Mastodon

Busby, Cruijff, de Gaulle, Fórizs, Buksi és egyéb nevek, mert a nevek a futballban igenis számítanak

Tizennégyezer karakter, szóval hosszú lesz.

Három, egymástól látszólag távoli, mégis erősen összefüggő témáról fogunk ma beszélni, vagy pontosabban írtunk róla egy rövidebb esszét:

  1. A csapat/keret nem tapasztalatlan és nem feltétlen alkalmatlan. A kieső helyezésben komoly a felelősségük egyénenként és csapatként is, azonban nem kizárólagos.
  2. Aki nem bírja a magyar másodosztály okozta lelki terhelést, az ne legyen futballista.
  3. Kell egy karizmatikus figura a klubhoz. Ugyanitt: Fórizs, takarodj!
“Busby, Cruijff, de Gaulle, Fórizs, Buksi és egyéb nevek, mert a nevek a futballban igenis számítanak” bővebben

Álmomban nem voltam beteg (óda és köszönet a csodáért)

Álmomban nem voltam beteg,
magasan láttam a jövőt, fönt –
s írtam reggel egy levelet
Piroskának: jegyezz Tervkölcsönt!*

A kiegyensúlyozottság nevében (…)

Fontosnak tartom személyesen is elmondani, kiemelni, mennyire hálás vagyok államunknak, pártunknak, és külön-külön a bőség zavara miatt itt fel nem sorolandó személyeknek, természetesen élükön a miniszterelnök úrral, a külügyminiszter úrral, egyes vállalkozó urakkal, hogy lehetővé tették azt, amire én, mint állampolgár, mint alattvaló, mint oktondi báránya e hatalmas nemzetnek alkalmatlan lennék: létrehozták, megteremtették a világ legcsodálatosabb létesítményét, az új Bozsik Arénát.

Értem, nekem.

“Álmomban nem voltam beteg (óda és köszönet a csodáért)” bővebben