Ismét eljött a posztmentes órák, napok időszaka blogon, ugyanis jó szokásunknak hódolva, ellátogatunk a messzi, távoli Luxemburgba, hogy némi, a kellemesnél azért jóval több közlekedésben való részvétel után, ismét megnézhessük hullafáradtan a Kispest egy újabb európai kupameccsét.
Napok óta Kovácsi Kati számát éneklem magamban, miszerit a luxemburger nagyon drága, nem kapni a mi utcánkba, igaz kijönni nemigen jön ki belőle semmi a puszta dallamtapadáson túl. Egyszerűen imádom az ilyen nyarakat, amikor hirtelen értelme lesz az emberi létnek, nekivágunk, megyünk, leszünk, sebaj, majd hazafelé kipihenjük, estleg a munkahelyen.
Kispest csak egy van.
„Csak a szokásos: lelépünk meccset nézni, szóval ezt nevezzük ki posztnak” bővebben
