Március 15. tiszteletére legyen meg a 12. tavaszi pontunk

Tepertőkrémes szendvicset és hideg Pilsnert csomagolok az útra. Reggel betolok egy nagy adag borsodi pandúrlevest, ami valójában egy felturbózott krumplileves, azonban jalapenho paprikával és a paprika levével ízesítve kellemesen savanyú és nemkülönben laktató. Mondjuk folyadék, tehát pisilni kell tőle, ami az utazás szempontjából kevésbé praktikus, szóval ezt a részt még átgondolom.

Azt tudom, hogy győznünk kell, azonban egyelőre ennyire foglalkoztat a meccs. Lehetne számolgatni (a hajtás után fogunk egy kicsit), azonban nincs sok értelme. Lehetne merengeni a kezdőn, hogy Holmannal vagy Holman nélkül (Holman a pályán 9 pontos, a Honvéd 22, Holmannal 7-16 a gólkülönbségünk, Holman nélkül 20-15, és folytathatnám), hogy ki sérült és ki nem, azonban ennek sincs sok értelme. Annak kell megoldania, aki játszik. Lehetne lamentálni az ellenfélen, hiszen Csertői az edzőjük, télen hozzájuk igazolt Lőrinczy, azonban feltételezem, ők sem akarnak kiesni, szóval rajtuk is felesleges.

Annyi minden felesleges. Éppen azért tartjuk az edzőt, hogy helyettünk gondolkozzon és aggódjon az ilyesmiket, aztán ha eltalálta együtt ünneplünk, ha meg nem, akkor legalább van kit szidni. Az én dolgom a szendvics, az ott levés és a szurkolás. A többit oldják meg, azért vannak.

_rövid és alig számolós rész

Nincs nagyon mit bonyolítani a helyzetünkön, ugyanis még mindig a vonal alatt vagyunk. Mutatom, bár láttátok elégszer az elmúlt fél évben:

Egy esetleges győzelemmel (vagy az eredményeketől függően akár döntetlennel) mindneképp elmozdulnánk a kieső helyekről, azonban elég egy pillantást vetni a tabellára, hogy megállapítsuk: azzal még nem vagyunk sokkal beljebb. Nem egy meccs kell a nyugalomhoz, hanem sok.

A nyugalomhoz – ízlelgessük magunkban ezt a szót: nyugalomhoz. Az NB II-ben, hogy ne essünk ki. Kőkemény.

• Mezőkövesd–Honvéd
• Gyirmót–Szentlőrinc
• Ajka–Vasas
• Budafok–Kozármisleny
• BVSC–Békéscsaba
• Soroksár–Kisvárda
• Kazincbarcika–Tatabánya

A nyolcból hét meccsen érdekeltek vagyunk, kivéve a Csákvár–Szegeden.

Ennyire sűrű a mezőny. Nekünk folyamatosan az a jó, ha a mögöttünk lévő(k) kikap(nak), és a környékünkön a többiek döntetleneznek az egymás elleni meccseinken. Magyarul a Tatabánya kapjon ki Kazincbarcikán, a BVSC–Békéscsaba legyen iksz, a többinél pedig nyerjenek az elől lévők.

Fontos ez a matek, ugyanis mi az alsóházból mát játszottunk a Tatabányával, Soroksárral, Budafokkal és Ajkával, most jön a Mezőkövesd, tehát a sűrű részből a többséggel. A Kövesd után válogatott szünet, majd jön a Csákvár és megyünk a BVSC-hez, vagyis a következő három fordulóban kellene valamennyire leszakadni, önbizalmat gyűjteni, mert onnantól az egy Békéscsaba és Gyirmót kivételével már csak a tabella elejével fogunk játszani.

A sűrű mezőny annak kedvez, aki képes nyerni. Mondjuk ez nem nagy állítás, mert a futball és a bajnoki végeredmények számítása mindig a nyerni képes csapatoknak kedvez. Viszont számunkra gyakorlatilag tavasszal kezdődött a bajnokság, és fél év alatt kellene megoldanunk a bentmaradást.

_inkább térjünk át a budik egyedfejlődésére

Hatalmas luxus, és egyben iszonyatosan kockázatos dolog volt így odadobni az őszt. És még nagyobb luxus és iszonyatos kockázat volt nem belenyúlni menet közben, kitartani a láthatóan nem működő megoldás mellett.

Télen történt némi kiigazítás, nyertünk kettőt nagyon és nyertünk egyet – mondhatni – mázlival, viszont közben kétszer lesimáztak minket. Egyelőre még mindig nincs csapatunk, azonban legalább darabra, centire és kilóra vannak már játékosaink. Valamivel jobb a helyzet, mint ősszel volt. De csak valamivel, ugyanis a mennyiség önmagában nem elég, ahogy a minőség sem feltétlen. Az építőkockákat össze kell rakni.

Laczkónak hiába adtál alkatrészeket, a szerszámok közül sajnos csak a kalapácsot ismerte, és azt se tudta kezelni. Feczkó viszont pontosan tudja, hogy nincs ideje, ezért csak egy fokkal bonyultabb eszközökhöz mer nyúlni. Az összeszerelési útmutatót hiába olvasgatná, a gépnek azonnal kell működnie. Ilyenkor jön jól a duct tape és a WD40. Láttunk ugyan a kezében egy kombinált fogót, és csak remélni merjük, nem azért szorongatja, hogy ne fújja el a szél. Feczkót.

Mezőkövesden ugyanaz a feladat, mint mostanában mindig: nyerni kell. Mindegy hogyan, csak nyerni. Vagy inkább lefordítom: nem kell játszani, nem kell előre mutatót villantani, nyerni kell. Közben azért lehet építkezni a háttérben, viszont a biznisznek mennie kell, nincs idő megvárni amíg elkészül a rötyi, amikor már most kavarog a gyomrunk. Elsőre jó a vödör is, legfeljebb elázunk. Másodjára elég egy sátrat húzni a vödör fölé, hogy legalább ne ázzunk el szarás közben. És így tovább. A vége felőlem lehet csili-vili, zenélő japán okoswécé, ha úgy adódik, tudok szállást foglalni a Bajnokok ligája döntőjére.

Azonban most csak a mezőkövesdi három pont számít. Három, és nem egy vagy nulla. A pont három.

A többi egyelőre nem érdekel.

címlapkép: ChatGPT/DALL-E képgenerátor

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése