Szerző: vh

Nyolc, illetve kilenc forduló alatt 1-1 győzelemig jutó Fradi és UTE, elképzeléstelenül szenvedő Vasas…és kisebb döccenőkkel, de menetelő Honvéd. Mikor volt ilyen legutóbb? Harmatos Fradi – királyi Kispest kombó tán a ’80-as évek Vinczegézás/Komorás-Bicskeis korszakában; amikor pedig én elkezdtem nézni az NB1-et, akkor az Újpest-Vasas-MTK hármas tanyázott rendre a 8.-12. helyek környékén, melyekre mi a tabella éléről néztünk vissza. Úgy fest, legalább e mostani szűk félidény erejéig ezek az érzések visszatérnek.

Noha tegnap hiányzott az eddigi Budapest-killer, a Fradit és Vasast is elintéző Németh Norbi, jött 11-esgyáros kisiparosunk, Danilo, és reguláris büntetője mellett vert egy extatikus dugót is. Mi meg röhögünk Budapestre a Gellérthegy tetejéről…

Nem voltak pedig jók az előjelek. Akassou eltiltva, Alexisz sérült, Délczeg is kidőlt. Abass bordája és így játéka is kérdéses volt, Zelenka legutóbb Pápán fájlalt hátat. A lilák megnyerték első idei meccsüket a múlt héten egy ‘nem-is-rossz’ Pécs ellen. Mi lesz itt? Hát mi lett volna – kérdezné végletekig optimista Hanta kollegám vagy a szintén mindig eltökélt Lovi fotós. Ők a meccs előtt is Kispest-sikert vártak, Hanta egy laza mozdulattal betéve a blázt a szájába a találkozó előtt még a végeredményt is megjósolta: 2-0 ide. Menjenek a francba…én itt izgulok egész héten ezek az optimista jóskirályok meg infarktus nélkül tolják a tutitippet. Elképesztő.

Szóval maga a meccs már nem hozott különösebb izgalmakat. Meccsizgalom persze volt, ami mindig is van, de az egész 90 percet nézve rég nyertünk már ilyen megérdemelten, ilyen kérdés nélküli módon a lilák ellen. Dettó, mint az idei Fradiverés, vagy még annál is magabiztosabban. Nem, nem is a magabiztos a jó szó. Nem volt a csapatunk nagyképű, vagy elbizakodott, inkább csak mentek előre, tették a dolgukat és igen, volt a középpályánkon egy a ’80-asokból, kora ’90-esekből ittmaradt reliktum, egy vörösesszőke kis méregzsák, aki a sok zsörtölődés mellett úgy kente a lasztikat a többieknek, hogy bizony a lelátó népe többször ugorhatott fel elismerő taps közepette ültő helyéből.

Nem, nem úgy volt sima ez a meccs, hogy cicáztunk volna az ellenféllel. Supkára elég volt ránézni a meccs közben, ahogy többször is elhagyva a kijelölt zónáját toporzékolt a pálya szélén, üvöltözve a csapattal. Mégsem lett baj, Szpisljak mester is csak őszintén gratulálhatott a végén. Nyert a csapat amelyik szebben játszott, amelyik veszélyesebben játszott és amelyik vert 2 gólt. Nagyon nem kell ragozni.

Bár az öröm az írásomból is kiérződik, azért még nincs itt a Kánaán. Stabilizálni kell a szereplésünket: a hazai biztos győzelmek akkor érnek igazán sokat hosszabb távon, ha elmaradnak a kecsói és pápai kisiklások. A rangadókat eddig gyönyörűen hoztuk idén, ott van a közönség is a csapat mellett, nem lehet elégszer mondani mennyit számít ez. De most nem szabad megállni, elkényelmesedni, a 2007 őszvégi hibába esni. Egyre inkább érik a dolog, hogy jó idényünk lehet idén, lassan az egyharmadán túl vagyunk és eddig tartjuk átlagban a jó formát. De messze még a vége, ha kérhetem, ne hozzuk elő a tipikus kispesti besülést, próbáljuk meg a végéig kipörgetni a lendkereket. Eddig nem nagyon foglalkoztak velünk, tegnap láttam, már Danilo nagyinterjú is készült az NS-nek (gondolom befér majd a keddi kiadásba kiskeretesként egy „Csizmadia Csaba, a szakács: „Én a szarvasgombára esküszöm„, illetve „Az ész a fontos, nem a haj – személyes hangvételű portré Rósa Dénesről” 2 oldalasak mellé. Kezdődik lassan körülöttünk is a hype. Nem elszállni!

Budapest tehát recseg-ropog idén NB1-es eresztékeit tekintve, csak egy fogaskerék működik szépen, csöndben, olajozottan. Egy kis vörös-fekete színkombinációban forgó fogaskerék a rozsdásodó angyalföldi, a rosszul illesztett lila-fehér és az újabban pont egy exkispesti importalkatrésszel megerősíteni próbált IX. kerületi mellett. De már nem ezek árnyékában -hanem most épp ezek fölött…

Fotó: babar – 1909foto.hu és panadea.com.

Rég vártunk erre. Újpestet fogadunk és nincs kétség a győzelem megérdemeltsége kapcsán. Szemernyi kétség se. Magabiztos játékkal, a liláknál jóval több helyzettel, és néhány nívódíjas akcióval vertünk Újpestet ezen a szeptemberi szombaton. Így az osztályzatoknál is elengedjük magunkat. Lássuk…

KEMENES: Szabi már az 5. percben meghálálta a sztenderd meccseleji kemeneszabi-kemenesszabi kórust égy remek vetődéssel, majd a második félidőben is fogott ziccert, igaz az inkább az indiszponált Kabát Warriornak volt köszönhető, aki úgy rúgta kapusunkba a bőrt, hogy annál minden más megoldás (értsd:gól) ésszerűbb lett volna. Persze ez nem von le semmit Kemi érdemeiből, aki valóban úgy hasít felfele a Honvédos népszerűségi listán teljesítménye miatt, mint kedvenc zenekara anno a ’80-as évek thrashmetal színterén. 6.5.

LOVRICS: Nagy küzdőnket megint széjjelfaragták, de magabiztossága ettől nem csorbult. Ismerjük már erényeit, hibáit, így nem lepett meg senkit sem megalkuvás nélküli mostani pörformansza sem: ha nem a földön  cseszteti őt egy villámember, akkor nyeri a párharcait. Ma nyerte. 6.
DEBRECENI: Debrő az utóbbi hetekben magabiztos, mint Paulo Sousa vereségek utáni nyilatkozatai. Az Újpest ellen is feljegyezhettünk több kisebb és egy óriási mentést. Így tovább. 6.
BOTIS: Volt 2-3 hajmeresztése, amiért járna az ejnye-bejnye mellett a pontlevonás is az osztályzatból, ám ezeket olyan szerelésekkel ellensúlyozta, amiktől az egyszeri liger-drukker is megnyalja a tíz ujját. Az Újpest-győzésbe beleposszanó Faterom még Dr Botisnak is kinevezte a meccs végén, de hanta bloggertárs megállapítása után [„dr Botis- ez úgy hangzik mint valami ortopédiai márka”] inkább nem feszegettük tovább a témát. 6.
HAJDÚ: Jól játszott hátul és néhány támadás mélységi beindításában is szerepet vállalt. Ha így folytatja, Nováknak nem is lesz könnyű visszaküzdenie magát. Ez most a régi Hajdúnorbi volt! 6.

