Mastodon

Címke: viszlát

Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát

Szeged – Honvéd 1-0

Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.

Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.

Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!

“Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát” bővebben

Már nem Feri az edző! (1. nap)

Épp benne voltam a következő posztban, amikor megjött a hír, hogy vége, végre vége, Feri távozik. Mindegy, most már befejezem, és kimegy így.

Úgy tudjuk, a kispestiek vasárnapra válságstábot hívtak össze, hogy megoldást találjanak a szemmel láthatóan súlyos problémákra. (…) Az nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben lépni kell, és az NS információja szerint a gyenge szereplés levét elsőként Horváth Ferenc ihatja meg: rövidesen edzőváltás lehet Kispesten.

írja a Nemzeti Sport

Szerintetek amúgy milyen döntést hoz a Válságstáb? Vagyis ugyanazok az emberek, akik idáig juttattak minket a korábbi, megfontolt döntéseikkel, most, amikor egy vasárnapjuk van a sokkal, de sokkal nehezebb probléma megoldására, akkor mit találnak ki?

“Már nem Feri az edző! (1. nap)” bővebben

Feri még az edző? (1. nap)

Bp. Honvéd – Gyirmót 0-1

Nem a tegnapi meccs volt az első, hiszen hónapok óta ugyanaz a mantra és a kérés Feriék (és Gabiék, mert itt mindenki haver, mindenki tegeződik) felé, hogy a finomabb kifejezésnél maradjunk: távozzatok Kispestről!

Térden állva, esküszöm, térden állva könyörögök, adjátok le a szerelést, és menjetek innen. Egyszerűen ott tartunk, hogy tényleg, de tényleg minden jobb lenne nélkületek. Néhány bohóc bevégezte a munkáját és saját képére formálva, végképp nevetségessé tette a klubot.

Felteszem a Nagy Kérdést: vajon ki volt Kispesten az utolsó, aki ekkora közutálatnak örvendett, mint Feri (és Gabi)?

“Feri még az edző? (1. nap)” bővebben

Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:

Pedig csak egy rossz negyedóránk volt.

Ilyen egyszerűen nincs. Tényleg létezik olyan ember a világon, aki egyszerre süllyed el a Titanickal, felrobban a Challenger űrsiklóban, kisiklik Szajolnál, a körúton sétálva fejére esik egy zongora, amin épp Beethoven játssza a tizedik szimfónia első leiratát, miközben kutyaszarba lép, és beleesik egy nyitva felejtett csatornába?

Mert Feri valami ilyesmit produkál Kispesten — a magyarázatok alapján. Tényleg, de tényleg lehetséges, hogy velünk nem csak minden előfordulhat, hanem elő is fordul? Ha valaki ennyire szerencsétlen, ennyire veri a sors, miközben folyamatosan lenyilatkozza, hogy mennyire babonás, akkor miért foglalkozik az edzősködéssel egyáltalán?

Ez van, ha mindenféle hangzatos marketingstratégiák, és nem a futball köré próbálsz felépíteni egy klubot. És ez van, ha a szakmaiság legapróbb nyomait sem lehet felfedezni a felépített klubmodelledben.

“Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!” bővebben

Viszlát, Gazdi!

Hivatalosan is Ámerika.

Áhhh, itt most egy posztnak kéne következnie, azonban nem lesz.

Gazdi nekem az a futballista, akit egyszerűen imádtam, mert azt a fajta játékot játssza, amit talán a legjobban szeretek. Egy zseni, na.

Volt idő, amikor nagyon nem ment neki a góllövés. Aztán lassan, de beindult – és ebből a beindulásból egészen sokáig kimaradtam.

Az első, még Balmazújvárosban.

“Viszlát, Gazdi!” bővebben