsei Peti, te lófejű g*ci”.
Ritka nagy parasztok ezek a soroksáriak, na. A fradizmus az fradizmus, már bocsánat, és az esetek jelentős részében egy kóros betegség.
_reggel
És akkor innentől ha nem is frissen, mert ebben az éjszakai hőségben szinte lehetetlen aludni, de valamivel pihentebben.
Rögtön pár javítás:
- Fórizs az új tulaj Leisztinger embere – ez igaz, viszont Leisztinger még nem új tulaj, mert a tulajváltást máig nem jegyezte be a cégbíróság, ugyanis (kösz, Péter a hosszabb magyarázatot) az adásvétel napján a Honvéd FC Kft. 3 millió forint feletti köztartozással rendelkezett, és emiatt van még némi könyvvizsgálói munka vele.
- Fórizs: takarodj – tegnap este óta egy Beatrice dal jár a fejemben: „Ahogy megjöttél, rögtön ősz lett, | Majd hirtelen tél,” (…) „A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk | És a vonatra felszállsz | Könnyes szemmel arra gondolok, | Hogy nehogy lemaradjál!”
- Krémer félidőben hazament – ez igaz, viszont az ámokfutása szeptember végéig tartott, majd érkezett Komora Imre. Krémerrel, és az általa hozott edzőkkel (Szepessy, Varga Zoltán) egy győzelem és nyolc vereség volt a mérlegünk.
Most pedig rögzítsük a tényeket:
A tabella alsóházából játszottunk az Ajkával: vereség, a Soroksárral: vereség, a Budafokkal: döntetlen, és most jön a Mezőkövesd. Olyan komoly ellenfelekről egyelőre páni félelemmel és reszketéssel merünk csak beszélni, mint a Szentlőrinc, Csákvár, BVSC vagy Gyirmót. Bármit is játszik egymással a Mezőkövesd és a Szeged, mi mindenképp kieső helyen zárjuk a fordulót, ráadásul ponthátrányban.
Nincsenek szavak.
Lehet, és persze kell is arról beszélni, hogy mi történt itt a nyáron, hogy kinek a felelőssége a mai helyzet, mennyire Metalcom és mennyire Arago, azonban az teljesen egyértelmű, hogy az egyik szarból a másikba léptünk át. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Leiszinger egy ennyire kilencvenes évekre hajazó balfaszkodással akarja égetni magát. Amennyit eddig láttam a dologból, az alapján Fórizs gyakorlatilag egy akkora Krémert tolt le, hogy Piroska Jani zsúrkocsija adja a másikat. És mekkora rendező a sors, pont Fórizsék bejelentésének napján halt meg Imre bácsi, vagyis ezt a szart már nem tudja ellapátolni mások helyett.
Felesleges bármiféle türelemben gondolkodni. Az NB II. utolsó helyén állunk sorozatos felelőtlen és dilettáns szakmai döntéseknek köszönhetően. Ilyenkor az ember úgy működik, hogy kijelöli a főbűnöst, és a távozásában látja a megoldás első lépését.
_a meccsről
Minek és mit?
Elég elolvasni Laczkó nyilatkozatát, ami – ehhez a poszthoz hasonlóan – fogalmam sincs miről akar szólni, és egyáltalán milyen nyelven lett elmondva, illetve lejegyezve:
„Az első félidőben követtünk el olyan hibákat, amelyeket nem követhetünk el a jövőben, természetesen nem erre készültünk. Ezekkel az egyéni hibákkal nagyon nehéz meccset nyerni és az első félidőben a támadásépítés és -szervezés lassúnak bizonyult, sokkal gyorsabban szerettük volna járatni a labdát. Ettől függetlenül voltak helyzeteink az első és a második félidőben is, de nagy előnyt szerzett az ellenfél. Próbáltuk cserékkel frissíteni a csapatot, egyértelmű, hogy dolgoznunk kell tovább, ezeket a hibákat muszáj kijavítani Egyértelmű, hogy lelket kell verni a csapatba, vissza kell szerezni az önbizalmukat. Ezek fogunk dolgozni és ehhez minden segítséget megkapnak tőlem.“
Egyetlen apróság: a hatalomváltás nagy győztese az a Sigér lett, aki így hirtelen a kezdőcsapatban találta magát, és aki eddig minden páratlan évben kiesett az NB II-ből. Csodálatos kilátások.
_összefoglalom:
Rohadjatok meg!
_krémer-o-meter
A Metalcom-érában futtattuk egy ideig a Hemi-o-métert és azt próbáltuk szondázni vele, hogy mennyire szar vagy jó, amit csinálnak. Most nagyon gondolkodom egy Krémer-o-méteren, hogy néha megkérdezzük: Fórizsék mennyire krémerek? Mondjuk 0-10 lenne a skála, és mivel magyar foci, nagyjából 4-5-ig tartana a zöld tartomány és a nyugalom. Felette sárga, narancssárga, majd 8-9-től vörös, tehát Krémer. Aztán ha tartósan 8 fölött ragadunk, akkor az egész mutatót át lehet nevezni Fórizs-o-konstansra, mert ha valami stabilan fixen ugyanaz, akkor azt fölösleges bárhogy mérni.
Szóval, legyen:
Betöltés ..._osztályozókönyv
Becsületből kitesszük, de hogy őszinte legyek, a korábbi tapasztalatok alapján nem várok értelmezhető végeredményt.
címlapkép: Kerezsi szabadrúgása a 21. percben. Az előtte álló védő térdét találta el. fotó: saját.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
