Mezőkövesd – Szeged 1-2, ami egész pontosan azt jelenti, hogy a Honvéd már nem utolsó az NB II-ben!
Pontelőnnyel Gólkülönbséggel Több lőtt góllal előzzük a közelmúltban még kupadöntős, tavaly élvonalbeli Mezőkövesdet, mindössze két pontra vagyunk lemaradva a nemrég még a legmagasabb osztályban ezüstérmes Kisvárdától, és a hatszoros magyar bajnok, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában elődöntőig jutó Vasas is mindössze egy meccsnyi, azaz három pont távolságban.
Az ország 12+16=28 profi csapatából jelenleg a 27. legjobbak vagyunk, vagyis simán befértünk az első ötvenbe, sőt, harmincba!
Amúgy az megvan, hogy sorozatban harmadszor fogunk a tabella utolsó helyezettjével játszani?
4. forduló: Honvéd – Ajka 1-2
- 8. Honvéd
- 16. Ajka 0 1 2 0-4 -4
5. forduló: Soroksár – Honvéd 3-1
- 12. Honvéd
- 16. Soroksár 0 1 3 3-7 -4
6. forduló: Honvéd – Mezőkövesd
- 15. Honvéd 1 1 3 6-10 -4
- 16. Mezőkövesd 1 1 3 4-8 -4
Létezhet ennél egyszerűbb sorsolás? Az Arago-Sport és Fórizs Sándor mindent megkapott, hogy sikeresen rajtolhasson. Fortuna istenség nem engedte el a kezünket, azonban mi erősebbek voltunk, és nem akartunk a sorsra, a szerencsére hagyatkozni, helyette
az elvégzett munkában hiszünk!
Rögzítsük a tényeket:
_dühből és lendületből
Valamit mindenképp tegyünk tisztába: nem mi alázzuk a klubot, a csapatot, hanem ők saját magukat és minket. Az elmúlt évek alapján elérték, hogy nem érdemelnek semmi tiszteletet.
Nekem egy Benczenleitner vagy Szabó Alex, hovatovább egy Krajcsovics ne sértődjön be, ne higgye magáról azt, hogy ő bizony mindent megtesz, hanem vagy tegyen meg valóban mindent, és ne rúgjanak gólt róla 16 évesek kényelmesen, vagy adja le a szerelést, és próbálkozzon Tiszakécskén játszani a sztárocskát.
A Palm Angels meg a Balenciaga sokkal nagyobbat üt Putnok főterén, mint a Türkizben.
Amíg viszont itt van, és így teljesít, addig vállalja, hogy néha bizony megtalálják a szurkolók, hogy alázzák, bár tudom, a többsége fel sem fogja, ugyanúgy vihogva száll vissza a buszra, vihogva megy edzésre, vihogva lövi a századik képet Instagramra, vihogva csinál mindent, mert valójában szarik mindenre, amióta megvan a kis élete, megvan a hozzá való kiscsaj, a márkás ruha, a kötelező tetkó: megcsinálta, futballista lett.
(Innen váltunk az alanyban és T/3 helyett E/1 és T/2 következik vegyesen, vagyis részben magához a játékoshoz, játékosokhoz szólunk.)
A nagy büdös lóf*szt. Futballista majd akkor leszel, ha a sajátjaid éltetnek és az ellenfelek gyűlölnek – és nem fordítva. Ha nem a távozásodat, hanem a maradásodat akarjuk. Az ilyesmiken érdemes lenne elgondolkodni, bár ahhoz bármiféle mentális képességet kellene feltételeznem minden idők talán legsötétebb akadémiai eresztéséről. Hallottam párat beszélgetni, tesa, és nem hittem a fülemnek. Csak magától a hallástól éreztem, hogy rohamosan pusztulni kezdenek az agysejtjeim. Tesa, öngyilkosok lettek. Fogták az agysejtjeim a kis pisztolyaikat, és sorra lőtték főbe magukat.
Vicc tárgya lettetek, és azok is maradtok. Viccként fogtok bevonulni a magyar fociba, és vicc lesz a karrieretek is. Mindenhol úgy fognak beszélni rólatok, hogy na, a kurva nagy akadémisták Pestről, akik a Honvéddal utolsó helyen álltak a másodosztályban. Az a szint, bazmeg, az a szint. Kinéznek, lenéznek majd titeket, és meg is érdemlitek.
A jelenlegi helyezésünk egyértelműen a ti bűnötök.
Fórizs lehet bármekkora idióta, a pályára akkor is ti viszitek ki a mezt, és játsszunk bármilyen felfogásban, abban baromira igaza van Pietsch Tibinek, hogy, és idézem:
Nem először bizonyosodik be, hogy az akadémián burokban élő, az egymást közti bajnokságokban kedélyesen ellabdázgató srácok akkor szembesülnek a valósággal, amikor hirtelen a felnőtt fociban találják magukat. Amikor szembejön velük a Gyirmót, a Csákvár, a Kozármisleny, a Kazincbarcika, az Ajka és a Soroksár kegyelmet nem ismerő védője vagy robusztus támadója. Aki magasról tesz a színes cipőre, a trendi tetkóra, a belőtt séróra és természetesen arra, hogy a Honvéd ellen játszik. S még ezek a fiatalok vannak megsértődve, ha leszerelik, kicselezik, felborítják őket, ha a partjelző be meri inteni a lest, ha a drukkerek a lefújást követően számon kérik rajtuk a szánalmas produkciót. Apropó, az új sportigazgató panaszkodott is, hogy a mislenyi vereséget követően a fanatikusok csúnyán beszéltek a játékosokkal, némelyek lelkét ápolni is kellett utána. Na, ehhez inkább nem is fűznénk kommentárt…
Mindenhol falunapot csinál, avagy maga a Honvéd gyalázza meg újra és újra a saját legendáját (via sportal)
Tavaly nagyon hasonlót fogalmaztam meg, amikor arról beszéltünk, némely játékos méterekkel a föld felett jár, és hihetetlen nagy pofával megy ki a pályára. Alázatról szó sincs, csak az ellenfél és a körülmények tiszta és mélységes lenézése. Aztán sorra jöttek a pofonok.
Innentől csak a fejeket fogom nézni a meccseken. Akin azt látom, hogy szarik bele, hogy nem teszi meg az elvárhatót, annak a neve mellé húzok egy strigulát. Nem fog érdekelni, hogy tizenhat vagy harmincöt éves, a strigulák számától függően fogok hozzáállni. Egy tizennyolc éves is lehet tróger (vö.: a kor nem érdem, hanem állapot). Engedjük el azt a hozzáállást, hogy ezek gyerekek, és ezért válogassuk meg a szavainkat róluk. Miért tennénk? Elmúltak tizennyolc, autót vezethetnek, az ország sorsáról dönthetnek, gyereket vállalhatnak, de egy kurvagyenge nem fér bele, miután évek óta hazudják nekünk a futballistát?
Valamikor el kell múlnia buksisimogatónak, és szembesíteni kell őket a valósággal. Egyrészt a mi jól felfogott érdekünkben, másrészt ha valamelyik mégiscsak futballistaként képzeli a jövőjét, akkor utólag meg fogja köszönni nekünk.
A többinek viszont takarodó, lehet próbálkozni Iváncsán.
címlapkép: Darya Sannikova / Pexels.com
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
