Mastodon

gépház // kupatovábbjutás van, net nincs

Lett volna reggel/délelőtt, tehát még munkaidő előtt valami minimál poszt a kupameccsről, azonban tegnap délután óta nem szolgáltat internetet a környékünkön az internet-szolgáltatóm. Illetve vonal van, csak net nem jön át és keresztül rajta. Járt egy kicsit az agyam a problémán, majd kitaláltam a megoldást, azonban mire összelőttem a vpn-t, hogy legyen vonalas netem, el is ment a posztírásra szánt időm.

„gépház // kupatovábbjutás van, net nincs” bővebben

Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus

III. kerület – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Bevallom, nem sok emlékem van a Kerület elleni bajnokikról, pedig pont az első visszajutásuk idején a közelbe, Óbudára jártam középiskolába. Még a régi stadion volt, a másodosztályban, a hirtelen megugrott érdeklődés miatt felhúztak a fejépülettel szemben egy ideiglenes lelátót. A bajnoki címet ezrek ünnepelték, és talán az első pár fordulóra is megmaradt a nézőszám. Párszor mi is kimentünk, viszont arra már nem emlékszem, hogy hétköznap is voltak meccsek, vagy csak hétvégén, mert amúgy mi a francot kerestem volna Óbudán, ha közben a város másik végén laktam és a Kispestnek szurkolok?

„Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus” bővebben

[ötlet] Fogadóóra

Legyen Esetleg lehetne olyan, hogy egyszer-egyszer elbeszélgetünk, mert kezdem néha azt érezni, segget csinálok a számból. Kifejtem miért.

Egyrészt van a blogolás alaptétele, hogy a szerző elmondja a sajátját, és csak mérsékelten, optimális esetben pedig egyáltalán nem törődik a visszajelzésekkel, hiszen amint a visszajelzések hatása alá kerül, elveszíti az egyetlen, saját maga számára releváns dolgot: a saját mondandót. Becsicskul, meghatározottságok, hovatovább kényszerek fogják meghatározni, érdektelenné válik.

Másrészt viszont az is van, hogy előállhat olyan speciális helyzet, amikor a szerző valószínűleg nem teheti meg, hogy annyira punk maradjon, hogy nem egyáltalán foglalkozik a működési közegével. Kispesten – talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk – valami hasonló állt elő. Érezhető egyfajta tömegigény a Kispestről beszélésre, arra, hogy a tömeg tematizálva legyen, hogy számára hitelesnek képzelt forrásból jusson információhoz, számára érdekesnek vélt véleményt olvasson, akár szerkesztői, akár felhasználó tartalomként. Utóbbit, mármint az információátadást és a véleményvezérkedést eddig sosem vállaltuk fel nyíltan, és sosem fogjuk, viszont fű alatt, a sorok között valahol, na, azért mégis.

„[ötlet] Fogadóóra” bővebben

Perspektivikus középcsapat önbizalmat keres! Érd.: „lövésből lesz a gól” jeligére a szerkesztőségben.

Magyarország tagadhatatlanul sportnemzet. Négyévente nyáron a tehetségkutatós dal- és hangkritikusból hirtelen tömegek változnak vízilabda- és párbajtőr-szakértővé, és kezdenek fejhangon visítani a tévé előtt, ha a szemét, soha nem hallott országból érkező bírók lepontoznak egy leszúrt rittberget, mert ha olimpia van, akkor olimpiásat kell játszani. Az most mindegy, hogy fogalmunk sincs ki nyerte az előző négy OB I-et a vízilabdában, ettől még vízilabda-nemzet vagyunk, rajongani négyévente kell, a kettő között pedig húzza ki valahogy a sportág érdeklődés nélkül.

Hiába a történelmi eredményesség asztaliteniszben, kajak-kenuban, vívásban, az igazi magyar népsport mégis a halott, vagy halottnak hitt oroszlánba rugdosás (HOR). Annak is a tényektől elrugaszkodott szakága, ahol fontos, hogy a minket körülvevő objektív valóságot tagadni kell, vagyis úgy kell belerúgni az oroszlánba, hogy közben hangosan valami valótlanságot állítunk. A győztest a valótlanság tartalmi hülyesége szorozva a rúgás erősségével (vagyis a hallgatóság számával) plusz nyelvtani pontszám egyenlet sorrendje adja meg.

A halott oroszlánba rúgás másik változata egyébként az, amikor a halott oroszlán nem a mi halott oroszlánunk és úgy rugdossuk. Utóbbit kárörömnek nevezzük, és legalább annyira szeretjük művelni.

„Perspektivikus középcsapat önbizalmat keres! Érd.: „lövésből lesz a gól” jeligére a szerkesztőségben.” bővebben