Mastodon

Te, a büfében van keserű is

Kelen – Honvéd 1-5 @ kupa

Amikor elindultam otthonról, még úgy gondoltam, a Kelen elleni kupameccsről lehetne egy jó kis képriportot csinálni. Vonattal a KöKiről, Nádas söröző a Fehérvárin, séta Albertfalva és Kelenvölgy határán, meccs – valami majd úgyis történik.

Történt.

Például az ígéretekkel ellentétben, egyáltalán nem akart esni az eső. Sem előtte, sem alatta, sem utána. Aztán majd este igencsak, de akkor már a Katicában voltunk Kispesten.

A vonattól öt perc séta a Nádas, a Nádastól negyed a stadion, amit kicsit lassíthat, ha út közben találsz egy elhagyott bevásárlókocsit:

Érkezni tudni kell

És akkor eddig tartott a képriport, ráadásul ezt a képest sem én lőttem.

Bent inkább a korlátnak támaszkodva beszélgettünk az egyik sarokban egy kellemetlenül nem hideg Drehert kortyolgatva. Legalább a góljainkból négyet pont elénk lőttek, és hármat még láttam is, mert Pauljevicét pont kitakarta valamelyik előttünk melegítő játékos valaga.

A hideg eközben csak nem akart jönni, bár valami szél azért volt, mert a második félidő közepére fázni kezdtünk. Ekkor érkezett az információ: a büfében van keserű!

R-től tudom, hogy a keserűk világában van pár igazodási pont. Az alap természetesen az Unicum (Unimukk), abból a barista is jöhet, a többi nem. A másik általam ismert véglet a borsmentás utóízű Dragon, és valahol a kettő közötti tengelyen helyezkedik el a Mátyás (ivóvíz, finomszesz, cukor, fűszer- és gyógynövény kivonatok és karamell), a Hubertus, a Ferencz, illetve a Várda.

Amikor meghallottuk, hogy van Mátyás, A-val egymásra néztünk: koccintunk? A palack ugyan műanyag, azonban a koccintás nem maradt el, ha már hirtelen jött ötletből tervbe vettük. (A palack maradékát szigorúan belecsepegtettük a közepesen hideg Gösser stabil habjába.)

Közben a játék a másik térfélen zajlott meddő jelleggel. Nem volt érdemes bajlódni a nézésével.

Az esőkabátom zippzárjának kocsiján van egy bőrjellegű márkajelzéses kapaszkodó, ami arra is hivatott, hogy segítse a zippzár behúzását. Ez a kapaszkodó úgy van megoldva, hogy az eredeti bőrdarabot a kocsin lévő kallantyú lyukán átvezették, majd kettéhajtották és végül összeragasztották. A ragasztás idővel megadta magát, azonban a meccsre készülődve felfrissítettem. A mind teljesebb ragadást elősegítendő, egy csattal még rögzítettem is. Ez a csat került a kezembe a meccs során, hogy néma szurkolással egy hajcsatokat mutassak a csapatnak. Ezzel, vagyis a címlapkép melletti második képpel le is zárult a képriport. A többi ugyanis nem publikus.

Nagyjából ennyi.

Volt, aki szerint egy remek hangulatú kupameccs volt, botorkálás Dél-Budán, röhögve szarráázós sörözgetés Kispesten, és a többi apróság. Azt el kell ismernem, volt min, mikor és hogyan szórakozni, kicsit olyan volt, mint fiatalos: megcsináltuk magunknak a felhőtlen jókedvet.

Márpedig ilyesmi szórakozást bajnoki nem nyújthat, erre a kupát találták fel.

Most másnap van, és egyáltalán nem nehéz fejjel keltem. A vállam és a térdem ugyan kicsit fáj, azonban az a pénteki tapétázás elnyúló hatása.


🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||