Váratlanul megszólalt a sportigazgató, ami egy remek apropó mindenféléről beszélgetni

Mondhatnánk, hogy derült égből Fórizs Sándor.

Az ember, akit szinte mindenki egyértelműen, és egyelőre nem megcáfolt módon a jelenlegi modell központi figurájának tart, váratlanul interjút adott a Honvéd honlapjának. Mivel csak nagyon ritkán jelenik meg akár egy alákérdezős anyag erejéig is a nyilvánosság előtt, így hatalmas érdeklődéssel estünk neki az olvasásnak.

_ősszel elmaradt

Vajon hogyan nézett volna ki az interjú elejének őszi verziója?

Az őszi szezon 15 mérkőzéséből 9 már eltelt, ennek kapcsán kérdeztük sportigazgatónkat.

Mennyire vagy elégedett az ősszel szerződtetett játékosok és a csapat teljesítményével?

Több hónapos munka eredménye, hogy a nyáron igazolt játékosok hozzánk kerültek. Tudatosan, posztokra igazoltunk olyan játékosokat, akikről azt gondoltuk, hogy mind karakterükkel, mind pedig játéktudásukkal a csapat erősségei lehetnek. Azt gondolom, hogy az elmúlt kilenc mérkőzésen a csapat az elvárt szinten teljesített. Ha ránézünk az őszi tabellára, akkor azt láthatjuk, hogy jelen pillanatban a második legrosszabb helyet foglaljuk el a Tatabánya előtt. Tehát összességében azt mondhatom, hogy eddig az új játékosok többsége az általunk elvárt teljesítményt nyújtják. A csapat szereplése összességében jónak mondható, de nekem is és a stábnak is egy-egy mérkőzéssel kapcsolatban van hiányérzetünk.

Nem csodálom, hogy nem volt ilyesmi (mondjuk, akkoriban ember🪴 se lett volna, aki megcsinálja), viszont most, sorozatban három győzelem után hirtelen lett megszólalási kényszer, míg sorozatban három vereség után valamiért nem volt. Az interjú időzítése teljesen váratlan (de nem megmagyarázhatatlan), ugyanis megszólalni a tavaly augusztusi székfoglaló után legközelebb a téli ankéton hallottuk a sportigazgatót, majd pedig most.

_apró logikai bukfencek

Két fordulóval ezelőtt Kovács Erik 16 évesen és 111 naposan bemutatkozott felnőtt csapatunkban, ami azt jelzi, hogy az utánpótlásban dolgozó edzőink jó munkát végeznek.

Kovács Erik 2023 nyarán érkezett a Honvéd akadémiájára Újpestről. Az idézett mondatban azonban nem ő a lényeges, hanem az akadémia remek működése, amit Fórizs azzal a kijelentésével is nyomatékosít, miszerint: „Véleményem szerint akadémiánk Magyarország legjobb három akadémiája közé sorolható.”

Ezzel szemben a télen lecserélték mind az akadémia igazgatóját, mind az akadémia szakmai vezetőjét, és valószínűleg nem azért, mert annyira elégedettek lettek volna az akadémián folyó munkával. Sőt, már nyáron, a tulajdonosváltás környékén is többen távoztak az akadémiáról.

Külön említést érdemel, hogy az elmúlt fél évben az akadémisták fokozatosan szorultak ki a csapatból, többet kölcsönadtak (Átrok, Dúzs, Kerezsi, Kocsis Gergő, Krajcsovics, Rácz Balázs), értékesítettek (Benczenleitner, Gyetván, Kulbachuk, erős megkötéssel Lőrincz és Kundrák), esetleg körön kívül kerültek (Nyitrai, Szabó Tibor). Ha megnézzük ezeket a neveket, akkor gyakorlatilag a tavalyi csapatunk gerincét láthatjuk felsorolva.

Maradt Szabó Alex, Pekár, Ihrig-Farkas (ő érkezett) és Keresztes, valamint alkalmi csereként Vernes, azonban közülük csak Pekár és Keresztes nevezhető még fiatalnak. A kötelező kvótafiatal szerepére két nyáron érkezett játékos rendszeresítettek: Szamosit (ő inkább visszatért) és Somogyit, valamint feltűnt, és pár perceket kapott a hasonlóan fiatal Kovács Erik és Szabó Ákos, valamint a padon Petrók Viktor. Utóbbi négyben amúgy az a jó, hogy jövőre is belül lesznek a kvótán, tehát ha komolyabb célokkal megyünk neki a következő bajnokságnak, akkor már valamennyire tapasztalt játékosok lesznek, a játszatásuk, illetve a fokozatos beépítésük így egy egészen remek döntés. (Megjegyzés: Somogyi szerepeltetése mostanában visszaszorult, hétvégén például a keretben sem volt, egyes pletykák szerint azért, mert nem sikerült megegyezni a menedzserével a szerződéséről, vagy annak módosításáról, de aztán a franc tudja, hogy pontosan miért. Egy ennyire fiatal játékosnál annyi minden bejátszhat.)

Több hónapos munka eredménye, hogy a télen igazolt játékosok hozzánk kerültek. Tudatosan, posztokra igazoltunk olyan játékosokat, akikről azt gondoltuk, hogy mind karakterükkel, mind pedig játéktudásukkal a csapat erősségei lehetnek.

Csak röviden, mert erről volt már szó korábban: a nyáron és ősszel igazolt játékosok nagy részében ugyanúgy benne volt a több hónapos munka, hiszen egy-két nevet leszámítva, minden akkori igazolás vagy már az új vezetéshez köthető, vagy rábólintottak. Sajnálom, de Csilust, Sigért, Rácz Balázs és még pár nevet egyszerűen lehetetlen megmagyarázni, és azt sem hiszem el, hogy csak ők voltak elérhetőek a nyáron/ősz elején.

Nem nagy állítás, de az ősz végi utolsó helyet akár önerőből is megoldhattuk volna, ahhoz nem kellett játékosokat hozni, nem kellett volna edzőt cserélni és a többi. Mondjuk igaz, így legalább biztosra mentek.

_ne legyen igazam, azonban

én is a magyar fociban nőttem fel, ahol azért láttam már elég furcsaságot. Azon nem lepődök meg, hogy hírzárlat van a klubnál, hogy lehetetlen interjúra kikérni edzőt, játékost, hogy a tulajváltás óta csak visszafogottan válaszolnak, ha válaszolnak egyáltalán a sajtó megkereséseire, a vezetők közel összes nyilvános szereplése pár alákérdezős, semmitmondó interjú a klub hivatalos felületén, és azon se lepődök meg túlzottan, hogy pont most jelent meg egy anyag a klub sportigazgatójával, azonban az a fránya kisördög ott ül a vállamon, és komolyan el tudom képzelni, hogy a valódi mozgatója az egész történetnek a puszta féltékenység.

Az már a téli ankéton is látható volt, hogy amikor bemutatták a jelenlévőket, akkor ki kapta a legnagyobb tapsot. A magát megtaláló, és újra futballistának érző, láthatóan ebben a szerepben lubickoló Hangya mellett az addig nulla tétmeccses Feczkó Tamás.

Az ankét óta eltelt hónapokban is az látszódik, hogy egyes futballisták, valamint az edző konkrétan népszerűek lettek a szurkolók körében, és talán nem véletlenül. Egyrészt a karakterük teszi alkalmassá őket erre, valamint a szándék, hogy tényleg érdeklődnek a közeg iránt. Nem csak megismerni, hanem megérteni is szeretnének minket, miközben azt hamar megérzi valaki, ha kiderül, a teljesítményéért cserébe nem csupán elfogadják, hanem egyenesen kedvelni kezdik. Kispesten csodálatos dolog kedveltnek lenni, erről többen is tudnának mesélni, legyen az játékos, edző, vagy egyéb.

Szoktam beszélgetni szurkolókkal, és a mintáim alapján az a megfigyelésem, hogy leginkább három szereplővel nincsenek kibékülve:

1. Leisztinger Tamás tulajdonossal – Esetében mindig jelezni szoktam, hogy Leisztinger már Diósgyőrben sem nyilatkozott. A meccseken, ha ideje engedte ott volt, azonban tíz év alatt jó ha kétszer szólalt meg, és abból is csak egy volt olyan, ahol kimondottan egy lap kérdéseire válaszolgatott. Leisztinger teljesen más karakter, mint Hemingway volt. Hemingway a klubban élt, részt vett, sőt, irányította a napi operatív munkát, ráadásul imádott szerepelni, így őt rendszeresen hallhattuk nyilatkozni. Leisztingernél azonban egy vagyunk a sok vállalkozása közül, és ő az a fajta tulajdonos, akinek van vagyonkezelője, a megfelelő szintekre delegálja a feladatokat (van a klubhoz kinevezett embere), akik meghozzák a döntéseket, akik felelősségre vonhatók. Leisztinger közvetett feladata a források biztosítása, és ennek úgy tűnik nagyjából megfelel.
2. Séllei Árpád ügyvezetővel – Formailag Séllei a klub első embere. Pozíciójából adódóan a végső döntéseket neki kell meghozni azokon a szinteken, amit nem delegáltak egyértelműen egy alacsonyabb szintre. Séllei szerepe egyébként nagyon érdekes, pont a következő, harmadik szereplő miatt.
3. Fórizs Sándor sportigazgatóval – Jelenleg az a képzet a Honvédról, hogy ugyan van egy formai vezetője, van egy tulajdonosa, azonban az egész projekt nem több, mint a tulajdonos haverjának a játszótere. Nem véletlen, hogy Fórizs mondja ki az interjúban, hogy „Szeretném kijelenteni, hogy a klub nem eladó.”

Vegyük észre, mert később fontos lesz: azzal a három szereplővel, akiket nem ismernek, akikkel kapcsolatban akut információhiány lép fel, és akiknél az űrt kényszteresen betöltendő, kombinálni kezdenek.

De vissza a féltékenységre. Leisztingernek valószínűleg nagyjából kurvamindegy, ennél ő magasabb szinten mozog. Séllei, ahogy a korábbi sajtómegjelenéseit átnyálaztam, nem az a tipikus szereplési kényszeres figura. Az ő tapasztalata a szabályok és szabályzatok ismerete, a klub napi működésének lebonyolítása. Hosszú évek óta benne van a magyar fociban, küzdött eleget a Haladásnál és a Haladásért, teszi a dolgát. Ráadásul van egy sajátos fanyar humora, és nem rest kivárni, és kivárni, és kivárni, és akkor elsütni egy beszólást, amikor az leginkább a helyén van. Valójában vele milyen baja lehetne egy szurkolónak? Egy normális világban, egy jól működő klubnál pontosan annyira kellene ismerni a nevét, mint mondjuk a főkönyvelőét, vagy a HR-es munkatársét. Néha mond egy beszédet valami ünnepségen, átad valami ajándékot egy volt játékosnak, képviseli a klubot, és nagyjából ennyi. Ha nem csinál valami egyértelműen a személyéhez köthető faszságot, és a klub működik, akkor ebben a modellben (ahol nem a cégvezetőtől érkezik a vízió) bármeddig el lehet karistolni tisztes munkavállalóként.

Viszont itt van Fórizs, akit nagyon nehéz kiismerni. Ugye, nála a sajtómegjelenésekből lehetetlen kiindulni, mert nem nagyon léteznek. Marad az utánakérdezés a korábbi állomáshelyeiről (az izlandi sokadosztályból sajnos nem ismerünk senkit). Az apró mozaikokból ugyan nem áll össze egy éles kép, azonban egy erősen elnagyolt vázlat igen, és abba nálam simán belefér, hogy például Feczkó látványos megerősödése, és a rá eső reflektorfény nagysága esetleg aránytalannak tűnhet a saját vélt/valós eredményeivel, hozzáadott értékével összevetve. És itt most próbálok nagyon finoman fogalmazni, mert nyilván kényes a téma. Vajon ez az interjú miért nem tavaly ősszel, miért nem az őszi idény végén, vagy bármikor máskor jelent meg, és miért pont egy öt éve nem látott győzelmi sorozat után két nappal? Mintha jelezni szeretné, ki szeretné hangsúlyozni, hogy ő is itt van, ő is egy jelentős szereplő a történetben.

_a siker relatív

Megszámoltam, ötször hangzik el a siker szó az interjúban. Ízlelgessük kicsit.

Még.

Még.

Még egy kicsit.

Na, még egy kicsit.

Siker.

Ugye?

Siker.

Érzed már?

Ehhez képest: NB II. középmezőny, 6 pontra a kieséstől és 13 pontra a feljutástól. Egész ősszel három nyert meccs, majd tavasszal kilencből hat. Ha az siker, hogy egy Honvédot sikerült elmozdítani a másodosztály pont- és meccshátrányos kieső helyéről, ahová egyébként az új vezetés sodorta a klubot, akkor újra kell értelmeznünk nagyon sok fogalmunkat.

Az ne legyen már siker, hogy csinálunk valami nagyon rosszat, majd korrigálunk. Illetve még azt sem merem kijelenteni, hogy korrigáltunk, bár a kilenc/hat valóban nem hangzik rosszul, azonban úgy korrekt, hogy megvárjuk az idény végét.

Kicsit olyan a szituáció, mint ha ücsörögnél a Balaton partján, jól ellennél, nyugalom van, naplemente, boldogság, erre megjön a szomszéd, és elkezd flexelni. Flexel előbb hétköznap, majd flexel hétvégén is. Flexel reggel, délben, este. Aztán egyszer csak nem flexel tovább, helyette viszont bömbölteti kezdi Kis Grofót orrba-szájba, miközben néha átkiabál a kerítésen: jó a buli, haver? Nem jó, de jobb, mint a flex. A kényelmes, bambulós ücsörgésnek ugyanúgy mindegy. No roxa áj, te vagy a király!

_fixáció

Felmerülhet, hogy fixálva vagyunk Fórizsra, mert mittudomén. Mondjuk mert valamiért utáljuk, és bármit tesz, nem akarunk ezen az álláspontunkon változtatni. Tök mindegy miért.

Valójában nem. Ennél jóval egyszerűbb és egyben összetettebb a helyzet. Amikor egy fociklubról beszélünk, akkor mindig a klub valódi vezetőjét keressük, mert kell egy felelős, akit meg lehet ragadni, akivel azonosítani lehet a történéseket. Mindig kell legyen egy felelős. A bajokért ugyanúgy, mint a sikerekért. Bár itt szeretném megjegyezi, hogy építkezni mindig sokkal több idő, sokkal nehezebb és több szereplőt igénylő dolog, mint egy tollvonással elrontani valamit, szóval ebben az esetben nem érvényesülnek teljesen az arányosság követelményei.

Hemingway alatt egyértelműen mindenért Hemingway volt a felelős, mert ő mondta ki a végső szót. Ha hülyeséget csinált azért, ha folyamatosan szembe ment a közösség elvárásaival, akkor azért, és igen, ha sikeresek voltunk, abban is bőven benne volt, mert végignyomta az akaratát, és ha kellett, akkor nagy ritkán képes volt felülvizsgálni a döntéseit.

Hemingway után jött a Metalcom, ahol sokáig a Kun Gábor–Mendelényi-tandem volt mindenért a felelős. Kun volt az operatív vezető, Mendelényi pedig az, aki a klub tulajdonosaként szerepelt. Egészen addig ők voltak a felelősök, amíg vállalhatatlanná nem vált a klub működése, mert onnan érkezett Bozó, illetve Szijjártó Péter (Orbán Viktor?), az a két ember, akinek mindvégig lehetősége lett volna rájuk szólni, elmozdítani őket, behúzni a féket az anyagi és erkölcsi csőd felé száguldó klubnál. Konkrétan előállt az a helyzet, hogy a nyilvánosság előtt végül az éveken át nem látott Bozó vitte el a balhét mások miatt.

Tavaly nyár óta viszont egyértelmű, hogy ez az egész projekt maga Fórizs. Az van, és az lesz, amit az ő határai megengednek. Mind képességekben, mind emberileg, mind a kapcsolati tőkéjén keresztül, ugyanis ez a klub jelentős külső finanszírozásra szorul, és szorulni fog, amennyiben fel akarunk jutni az NB I-be.

A helyzet egyszerű:

• ha valami hirtelen döntés, és negatív hatásai lesznek: Fórizs a felelős.
• ha lassan haladunk előre, és apró sikereket érünk el: akkor meg kell vizsgálni Fórizs szerepét, mert – és láttunk már ilyet a magyar fociban – lehet, pont Fórizs ellenére történnek a dolgok. Egyszerűen mert összezárnak ellene.

Én speciel nyitott vagyok arra, hogy Fórizs érdemeit elismerjük, azonban úgy nagyon nehéz, hogy teljes a hírzárlat, hogy egyáltalán nem ismerjük a szereplőket, a szereplők közötti szociometriát, a szereplők hatásköreit, a döntések indokait, és csak mindenféle kézen-közön érkező, valószínűleg menet közben is torzuló információmorzsákból próbáljuk meg kikövetkeztetni a teljes képet. Ilyenkor simán lyukra futhat a kombináló. (Egyébként nincs ezzel semmi baj, ugyanis amennyiben nyilvános és okadatolható információkból következtet egy szerző, akkor bár alkalomadtán átlépheti a hasraütős találgatás határait, alapvetően a hipotéziseit a párhuzamos és/vagy korábban megfigyelt mintázatokkal veti össze, és azokból próbál magunkra érvényes következtetéseket levonni.)

_fontos, hogy kedveljenek a klubnál?

Dehogy. A szurkoló világ életében úgy működött, hogy magában kombinált, majd amikor lehetősége adódott, akkor átbeszélte az elméleteit a többi szurkolóval. Az elmúlt évtizedekben az internetnek köszönhetően nagyon megváltozott a nyilvánosság, és boldog-boldogtalan publikálhatja az agyszüleményeit. Ahogy mi is. Szomorú szövődmény: aki hangosabb, annak inkább hisznek, mert a mintázatok még a régiek, amikor a csatornák száma szűkös volt, és az emberek hajlamosak voltak elfogadni a hozzájuk eljutó információkat valamiféle valóságként. Az Új Világban meg kellene tanulni szelektálni, értelmezni, azonban az emberek nagy többségben mégsem teszik, inkább elfogadják a leghangosabbat, mint valóságot.

Ilyenkor mindig felmerül a közlő (esetünkben például mi) felelőssége. Egyrészt van, másrészt nincs. Van, mert tudjuk, ebben a speciális közegben sok emberhez eljutunk, másrészt hadd ne mi legyünk azért a felelősök, amikor a befogadó nem azt mondja erre az egészre, hogy hülyeség és abbahagyja a fogyasztását, nem törődik velünk. (Igen, ez kicsit olyan, mint a laposföldről írogatni, és azt állítani, hogy mi nem vagyunk felelősök, hiszen az olvasó a hülye, ha hisz benne.)

És itt lép be az idő, mint fontos összetevő a rendszerbe. Amennyiben hosszú ideig az a visszajelzés, hogy srácok, nem értünk mindennel egyet, azonban értékeljük a szándékot, és örülünk annak, hogy csináljátok, akkor a közlő (esetünkben még mindig mi) idővel egyre magabiztosabb lesz, és igen, egyre nagyobb balfaszságokba szaladhat bele.

Visszacsatolás nélkül egyszerűen nem működik. Márpedig az olvasó az egyfajta visszacsatolás, az olvasószám dettó, a szóbeli-írásbeli visszajelzések szintén, a szakmától (értsd: tartalomelőállítók) érkezők pedig pláne. Ha a hivatalos sajtónak belefér tőlünk átvenni tartalmat, akkor azzal beleáll egy olyan helyzetbe, hogy ugyanúgy vállalja a szavaiért a felelősséget, mint mi, az útszéli kis blogocska.

Éppen ezért mi nem az aktuális klubalkalmazottak, hanem a klub, a klubethosz, a képzelt vagy valós közösségünk, és legfőképp saját magunk felé kell lojálisak legyünk.

Amióta a nyilvános térben a fociról írogatok a jelenlegi tulajdonos már nem is tudom megszámolni hányadik. Az első anyagaim még a HIX-en, egy levelezőlistán jelentek meg, és a klubvezetőt talán Komora Imrének hívták. Szerintem nem mondok azzal se kis számot, ha azt állítom, hogy azóta, vagyis nagyjából huszonöt év alatt legalább ezerötszázan megfordultak ilyen-olyan pozícióban a klubnál. Nyilvánvaló, hogy volt közöttük nem egy, akinek nem tetszett, amit csinálok, csinálunk. Na, bumm, mi még mindig itt vagyunk, az ő nevére pedig lehet, a kutya se emlékszik.

És itt kell jó példaként megemlítenem Hemingwayt, aki úgy állt a nyilvánossághoz, hogy azt nem korlátozni akarta (jó, azért lehetne ellenpéldákat mondani), és nem akart megfelelni sem neki (itt is, azonban nem ez volt a jellemző). Elfogadta a létezését, és elfogadta a szerepét.

A körülmények már csak ilyenek, és ha csak aprócska, de mi is egyfajta körülmény vagyunk. Ez a Kispest/Honvéd, itt ez a feladat, ezt kell megugrani.

Amennyiben mégis úgy élnék meg, hogy itt vannak ezek a hálátlanok, és erre válaszul hoznának meg egyes döntéseket, akkor a helyzet valami egészen borzalmassá válna, ugyanis onnantól az egész kikerül a klubérdek mezőből, és átmegy valami teljesen másba. Márpedig az információhiány pontosan ezzel jár: lehetsz bármennyire is biztos a saját igazadban, ha nem hisznek neked, mert nem ismernek, akkor bárhogy ugrálhatsz, bármit csinálhatsz, okos és szép nem lehetsz.

_nagyon messzire kanyarodtunk

a Fórizzsal készült interjútól, de nem baj, legalább beszélgetünk.

(Megint elszaladt velem a ló: 18000+ karakter.)

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése