Múlt héten Kele János volt az egyik vendég a Nekünk a Kispest podcastben, és a magyar futball finanszírozása előtt álló kihívásokról beszélgettünk. A 24.hu aktuális, Kálnoki Kis Attilával közösen vitt Ziccer podcastjében érintőlegesen szintén előkerül a téma, azonban ami számunkra sokkal inkább érdekes, az a vendég, Kecskeméti Péter története.
Péter az MFA-n nevelkedett még a Hemingway-időszakban, majd megfordult a Fradinál és Nyíregyházán, mígnem 24 évesen abbahagyta a focit. Az adás elején hallható története betekintést nyújt, hogy miként működött akkoriban (?) a tehetséggondozás, illetve pontosabban a röghöz kötés a magyar akadémiákon, és speciálisan Kispesten. Érdemes legalább az elejére odakattintani.
Az adást itt, vagy a Ziccer egyéb elérhetőségein tudjátok meghallgatni:
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
azt sose értettem, miért kell a magyar fociról ilyen rébuszokban beszélni, hogy nincs kimondva, hogy ez még a Hemingway-korszak, meg ez az utalgatás, hogy 98-ban-99-ben született játékosok, komolyan nekem kell rákeresnem, hogy Majer Milán, meg Tömösvári.
Érdekes a játékos karrierje Kecskemétinek. Sajnos el lehet mesélni ezt több aspektusból nézve. Egyszer úgy, hogy nem írtam alá a szerződést(valaki megmondta a tutit, ami nem jött be végül), ezért nem játszhattam egy évig. Egyszer pedig úgy, hogy felhoztam az akadémiára a fiatal játékost,aki ahogy sikeresebb lett egyből a váltáson gondolkozott. Kicsit jobb lett volna beleállni és bizonyítani, majd úgy elszerződni, hogy mindenki jól járjon! Tipikus esete annak, hogy nem azzal foglalkozol amire szerződtél, hanem egyből a következő lépcsőfok kihagyásával ugrani akarsz. Pl. Nagy Geri egy jó példa. Az NB1 küszöbén megsérült, de az akarata, kitartása végül átsegítette a nehezén. Pár száz meccs az első osztályban, jónéhány nemzetközi meccsel és egy bajnoki címmel.