A második félidőre lehet építeni

Én nagyon sokat tanultam.

A mérkőzésből.

Megvoltak a.

A címet, valamint ezt a három sort írtam fel hazafelé a meccsről. Jó lesz majd posztnak. Erre Laczkó megint elvitte a showt azzal, hogy nyilatkozott:

 Az első félidőben a Paks könyörtelenül kihasználta védekezési hibáinkat. Ekkor megvoltak a helyzeteink, de sajnos ezeket nem használtuk ki, ezért lett ilyen nagy a különbség. Az pozitívum, hogy a második félidőben stabilabbá váltunk. A játékosokba lelket kell önteni; azon dolgozunk, hogy az önbizalmuk visszajöjjön.

Laczkó Zsolt (via NSO)

Bazmeg, amiből én viccet akartam csinálni, azt ő teljesen komolyan gondolja. És itt nem áll meg a Buksi-féle dilivonat. A többit inkább mutatom videón. Minden mondata szinte tökéletes. (Nevezzük erős jóindulattal mondatoknak a nagyjából egyben kezelhető blokkjait.)

Figyelj, Buksi! Amikor a Kelennek négyet gurítottunk az első félidőben, majd a másodikra látványosan leálltunk, szinte kaput sem találtunk, akkor abban az volt a pozitívum, hogy a Kelen stabilabbá vált? Most komolyan? Egy 5-1-es félidő, egy harminc perc alatt eldőlt kupameccs második félidejére vagy büszke? Az egyetlen feltűnő dolog ekkor az volt, hogy Pakson nullára csökkent a mesecsatornák nézettsége, mert Gyuri az összes gyereket behozta, hogy pihentesse az ellenünk amúgy kezdő második csapatát.

És azt miért mondod, hogy dolgozunk tovább? Tényleg ennyire idióta vagy? Hetek óta tüntetnek ellened, láthatóan fogalmatlan vagy az edzőséghez, és ennek csak egyik jele, hogy tegnap megint egy új formációt próbálgattál, az 5-2-3-at (5-4-1-et), Csilussal a védelem tengelyében, aki a 178 centijével egészen nevetségesen nézett ki a paksi csatár, az amúgy kispesti nevelésű 198 centis Tóth Barna mellett.

Az rendben, hogy osztálykülönbség volt/van a két csapat között, azonban ennek az osztálykülönbségnek a nagy részét te magad okozod, Buksi.

És ami engem nagyon zavar, azon túl, hogy az edzőnk egy komplett idióta, és nem fogja fel, hogy mekkora károkat okoz, hogy mennyire nem ért az edzőséghez, hogy nettó alkalmatlan, és kitart, mint Kamasuka a Kincs, ami nincsben, szóval ezen a Laczkón túl ott még ott van Fórizs, akinek szintén és azonnal takarodnia kellene, viszont szintén nem teszi, mert neki tényleg nincs hova. Ő élete lehetőségét kapta, majd szétvert mindent, és most sunyító üzemmódba váltott, próbál nyájas lenni, meghúzódni a háttérben, azonban például neki kellene kibasznia Laczkót, és neki kéne egy új edzőt hoznia. Hogyan? Kicsodát? Mire? Ennyire képes, ennyi a horizontja a magyar futballban. Laczkó nyáron pont kéznél volt, erre gyorsan kinevezte.

Egy félidőben utoljára 5⃣ gólt 2006. április 22-én kaptunk:

Újpest–Honvéd 7–0 (2–0)

— Csakblog (@csakblog) November 1, 2024

A legalapvetőbb dolgok sem működnek a pályán. Konkrétan ha edző nélkül felküldesz tizenegy játékost, az nagyobb szervezettséget fog mutatni, mint ami nálunk megfigyelhető. Vagy nem is tizenegy játékost, hanem

• egy kenyérpirítót,
• két fókát,
• egy nyugdíjas klasszika-filológust,
• hat szem babot
• és Torzonborz király egyik zsoldosának kesztyűbábját a Süsü, a sárkányból.

Ők tizenegyen is csapatabbnak néznének ki, és pár perc együtt játék után némi szervezettséget mutatnának fel.

Lehet azt mondani, hogy szar a keret, mert szar. Nem feltétlen minőségben, de emberileg mindenképp, azonban a szervezettség bármiféle látható jelének a hiánya egyértelműen edzőhiba. Magának a teljes alkalmatlanságnak az indikátora. (Buksi kedvéért, mert bonyolult szó az indikátor, inkább körbeírom: egy kívülről is jól látható valami, mondjuk tünet, amiből a belső dolgokra, belső változásokra lehet következtetni. Például, ha egy házból sűrű füst száll ki, valamint lángnyelvek csapnak fel az ablakokból, akkor az egy indikátor, és lehet arra következtetni, hogy ég a ház. A jövőben majd próbálom kerülni az ilyen bonyolult szavakat, legalábbis addig, amíg nem találunk egy edzőt.)

Fórizs jött, látott és győzött

Ott tartunk, hogy a fejlettebb humorérzékkel megáldott szurkolóink lassan azért járnak ki a meccsekre, hogy szórakozzanak az edzőn, a sportigazgatón, a csapaton („küzdjetek a Magyar kupáért!”), hogy röhögjenek egy jót. Mint amikor a falu bolondját táncoltatják egy kocsma előtt a porban.

A fejletlenebb humorérzékkel rendelkezők közül többen a nevetés helyett inkább dühöngenek, bevágják a durcást, majd hazaindulnak meccs közben. Ők nem értik, ebben a mi a vicces.

És akkor nyilván vannak a belgák, akiknek még fontos a klub, fontos, hogy ne alázzák meg a nevünket, a történelmünket mindenféle percemberek, nos ők nem tudom hova álljanak.

Ez a modell fenntarthatatlan. A legnagyobb gátja nyilván Fórizs, Laczkó egy szövődmény, a keret egy része valamiféle tumor, és akkor még ott van Nagy Laci. Mert róla se feledkezzünk meg. Vajon ő még mindig kitart Fórizs mellett? Mert az, hogy épp kivel van, az – figyelj, Buksi!, most gyakoroljuk – egy remek indikátora lehet valamiféle változásnak. Csupán egy kérdést tennék fel: ők, mármint Fórizs és Nagy mióta vannak kapcsolatban, úgy, hogy ebben a kapcsolatban már egyértelműen a Honvéd a téma? És amikor elkezdtek a Honvédról beszélgetni, akkor ki és milyen minőségben tartozott a klubhoz?

Ez itt Mesterhármas, táncra magyar!

Undorodom az egész közegtől. A kőkemény és modern szakmaiságot eljátszó, „majd én azt megmondom” figurából kifelé pár hét alatt nyájassá, sőt nyálassá változó, amúgy láthatóan egyszerre nárcisztikus és egyszerre sunyi Fórizs, a – tényleg nincs rá jobb szó – félkegyelmű Laczkó, valamint a mindenre képes Nagy Laci hármasa egy olyan kór, amit a Metalcom-érában végtelenül legyengített Honvéd immunrendszere egyszerűen képtelen elviselni.

Első körben ennek a háromnak kell eltűnnie. Minél gyorsabban, annál nagyobb az esély arra, hogy belátható időn belül, tehát egy hónapokban, vagy félő években mérhető idő alatt elinduljunk felfelé. Minden perc, amit maradnak, hetekkel, hónapokkal hosszabbítja meg a felépülésünket. Sőt, a folyamat exponenciális (faszom, Buksi, legyen annyi elég, hogy: brrmmm, brmmm, egy egyre gyorsabban hajtó autót képzelj el, brrmmmm, brrmmmm), tehát mondjuk ha ma marad a Mesterhármas, akkor az a jövőben plusz két hét felépülés, azonban ugyanez az egy napnyi maradás mondjuk egy hétvégén akár további két hónap felépülési időt is jelenthet a jövőben. A meccsnapok eleve hatványozottak, hiszen ott szinte kizárólag csak kikapni szoktunk.

Tényleg nem értem: meddig?

Nincs senki, aki hozzá tudna nyúlni a rendszerhez? Beígérte ez a három főfasz, hogy majd a télen jönnek a nagy változások, és a tavasszal minden szép és jó lesz. Mondjuk ugyanezt ígérték az első válogatott szünet utánra is, hogy onnantól már az ő (Fórizs) csapatuk lesz a pályán. Mi tagadás, legalább az utóbbi ígéret bejött, hiszen azóta csak kikapunk.

Mi kell ahhoz, hogy ne ez a hármas fusson neki a télnek, beváltani az ígéretüket? Nem tudom elképzelni, hogy bármi jó kisülhet belőle. Ki az, aki a hívásukra ide jönne? Milyen játékos? Milyen ember?

Még nincs késő. Még ki lehetne baszni őket. Még van egy hónap az őszi szezonból, még meg lehetne mutatni, hogy a tulajdonos akar valamit a Honvédtól. Mert amit most mutat, azzal csak a konteó-hívőknek fekszik alá. (Nem, Buksi, a konteót nem fogjuk elmagyarázni. Úgysem értenéd. Ahogy a hívők sem. Nekik bármiféle, az elméletet nyilvánvalóan cáfoló bizonyítékot mutathatsz, egy pillanat alatt simán beépítik, és ezzel még inkább erősítik a már amúgy is terebélyes hülyeséget.)

Viszont reménykedni sem reménykedem, mert pontosan tudom, hogy valódi döntési helyzetben a klubnál Fórizs vezető fényszedő és laborasszisztens van, és ő saját magát nem fogja kibaszni. Ahogy Laczkót se, mert azzal is magát baszná ki, lévén Laczkó egyértelműen az ő találmánya, ő ragaszkodott hozzá. Ezek mindaddig rajtunk fognak rohadni, amíg a tulajdonos, vagy annak képviselője el nem mozdítja Fórizst. Ha ő megszűnik, onnantól talán lehetne önálló vezetőségi döntéseket hozni, és megszabadulni Laczkótól, valamint Nagy Lacitól. Aztán a keret nagy részétől, de az már legyen az új edző feladata.

Ami még nagy félelmem, hogy bár Fórizs olyan messze áll a sportigazgatóságtól, mint én az Indonéz szigetvilág postabélyegeinek legújabb osztályozási trendjeitől, legalább valaki, aki sportszakmai döntési helyzetben van a klubnál. Azt nem tudnám elképzelni, hogy ha ő nincs, akkor ki és milyen alapon választana új edzőt? Nyilvánvalóan nem ügyvezetői, vagy egy klasszikus HR-t érintő döntésről van ilyenkor szó, hanem a klub saját filozófiájához (esetünkben: hahahhahahahha) passzoló dologról. Magyarán, ha nincs Fórizs, akkor kb. Sélleinek kellene döntenie, és legfeljebb az amúgy a lefejezésre érett akadémiáról kérhetne szakmai segítséget. Onnan meg minek.

Jelenleg nincs senki, aki megmondaná, hogy miként képzeli el a Jövő Honvédját.

Ha valamire, akkor erre a tulajdonosváltásra lehet azt mondani, hogy nem látni az értelmét, nem látni a miértjét. Bármiféle elképzelés nélkül átvenni egy klubot, csak azért mert a haveromnak kell egy sportigazgatói poszt, az még a Szupergazdagok Világában is végtelen hülyeségnek tűnik.

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése