Izé, ez mégsem az a meccs volt

Mármint ahol elkaptuk a fonalat. Pedig nagyon el kéne kapni. Ismét csak szenvedtünk, és még az is könnyen előfordulhatott volna, hogy a meccs bohózatba fullad, hiszen

• Szabó Alex fel akart szabadítani Tollár elől, azonban fejbe-mellbe rúgta, és onnan Tujvelt átemelve a kapunkba pattant a labda.
• egy öngóllal egyenlítettünk az első félidő hosszabbításában (az ún. lélektanilag fontos pillanatban)
• egy kavarodás végén Kántor mellére pattan a labda, és a mozgásával majdnem besodorja, azonban a kapufáról kifelé jön,
• Csontos bombagólja rendszeren kívüli esemény volt.

_meglepő kezdő

Jól éreztem a beharangozóban, hogy nem lesz egyszerű egy ennyire formán kívüli, ráadásul sérültekkel és sérülésből visszatérőkkel súlyosbított csapatot összerakni. Viszont a kezdő még így is meglepett:

Tujvel
Szabó A., Baki, Csontos
Pinte, Szabó T., Szamosi, Hangya
Nyers, Kántor, Medgyes

Pinte kezdett jobbhátvédben/jobbszélen, Nyers pedig előtte, a támadósor szélén. Bár a játék képe alapján sokszor inkább úgy tűnt, hogy Nyers inkább Kántor mellett helyezkedik, és valamiféle kétcsatáros játékot próbálunk.

Iszonyat aszimmetrikusnak tűnt a pálya, mert a másik oldalon a Medgyes kevesebbet ment befelé, ráadásul Pinte képtelen volt bejátszani a szélt. Sőt, úgy általában dühítő volt a játéka, ami talán abban csúcsosodott ki, amikor a második félidőben az oldalvonal mellett állva, ahelyett, hogy egy társat választott volna, érthetetlen okból inkább kirúgta előrefelé a labdát. Pár percre rá pedig kényszerítőzni akart már nem is tudom kivel, azonban miután leadta, egyszerűen elfelejtett elindulni a területbe. A labda persze ment, csak Pinte nem. Ehhez képest végig a pályán maradhatott, és ahogy folyamatosan cseréltünk, úgy lett más és más a feladata. Jobbhátvédből jobbszélső, majd középcsatár a végére.

De még csak nem is a szerencsétlenségünk, vagy Pinte volt a legdühítőbb (Gyurcsó pár perc játékkal még Pintét is lenyomta, akkorát alakított a végén), hanem az, hogy alig nyertünk látványos párharcot: rendkívül sokszor kerültünk 2-3, 3-2, vagy akár 3-3, 4-3, 4-4 stb szituációkba, ahol mint a rögbiben a tolongás, egymásnak feszülő játékosok próbálják kirúgni maguk közül a labdát, lehetőleg jó helyre. Nos, ezekből talán ha egyszer-kétszer jöttünk ki jól, minden más alkalmat elbuktunk. Érthetetlen.

A másik, ami látványos volt, hogy egy Szentlőrinc ellen (is) elég annyi, hogy valaki húzzon egy váratlant. Sikerüljön egy csel, egy sarkazás ne a triviális helyre menjen, mindegy, a lényeg, hogy váratlan. Rögtön ott van a helyzet lehetősége, a beadásé, a lövésé. Most inkább a beadásoké volt, az más kérdés, hogy gyakorlatilag az összes szar helyre ment, és teljesen veszélytelenek voltunk ebből a játékelemből, pláne, hogy egy alkalommal szegény Megyónak kellett volna fejjel megoldania egy közel sem ideális labdát.

Áhhh, dühítő volt szinte minden pillanata a meccsnek.

És amikor végre fordítottunk, V. mondta mellettem: „innentől át sem fogunk jönni a félpályán”. Viccelni akart, azonban negyedóra múlva azt vettük észre, egyáltalán nem volt vicc. A végén ugyan volt pár helyzetünk, azonban az addig magányosan fagyoskodó Tujvelnek a fordításunkat követően kellett pár nagyobbat védenie.

Reméltem, hogy ezen a meccsen összekapjuk magunkat, de nem, helyette csontig hatoló hidegben dideregtük végig az újabb szenvedést. Nyertünk, azonban egyre nagyobb a félelem bennem, hogy meddig lehet ezt húzni? Hiába tűnünk dominánsnak a meccseken, hiába vannak helyzetszerűségeink, ha közben egyáltalán nem érezni rajtunk a győzelmet. Nem a könnyű győzelmet, hanem a győzelmet a véletlenszerűség helyett. Azzal nem lehet számolni, amilyen gólt kaptunk, ahogy azzal is nehéz, amilyet rúgtunk. Azt lehet mondani, hogy Csontosnak megvan a taktikai feladata és a helye az olyan szituációknál, ahol oldalról jön a nagybedobás, mert tudjuk, hogy Csontos lövőkéje jó, és az sem baj, ha kisodródik, mert a beadásai is a csapat élmezőnyében vannak. Szóval megvan a feladata, tudatos ahol állt, azonban ezzel sem lehet számolni, mert egy ilyen játékhelyzetnek a kismillió lehetséges kimeneteléből csak pár végződik Csontosnál.

_összefoglaló

_pár szám

Ahogy az ősszel, most is fordítani kellett a Szentlőrinc ellen. Pár érdekesség:

• az őszi a legmelegebb meccs volt a szezonban, a tavaszi a leghidegebb,
• vagyis a Szentlőrinc éven belüli hőingadozása a legmagasabb;
• ősszel 19 percet játszottunk előnyben és 22 percet hártányban,
• most 29 perc előnyre jutott 34 perc hátrány,
• vagyis a Szentlőrinc mindkét meccsen többet volt előnyben, mint mi, mégis mi nyertük mindkettőt.

További hátrányok:

• 56 perc Kozármisleny -> vereség
• 56 perc Szentlőrinc (két meccsen!) -> 6 pont
• 55 perc Ajka -> vereség
• 23 perc Kecskemét -> vereség
• 3 perc Karcag -> győzelem

_osztályozókönyv

címlapkép: Csontos gólöröme. fotó: 1909foto

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése