Múzeumavató, amire Puskás Ferenc el sem ment volna

Puskás Ferenc életére és pályafutására jogosan lehet büszke minden magyar. Puskás Ferenc nem csupán kitűnő labdarúgó volt, hanem valódi közösségi ember, akire mindig lehetett számítani.

A mai Bozsik stadion területén felnőve, a kor kispesti játékosait csodálva egészen kiskorától kezdve maga is labdarúgó szeretett volna lenni. Tehetségével és szorgalmával elérte, hogy alig tizenhét évesen bemutatkozhatott szeretett klubjában: a Kispestben, majd egy évvel később a magyar válogatottban is. 1956-ig mindkét csapatnak alapembere maradt. Az emigrációban előbb a Real Madrid játékosa lett, majd több földrészen is sikeres edző.

A kispesti városi házakból indulva a labdarúgás egyik első világsztárjává vált. Emberi nagyságát mutatja, hogy mindvégig megmaradt annak, aki volt: Öcsinek Kispestről.

Éppen ezért is értesültünk örömmel arról, igaz, valami furcsa okból csak a sajtón keresztül, hogy végre méltó körülmények között megnyílt a Puskás Múzeum. Az örömünk azonban nem lehetett teljes, ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból elkeveredhettek azon meghívók, amelyeket a Kispesti AC és a Bp. Honvéd hagyományait őrző szervezeteknek címeztek. Ráadásul a felszólalók népes táborába, a miniszterelnök, az MLSZ elnöke, a FIFA elnöke, a múzeum vezető kurátora és a Real Madrid küldötte mellé nem fért be a sorba Puskás egyetlen hazai klubjának a képviselője.

Felkérést kellett volna címezni a Bp. Honvéd FC-nek, a Kispesti AC jogutódjának! Annak a klubnak, amelynek száztizenöt éves történetében a Puskás család, apa és fia is jelentős szerepet játszott. Idősebb Puskás Ferenc előbb játékosként szolgálta a klubot, később az ifjúsági csapat, majd az első bajnokcsapatának edzőjeként sokszor épp a saját fiát edzette. A fiatal Puskás Ferenc ötszörös magyar bajnok és négyszeres magyar gólkirály, a korszak talán, de az ellenfelek által mindenképp legerősebbnek elismert klubcsapatában. Összesen 85 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban, ahol olimpiai bajnok címet, valamint világbajnoki ezüstérmet nyert társaival – mindvégig a Kispest és a Honvéd játékosaként. Emigrációja során a klubhoz való kötődése erős maradt, és hazatérését követően éveken át volt a Kispest-Honvéd FC elnökségének tagja.

Megdöbbenéssel figyeltük, hogy a rendezvény megnyitóján, a beszédekben sem a Kispest, sem a Honvéd neve nem hangzott el érdemben. Pedig az Aranycsapat szárnyalása egybeesik a Honvéd aranykorszakával, amiben Puskás Ferenc volt a vezér. Öcsi bácsi már a Honvéd korszak előtt is letette névjegyét Európában, az 1948-as gólkirályi címet 50 góllal nyerte, ennél több gólt senki sem szerzett a kontinensen. Az 1954-es Wolverhampton-Honvéd meccs olyan hatású volt az Európai futballra, hogy megalapították a BEK-et.

Sajnálatos, hogy a Puskás Múzeum avatása után, ha valaki nem jártas a futball történelmében, azt hihette, Öcsi bácsinak csak két csapata volt, a magyar válogatott és a Real Madrid.

Puskás-Kispest-Hungary.

2024. november 27.

Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület és az Ultras Kispest

---

_kommentár

Ennek a rendszernek egyszerűen az fáj, hogy Puskás nem volt fradista, és nem is tudják azzá kozmetikázni. Ezért inkább elhallgatják az egész magyarországi pályafutását.Képzeljük el, ha véletlenül fradistának születik. Akkor a Real Madrid lenne teljesen súlytalan a Hivatalos Történetében.

— cikoria (@cikoria.bsky.social) 2024-11-28T06:39:56.031Z

És tényleg, hiszen lásd Czibort és Kocsist, akiket erőszakkal kényszerítettek a Honvédba, bár pont hogy nem, ahogy ezt még az ősfradista Rudas Ferenc is elismerte a Szöllősi előtti Nemzeti Sportnak. Mindegy, a lényeg, hogy az utólagos narratívákban a kőbányai Kocsist kizárólag fradistaként lehet ábrázolni, akit elraboltak, majd külföldre kényszerült. Czibor dettó, miközben a Futball Házban olvasható egy – még Spanyolországból írt – levele, amelyben boldogan ír az itt töltött évekről, a barátokról. És tette mindezt a rendszerváltás után, mindenféle kényszer nélkül.

Vagy ott van Mészáros Dodó bácsi, a két klub közös legendája, a Fradi baráti körének egykori elnöke. Dodó bácsi nyíltan beszélt arról az újságoknak, hogy a Fradinak is fel volt ajánlva a honvédség, mint patrónus, azonban kimozogták valahogy. Akkoriban a Kispest egy kicsi, azonban önálló klub volt, ismert és magas rangú patrónusok hiányában a Fradihoz hasonló ellenállásra egyszerűen semmi lehetősége nem volt a saját sportegyesületét építő honvédséggel szemben.

Az einstandolt Kispest a rendszer egyik legnagyobb áldozata lett, hiszen egyedüliként nem használhatta 1990-ig sem a színeit, sem a nevét, sem az identitását. A Honvéd előtti kispestiséget negyven év alatt szinte sikerült teljesen kiirtania a kommunizmust hirdető rendszernek. És mi az áldozat kárpótlása? A lekomcsizás, az elhallgatás, ahogy azt a Puskáshoz kapcsolódó Hivatalos Narratívák kapcsán is tapasztalhatjuk.

Ennyit a magyar társadalom, és ennyit a politikum általános nívójáról. A lényeg a végletes egyszerűsítés, amit egy idióta is képes megérteni, és ha lehet, egyébként is csak annyit értsen, amitől marad ugyanúgy idióta, és szajkózza öntudatosan az üzeneteinket.

Amíg a saját múltunkkal nem tudunk, és nem akarunk szembe nézni, addig mit várunk a jövőtől?

fontos: a posztban egyáltalán nem a Fradi a lényeg, hanem hogy minden narratíva a jelenlegi rendszernek konform narratíva legyen. Például 1956-ban egy Fradiból disszidálni teljesen más történetre lenne alkalmas 2024-ben, mint a komcsik által összeharácsolt Honvédból, és azt nyilvánvalóan használnák. Puskás azonban Kispestről disszidált, egy relatíve kis klubból, ahol nincsenek akkora történetek a háttérben, mint egy MTK-nál, Újpestnél, Fradinál, ami ugyan saját jogon, szinte kizárólag környékbeli srácokkal lett bajnok, azonban pont ekkor kebelezte be a honvédség, és vette át a címet már Honvédként. Puskásban ott van az a külvárosi lakosság, aki vidékről budapesti, Budapestről vidéki, valójában mindenki leszarja, hogy mi van vele, csak szavazz rám, válasz engem. Puskás innen tört ki.

Tört ki, és emelkedett felül Orbánokon, Schmidt Máriákon, Szöllősiken, és úgy általában bárkin. Semmi sem történik véletlenül.