Busby, Cruijff, de Gaulle, Fórizs, Buksi és egyéb nevek, mert a nevek a futballban igenis számítanak

Három, egymástól látszólag távoli, mégis erősen összefüggő témáról fogunk ma beszélni, vagy pontosabban írtunk róla egy rövidebb esszét:

1. A csapat/keret nem tapasztalatlan és nem feltétlen alkalmatlan. A kieső helyezésben komoly a felelősségük egyénenként és csapatként is, azonban nem kizárólagos.
2. Aki nem bírja a magyar másodosztály okozta lelki terhelést, az ne legyen futballista.
3. Kell egy karizmatikus figura a klubhoz. Ugyanitt: Fórizs, takarodj!

---

„3,6. Nem jó, de nem is tragikus.”

Amikor azt mondjuk, hogy ez a keret csak ennyire képes, akkor gondolkozzunk el azon, hogy tavaly a tizennyolc csapatból végül a kilencedik helyen végeztünk, és azóta nem feltétlen erősödött az NB II.

Ha végignézünk a kereten, akkor azt láthatjuk, hogy ezek a játékosok – pár kivételtől eltekintve – végigjátszották az előző bajnokságot, és nem ritkán a Honvéd előtt végzett csapatokban. Pauljevic az NB I-ben, Csilus a velünk azonos pontszámmal végző Kazincbarcikában, Kesztyűs a simán feljutó Nyíregyházában, Medgyes a hatodik Gyirmótban.

Így néz ki a Szentlőrinc ellen legalább harminc percet játszó játékosok tavalyi tiszta meccsszáma (összes perc osztva kilencvennel, félkövérrel a tavaly is a Honvédban játszók):

• Dúzs 24,38
• Pauljevic [Újpest, NB I.] 20,91
• Szabó Alex 31,62
• Szabó Tibor 0,03
• Hangya Szilveszter [Videoton, NB I.] 0
• Csilus Tamás [Kazincbarcika, NB II.] 15,73
• Kesztyűs Barna [Nyíregyháza, NB II.] 27,43
• Benczenleitner 31,24
• Keresztes Noel 17,81
• Lőrinczy 19,24 + 0,08 [DVTK, NB I.]
• Medgyes [Gyirmót, NB II.] 27,04
• Farkas Balázs [ETO, NB II.] 0,93

Például Szabó Alexnél a 31,63 azt jelenti, hogy a tavalyi 34 bajnokiból 31,63 x 90 percnyi időt töltött a pályán, vagyis az összes lehetséges perc 93,03 százalékát.

Nem játszott a Szentlőrinc ellen, de a kerethez tartozik még például:

• Holman 23,92
• Sigér Ákos [Nyíregyháza, NB II.] 10,64
• Ene [Haladás, NB II.] 15,83
• Pekár 13,82
• Bévárdi [Debrecen/Felcsút, NB I.] 5,44
• Ihrig-Farkas [Vasas/BVSC, NB II.] 10,63
• Rácz Balázs [Pécs, NB II.] 9,8

Vagyis ha megnézzük a névsort, akkor egyrészt tele van tapasztalt játékosokkal, másrészt alig használunk valóban fiatalt (Szabó Tibor és Simon Benedek U19, Keresztes, Nyitrai, Pekár, Benczenleitner, Farkas Balázs, Dúzs és Szabó Alex U21, bár utóbbi három már 22 is elmúlt), és akit használunk, azok nagy része is évek óta alapember legalább az NB II-ben.

Nem igaz tehát, hogy ez a csapat egyszerre lenne fiatal/tapasztatlan, és korábban sehol sem bizonyított.

Ami tavaly elég volt a középmezőnyre, és amit a nyáron megerősítettek, arról idén nem hiszem el, hogy csak a kiesőhelyre elég.

Az viszont elfogadható érv, hogy közben súlyos veszteségek is értek minket, hiszen távozott az edző (Csertői), valamint pár meghatározó játékos: Kálnoki-Kis (15,77), Bocskay (14,92), Adorján (22,4), Kerezsi (25,07), Kovács Nikó (23,58), Krajcsovics (15,42), Eördögh (14,47) és Bobál (13,07), és őket nem sikerült megfelelő minőségben pótolni.

• Bobál és Kerezsi tavaly összesen 17 gólt lőtt, és a helyükre érkezett Medgyes, Ihrig-Farkas, Farkas Balázs és Rácz közel sem hozza ugyanazt a minőséget.
• Adorján és Bocskay helyére érkezett Sigér, Csilus és Kesztyűs, viszont ebből a valóban elfogadható minőség Kesza csak most lett játékra alkalmas, és még most sem tűnik kilencven percesnek.
• Kovács Nikó -> Pauljevic, rendben, bár nem a jövőnek szól, de legalább nem minőségi visszaesés.
• Kálnoki-Kis hiánya viszont fájó, mert egy csapatkapitányt nem szokás úgy kirúgni, hogy közben azt is elpaterolják, aki miatt ki kellett rúgni. Cserébe belsővédőben, azzal hogy Buksi hárommal képzeli a jövőt elég szarul állunk, pláne, hogy Ene tartósan megsérült a Kelen ellen.

Még ezek ellenére is tartható a kijelentés, hogy nem változott (esetleg: gyengült) annyit a keret, hogy a tavalyi középmezőnyből pár hónap alatt a kieső helyre essen vissza.

Gyönyörű szemléltető eszköz, hogy a távozok már nagyrészt megvoltak (mínusz Kerezsi és Krajcsovics), az érkezőkből pedig csak páran voltak itt (Pauljevic, Sigér, Medgyes) és Csertőivel az első három fordulóban mégis négy pontot szereztünk. A további három pontunkat az elkövetkező hét fordulóban kapartuk össze. Bár a minta alacsony elemszám, azonban azt ki lehet jelenteni, hogy ez a keret még sérülésekkel szabdalva is alkalmas kell legyen legalább az NB II. középmezőnyére.

Ami viszont augusztus közepe óta változott, az nem más, mint az edző és a sportigazgató személye.

Ha egy rendszerben a változók nagy része állandó, vagy annak tekinthető, azonban két elemét teljesen kicseréljük, akkor gyanítható, hogy az egész rendszer működésében beálló változások a teljesen kicserélt elemeknek köszönhetők.

Foglaljuk össze a tényeket:

• a csapat nem tapasztalatlan,
• a csapat nem nevezhető fiatalnak (pláne, hogy sorozatosan fiatalabb átlagéletkorú csapatoktól kapunk ki),
• a csapat tagjai tavaly vagy együtt, vagy egy másik csapatnál hozták legalább az NB II. középmezőnyét (kivéve Rácz/Pécs, Ihrig-Farkas/BVSC és Ene/Haladás, bár utóbbi kettő mindössze 6 ponttal gyűjtött kevesebbet, mint a Honvéd),
• új sportigazgató érkezett,
• tapasztalatlan edzőt neveztek ki.

Ha független szemlélőként meg kellene vizsgálnom, hogy hol van a hiba, egész biztos, hogy az utolsó kettővel kezdeném. Nyilván, az egész rendszer úgy szar, ahogy van, azonban az elevickélés szintjét még így is hoznia kellene.

---

_drága lelkeim

A másik nagy kedvencem, amikor Laczkó a gyerekek és a csapat lelkiállapotáról makog, hogy mennyire nehéz nekik, hogy új számukra a szituáció, és ezt nehezen viselik.

Itt álljunk meg egy szóra, és nézzük, mennyire lehet igaz Laczkó állítása:

• a csapatkapitány Szabó Alex 2021/22-ben végigjátszotta az idényt az NB II-ből kieső Szolnokban, a következő idényben kiesett az NB I-ből a Honvéddal, tavaly pedig végigszenvedte az NB II-t úgy, hogy áprilistól ő a csapatkapitány. Számára például a kiesés/szarnak levés a természetes állapot.
• Sigér Ákos számára sem szokatlan, hogy egy kieső csapatban játszik, hiszen eddig kétszer esett ki az NB II-ből, egyszer osztályozóval maradt bent, és van NB III-as kiesése is.
• Csilus és Ene évak óta a magyar másodosztály posványában tapicskol, számukra nagyon nem lehet szokatlan semmi. Jövőre legfeljebb majd máshol játszanak.
• Medgyes jövőre harminc lesz, és a pályafutása jelentős részét az NB II-ben töltötte. Magy újdonságot neki sem lehet mutatni.
• Bár Dúzs mostanában nagyokat is hibázik, azonban a 2023 tavaszi debütálása óta őt általában élteti a közönség. Még vesztes meccsek alatt/után is.
• Pauljevic Újpestről jött, az elmúlt években látott ott pár dolgot, újat nagyon nem lehet mutatni neki.
• Holman magyarként éveket játszott a Slovan Bratislavában, játszott a Fradiban, Debrecenben, neki sem lehet sok újat mutatni.
• Benczenleitner több egybehangzó vélemény szerint is félkegyelmű, és úgy általában azt sem fogja fel, hogy mi történik körülötte. (Két játékost igazoltak a posztjára: Bévárdi és Hangya, és ha nem sérül meg Bévárdi, Benczenleitnernek a kezdő közelében nem lenne helye. Vajon felfogta, hogy mostantól keményen meg kell dolgoznia minden játékpercért?)