TCHAMI: Gyors, ügyesen cselez, de a passzok idején, az összjátéknál erősen befigyel a szertelenségi faktor. Mindennek ellenére szélvész-sebessége most is fontos összetevője volt 3 pontunknak. 5.
HIDI: Szűrés volt a feladata, azaz Aka-pótlás, de számomra érthetetlenül megint a gyámoltalan és lassan gondolkodó verzióját nyújtotta a Hidi műsoroknak. Év eleji bíztató formájához képest engem legalábbis szemöldökráncolásra késztet pápai és mostani produkciója, úgy vélem több van benne. 4.5.
HORVÁTH ADRIÁN: Adrink a tavaszi jobb pillanatait idézte, vérre éhes kullancsként tapadva az ellenfélre – sőt, meglepő módon egész szép passzokat is kivitelezett az összjáték terén. Lecseréléséig kihajtotta magát, mint egy csúcsidős Di Livio a kedvenc ’95-’96-os Juvémból. Nice job. 6. Cseréje, Ikande, aki már azzal kuriózum, hogy a Milanból igazoltuk – most tegyük a kezünket a szívünkre: ki hitte hogy ez a mondat valaha elhangzik az igazoláspolitikánk kapcsán :) – higanymozgásával is színt hozott a meccsbe, ha löketénél Balajcza nem mutat be bravúrt, akkor pedig legendás debütről is beszélünk. Nem tűnt rossznak így elsőre. 5.5.
ABASS: bordabántalmaiból úgy-ahogy felépülve 20 perc után ki is hagyta menetrendszerinti ziccerét, igaz itt szorongatták rendesen. Gyorsasága és cselei ma nagyon kellettek, többször úgy futotta szét a derék újpesti ifjakat hogy öröm volt nézni! 6. Cseréje, Kostolani ezúttal a középpályán tündökölhetett és legalább nagy bajt nem csinált. 4.5.

ZELENKA: Man of the match. Pápán kárhoztattam a fékezett habzásért, hát most fényesre nyalhatom a bronz söralátéteit: 5-6 zseniális zsuga (köztük háttal fejesgólpassz Daninak), mindegyiknek szeme volt, hol Danilót, hol Abasst dobva ziccerbe, hol a saját 16-osunkon alázott szerte újpesti támadókat néhány húzással a felszabadító passza előtt, hol pedig az ellen büntetőterületén belül adott leheletfinom asszisztot a társaknak. Meccsvégi interjúnkban pedig közölte, hogy nem elégedett magával. A sárgalapjánál ahogy intett a bírónak, hogy „tudom, spori, elkéstem„, hát meg kell zabálni. FAZON, FAZON, és sokadszor is FAZON, plusz FAZONSZABÁSZ, akiért érdemes kijárnom a meccseinkre. 8.5.

DANILO: Cirillo barátunk az első félidőben hozta amit szokott: jó lefordulások, gyorsaság, a végén pedig oktalan megoldások. A második 45 percre lehiggadt, beverte a szokásos tizijét, majd csodák csodájára a Zeli által eléfejelt ziccerlabdával a kapuig rongyolt és Balajcza hálójába tekerte a zsugát, mint egy beamfetaminozott George Weah. Riszpektes akció volt. Kijárt neki a vastaps a cseréjekor: most nem lehetett belekötni a játékába. 7. Cseréje, Ivancsics kocoghatott egy jót a hűs szeptemberi alkonyban (-).

Bármennyire is bíztatónak ígérkezett a szombati pápai túra (vonzó kisváros, szép tájképi keret -szolgáltatja: a Bakony-, jó formában lévő csapat nálunk, pechszériás Pápa amott), a vége az lett, mint Kecskeméten. A második félidőben széjjelfociztak minket. Hiába jobb a csapatunk most, mint tavasszal, hiába játszottunk élvezetesen az első félidőben, hiába jöttünk most sokkal jobb előjelekkel Pápára, igazolódott a Honvéd-axióma: ha nekünk áll a zászló valamennyire, akkor valószínűleg Francis Ford Szoppola rendezi az esti filmet.

Kissé túloztam, valljuk meg. Azért azok az előjelek nem is voltak olyan húdekedvezőek. Akassou eltiltva, Novák sérült – azaz a védekezőjátékunk két fontos eleme kellett cserélésre kerüljön, ez pedig a jól támadó Pápa ellen, amely nem csak harap de Mar i(c)s, bizony nem egy életbiztosítás. Hasonlóképp nem örülhettünk annak sem, hogy Supka tábornok és szárnysegédje, Don Emilio a pad helyett a messzi lelátóról kellett irányítsa a gárdát. ÉS MÉGIS: vereségünknek nem ezek a gyanús jelek lettek az okai. Magunkat vertük meg…

Az első félidőben ha nem is ‘egerszegi második félidő, vagy Vidi elleni második játékrész jelleggel, de azért vállalhatóan jól toltuk, a Pápa meg olyan halvány volt, hogy decens Véberi posszanás nézett ki a végére. Helyzete nem volt a sárga feketéknek! Nem úgy nekünk. Danilo de helyzeteltékozlos Cirillo de tizenegyesbőltudokcsakbetaláninho Oliveira 2 igen nagy és egy abszolút ziccert fejelt/pöckölt/emelt mellé, aztán ugye volt egy csodás Botis kapás-rádőlés egy szögletünk után, amit a derék Kukás tolt ki a pipából, benyújtva ezzel pályázatát a Marcali-medence Pagliucá-ja címre. Egy gólunkat Hajdú Norbi szerezte aki viszont csodás pontossággal tekert a megszokott HáNorbi távtól messzebbről a pápai cerberus hálójába. Ihletett pillanat volt.

Aztán jött a második játékrész. Fotós kollégáim egyike gondterhelten jelezte: „annyi helyzetet hagytunk ki, figyeljétek meg, kikapunk„. Igaza lett. (Csak az vigasztal, hogy a jövő hétre meg 1:0-s sikert tippel az UTE ellen. Tartsa meg jó tippelő szokását.) Szóval kijöttünk az öltözőből, a csapatunk sehol, a Pápa annál inkább, el is kezdték az óvatos nyomakodást, majd szépen 10-15 percenként verve 1-1 gólt megfordították a meccset. A találkozót, melynek első félidején nemhogy a pályán, de kábé a megyében nem voltak. Nem is fecsérlek további szót a mi második negyvenöt percünkre, katasztrófa volt. A cserék se jöttek be, a gyors de oktalan Tchami helyén a belassult és formán kívüli Gege nem hozott megváltást, majd amikor Zeli után Németh Norbi is lement az utolsó 10 percre hogy jöjjön Szekulics, végleg összeállt az impotenciamaximum a pályán – passzok nincsenek, szerencsétlenkedés az van. Fieszta lett a vége, a pápai közönség által sokszor megtalált Véber „bárpultbólintó” Gyurit ezúttal egy emberként éljenezték, élőképként lelátó-szélességű molinót utaztattak végig a főtribün mentén fejük felett a bepörgött pápai futballszurker-polgárok…

A sajtótájon Supka értetlenül állt a második játékrész előtt („nem ezt kértem…”), sőt a nem volt szerencsénk-kérdésemre is annyit mondott, hogy ez nem szerencse kérdése. Fejlődünk :) [bővebben majd a honlapos riportban meghalljátok]. Véber maestrót mintha kicserélték volna a tavaszi vereségükhöz képest, szárnyalt, sziporkázott, tolta a klasszik Véber sutkákat, amiket így leírva nehéz visszaadni, de kábé kapcsiból gyalázgatta le a szakmai kérdésekkel próbálkozó pápai helyi médiumokat meg a Sportlap reprezentánsát, általános derültséget keltve az amúgy általános iskolai büfé-méretű sajtószobában. Az ilyenek miatt imádja a semleges bohócliga-fan (és Hanta) Vébert. Mindez szép, és bájos, csak nekem van kicsit Mezey Gyuri bá vagy Szentes Lassard feelingem: ha győz a csapatom imádok, szeretek mindenkit és reálisan értékelek, de ha kikapunk akkor ne merjen kérdést feltenni senki mert vagy sértődök vagy ordenárkodok. Hát mindegy, ez van, gondolom ha győzünk most teszek magasan Véberre, így azonban csak a szöttyögés marad meg a bizakodás az UTE ellen.

És abban hogy a derék fotóskollega tippje tényleg bejön jövő hétvégére.

Fotó: 1909foto.hu.