Komolyan, Buksi, ki a francra mutogatsz? A keret tele van tapasztalt rutinrókákkal, a kiesés sem újdonság sokak számára, másokat pedig egyáltalán nem érdekel, mert mi csak egy állomás vagyunk a sok-sok klubjuk végtelen sorában.

Komolyan kérdem: ki az, akit valóban megvisel, ha kieső helyen áll a csapat, és a szurkolók az aktuális vereség utolsó perceiben kurvegyengéznek egy vaskosat, meg fórizstakarodjoznak? Az elmúlt években folyamatosan ez a helyzet a Honvédnál, aki eddig is itt volt, annak semmi újdonságot nem okozhat a helyezet. Az érkezőknek pedig pláne nem.

Milyen kis lelkecskék omlanak össze ebben a fene nagy eredménytelenségben?

Profi labdarúgók, fizetésért játszanak, erre tették fel az életüket, ez a hivatásuk, többeknek nem az első klubja, Kispest/Honvéd-szurkolót alig találunk közöttük, mégis, mire fel kellene nekünk, szurkolóként megválogatni a szavainkat az NB II. kieső helyén, egy kilátástalan vereségsorozat közepén/után, csak mert a kis lelkecskéjük.

Vajon más szakmákban is reklamál a középvezető, amikor szegény alkalmazottakat báncsák a foglalkozásuk körében elkövetett trógerságuk miatt? Mert ugye, a lelkiviláguk. A futballra mindig is igaz volt az ősi mondás:

Aki kurvának áll, az ne csodálkozzon, ha

Amúgy be lehet sértődni, meg lehet szeppenni, de akkor tessék leadni a szerelést, és viszlát. Az ilyen játékosra semmi szükségünk sincs.

Komolyan, ezek akarnak profik lenni? Álmodoznak külföldi karrierről? Nem nézi meg egyik sem, hogy például Angliában mennyien vannak ráállva az egyes játékosokra, mennyi bulvárhír jelenik meg róluk? Ott aztán mélységesen szarnak a kis virágszálak lelkivilágára, és megy ki minden. Itthon meg két kurvagyengézéstől meg harminc Facebook-kommenttől már összeomlanak. Vicc.

Komolyan mondom, aki ennyit nem bír ki, az adja le a szerelést. Szégyen lehet a futás, azonban esetünkben inkább megköszönnénk, és esküszöm, én becsülném is érte a játékost, mert kimondta: „gyenge vagyok én ehhez”. Márpedig egy ilyen mondathoz több bátorság kell, mint amennyi hétről-hétre a kurvagyengézés meghallgatásához.

Sajnos azonban két nagy ellenségünk van jelenleg: a félkegyelműség és a sunnyogás. Az egyik fajta nem fogja fel, hogy mi történik körülötte, és valójában nem is érdekli. A lényeg az új ruha, az új tetkó, a kiscsajjal közös kajafotó valami felkapott étteremben és a többi. A másik fajta viszont meghúzódik, kivár, nem mutogatja magát, és abban bízik, hogy majd a többiek megoldják a helyzetet. És amikor megoldották, akkor lép csak ki a fényre, hogy helló, én is itt vagyok, itt voltam végig.

Jelenleg nincs olyan játékosunk, és nincs olyan karakter a klubnál, aki ki tudná rángatni ezt a csapatot a szarból.

Fórizs és Laczkó nyilvánvalóan alkalmatlan, utóbbi a korlátozott nyelvi készségei alapján halmozottan, és a keretben sem látni senkit, aki magára vállalná. Talán Kálnoki-Kis volt az utolsó, aki halványan próbálkozott hasonlóval, azonban az okos klubvezetés őt is kicsinálta.

---

_ide egy karakter kell

és azonnal.

Egy karakter, aki mögé fel lehet sorakozni. Nem kell, hogy kiváló játékos, kiváló edző, vagy kiváló sportvezető, esetleg kiváló ember legyen, elég ha egy erős karakter, akit mindenki elfogad, és hajlandó közel vakon követni. Valójában szinte a poszt is mindegy, bár a legjobb az edző lenne, utána a játékos, csak érkezzen valaki, aki Kispest/Honvéd és megvan benne a Szükséges Karizma.

A tapasztalat az, hogy a hozzánk hasonlóan elmélyült válságokból nagyon nehéz úgy kijönni, hogy összedugjuk a fejünket sokan és okosok, és majd kitalálunk valamit, egy stratégiát, ami aztán működni fog. Volt ilyesmire is példa a történelemben, azonban az átment mindig rettenetes és hosszú volt.

A futball viszont alapvetően nem így működik. A futballban az alulról fokozatos építkezést meg lehet csinálni egy sehonnan jött klubnál (l. pl. a Red Bull csapatok), azonban az esetek többségében egy szikra a döntő. Egy játékos, egy edző, egy klubvezető, aki mögé besorol a klub és a közösség.

Matt Busby (Manchester United), Helenio Herrera (Internazionale), Puskás Ferenc (Kispest/Honvéd), Johan Cruijff (Barcelona), Brüll Alfréd (MTK), Santiago Bernabéu (Real Madrid), Alex Ferguson (Manchester United), Guy Roux (Auxerre) és még sorolhatnánk a végtelenségig. Vagy hozhatnánk kicsiből is kortárs példát: Szabó István és a Kecskemét, Rossi és a Honvéd/válogatott.

Arcot kell adni a modern Honvédnak!

És akinek ez nem tetszik, annak viszlát, mert a széthúzás megöli az egészet.

Bármennyire is tisztelem a közelmúlt nagyjait, értsd alattuk akár a nyolcvanas évek arcait, mivel se szakmailag nem tettek le semmit, se úgy általában emberileg a közösségben, így egyiküket sem tudnám elképzelni a klubnál. Mondjuk például egy Szalai Ádámot igen, akár egy Lanzafamét szintén, mint valami vezető, mert rájuk figyel az ország, figyel a média, súlya van a szavuknak. Az, hogy ki milyen ember szinte mindegy, a lényeg, hogy erős karakter, és pont egy olyan név, aki mögé oda lehet és oda is tudna állni nagyon sok ember. Nem is merem összehasonlítani Szalai kiállását Fórizséval vagy Laczkóéval. Mintha Charles de Gaulle-ét akarnám Adrian Mole-éval.

Viszont az is rohadt nagy kérdés, hogy ebbe a projektbe ki állna bele szívesen? Mármint a mostani viszonyrendszerbe. Azzal még önmagában nincs baj, hogy Leisztinger a tulajdonos, mert legalább valaki a saját vagyonával játszik, és az jóval előremutatóbb, mint a legtöbb csapatnál a közvetlen/közvetett állami tulajdon és/vagy politikumközeli, illetve azzal teljesen összefonódott oligarchák játszóterének lenni. Séllei is mindegy a maga módján, neki klubvezetői dolgai vannak, a nyilvánosságnak legfeljebb akkor kell látnia, ha köszönt egy-egy volt játékost, vagy valami egyéb hasonló feladata van.

Fórizs viszont nehéz ügy. Amíg köré épül, rajta keresztül létezik ez az egész projekt, addig nehéz elképzelni, hogy egy valóban autonóm ember bevállaljon akár prezidenciális szerepet is a klubnál, nemhogy valódi döntési jogkörrel rendelkezőt.

A klub jelenlegi arca ugyanis Fórizs Sándor, és ha valaki az ilyesmire totálisan alkalmatlan, akkor Fórizs Sándor benne van az alkalmatlanok legszűkebb elitjében.

Egy Fórizs és egy Laczkó mellett a játékosok simán lehetnek lelki sérültek, beszarik, mert mégis mit mondanának nekik, milyen példát mutatnának?

Mondtam, hogy minden összefügg mindennel. A futball már csak ilyen.

---

_{zárójelbe}

Hallottunk olyan hangokat, hogy mi sem segítünk, és súlyosan, valamint felelőtlenül keresztbevágunk pár elindulni látszó folyamatnak azzal, hogy például masszívan fórizstakaroggyozunk vagy laczkózunk. Ilyen körülmények között nagyon nehéz fenntartani a hitelességüket házon belül.

Nos, azt szeretnénk mondani, hogy ha valaki olyan gyenge karakter, hogy egy útszéli blog és/vagy pár kommentelő ki tudja csinálni a saját alkalmazottai/játékosai előtt, akkor kurva nagy a probléma. Ott valójában egyetlen pillanatig sem hitték el azt a képet korábban sem, amit alanyunk akart magáról sugározni.

Nekünk tizennégy évre visszamenőleg elolvashatóak a szövegeink, nekünk ebben van a hitelességünk. Ha változtunk is, mert az ember nyilván változik ennyi idő alatt, az a változás betűről-betűre, mondatról-mondatra, gondolatról-gondolatra végigkövethető az archívumunkban. Amikor mi fórizstakaroggyozunk amögött van tapasztalat és nem csak úgy a vakvilágba, esetleg személyes sértettségből tesszük. Fórizst például nem is ismerjük, és ez így van jól.

---

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.