Szerző: vh

Kígyózó sorok a stadion pénztárai előtt? Piha! Romantikus régmúlt évek. Idéntől van olcsósított bérlet, és mostantól online (internetes!) jegyvásárlás is.

A Bp. Honvéd és az MLSZ haladva a korral, egyfelől begyűjti egy sereg adatunkat, amit nem tudunk hogyan és ki kezel, de az most mindegy, mert egy másik téma, számunkra inkább az a fontos, hogy ennek fejében többletszolgáltatásokat kapunk. Például azt, hogy egy egyszerű regisztráció után akár otthon, a gép előtt ülve is tudunk jegyet vásárolni néhány klub mérkőzéseire.

Kipróbáltuk a rendszert helyettetek is. A hajtás után képernyőképek a jegy.mlsz.hu oldal működéséről. Közszolgálat.

A képek klikkre nagyobb méretben is megnézhetők a flickr-en, ahol rövid szöveges magyarázatot is találtok a látottakhoz, valamint a képernyő szélén lévő nyilakkal navigálni is tudtok közöttük, végigkövetve a vásárlás teljes folyamatát.

Lassan sikerül visszaállítani a szervezetemet a múlt heti őrült rohanás mellékhatásaként fellépő alváskimaradások okozta rendszertelen valamiből egy élhetőbb darabba, így van módom arra is, hogy legalább néhány impresszióban megemlékezzek én is a remek kis montenegrói túránkról.

Kezdjük a száraz tényekkel:

• 61 óra távol Magyarországtól
• 6-8 óra alvás
• 73 óra alatt 11 határátlépés (Magyarország -> Horvátország, Horvátország -> Bosznia, Bosznia -> Montenegró; Montenegró -> Horvátország egy csobbanás miatt, majd Horvátország -> Montenegró, hogy vissza; Montenegró -> Horvátország, Dubrovnik megcsodálása, Horvátország -> Bosznia, neumi korridor, Bosznia -> Horvátország, Neumból vissza, Horvátország -> Bosznia, Mostar felé,  Bosznia -> Horvátország, Horvátország -> Magyarország, hazaérkezés) (egy idő után már nehéz volt követni a sok határt,  így fordulhatott élő,  hogy az egyik horvát-boszniai kapu boszniai részén nemes egyszerűséggel áthajtottunk)
• 1 csobbanás öbölben (Montenegró), 1 csobbanás a nyílt tengerben (Horvátország)
• 1700 kilométer összesen
• csevapcsicsa, kalamári, burek (mish!), joghurt megevve-megivva
• Niksicko (montenegrói sör) nagy mennyiségben
• Mostar, mint látványosság megnézve, hozzá csapolt (tocsenyo) Sarajevsko (boszniai sör)
• 90 szurkoló Niksicben (a hegyek és a sörgyár árnyékában), összesen kb. 150.000 utaskilométert megtéve, ami a Föld kerületének három és félszerese
• Celik Niksic – Bp. Honvéd 1-4

Valahogy így lehetne összefoglalni a lényeget, de akkor nagyon távol kerülnénk a valóságtól. Ez a túra ugyanis nagyon, de nagyon kellett most. Mert megérdemeltük.

Odafelé nem egyszer találkoztunk kispestiekkel telitömött kocsikkal, pattantak a benzinkutaknál vett sörök, erősödött a csapatszellem. Több társaság is úgy gondolta, egy nap nem elég, még legalább egyet el kell tölteni a tengerparton, mert ugyebár a fix költség maga az utazás,  lenni valahol már nem nagy összeg. Nosza.

És a tagek mindenhol. Random közlekedési tábla, rajta Puskás, Bozsik, itt jártunk.

Niksic,  Herceg Novi, Budva, Kotor és még a fene tudja hány település került fel a szurkolóink által meglátogatott helyek listájára, és ez így van jól. Múlt hétvégén Montenegróban úgy hívták a turistát: Kispest-drukker.

Mondjuk az a maga nemében vicces volt, amikor kellemesen bódult barátunk odajött hozzánk közvetlenül a meccs előtt (Tradicija restoran, Niksic, terasz), hogy még minket sosem látott, de nem sértődtünk meg, állítását betudtuk annak, hogy a fater már rég meccshangulatban leledzett. Majd legközelebb átbeszéljük kinek hosszabb a micsodája.

Nehéz bármit mondani amúgy, ebben RW-nek igaza van. Aki nem volt ott, nem volt útközben,  nem volt valakikkel a megannyi egymástól független, és utólag bárhányszor elmesélhető történetnél jelen, az nem érezheti át az egészet. Ahogy Szarajevó külterületén többen magyarázzák a colos rendőrnek, hogy nincs papír, legyen inkább bírság, mert sietünk, beugrani az őrsre egyáltalán nem pálya mostanság. Ahogy a csak szerbül beszélő pincérnek mondjuk: röf-röf, mert sertést akarunk enni, mire az boldogan mondja: yes, chicken. Ahogy a másik, a felettébb szimpatikus pincérhölgy percekig készíti elő a slagot, hogy lelocsolhasson vele, miközben az étterme előtti parkolóban elterülve próbálok hunyni egy kellemes félórát. Ahogy a frissen festett niksici stadionban a hazai drukkerek az ottfelejtett zománcfestékes ecseteket dobálják felénk, amikor már vagy harmincadszor hangzott fel: „Niksic, Niksic, ha-ha-ha”

Basszadneki, basszadneki!

Megannyi élmény.

Rohadtul megérdemeltük ezt a túrát, ha más nem, legalább csapatépítő jelleggel. Mert nyilván vicces a stadion öntözőrendszeréből kivezetett slag (úgy látszik errefelé ezzel operálnak), meg a hozzácsapott műanyag poharak, mint vendégbüfé, de sokkal több az alkalmi ismeretségek megerősítése néhányszáz kilométerre a Bozsiktól. Basszameg, a HONVÉDDRUKKER az valami, aminek jó lenni. És az sem baj, ha teljesen kialvatlan, vagy netán tajtrészeg. Ember.

Ott voltunk, együtt voltunk, jó volt. Megérte. Kell ennél több? Igen kell, de azzal sem volt gond, mert a csapat is hozta magát, győzött. És Hemibá. Talán némileg megint egy lépéssel közelebb került a szurkolókhoz, amikor félidőben odasétált a vendég elé, majd meghallva a büfé skilljeit, felszedett két rendőrt, és hordárként alkalmazva őket, kikacsázott a szemben lévő trafikba, hogy italokat hozzon nekünk. (Esküszöm, távolról elnézve, én valahogy így képzelem Piszkos Fred járását, vagy így képzelte Korcsmáros, az most mindegy.) Arról már nem az öreg tehet, hogy az UEFA nem engedi a sörözést a meccsein, így csak narancslét és ásványvizet hozhatott. Mondjuk az is igaz, hogy Niksicben szinte csak a pálya talaja felelt meg az elvárásoknak, mert sem büfé, sem eredményjelző nem volt, miközben a beosztott biztonságisok és rendőrök vígan bagóztak a stadion futókörén. Elképesztő, és mégis hangulatos, a maga valójában emberi léptékű.

Néhány órával a kezdés előtt, amikor megérkeztünk a városba, a stadion még elhagyatottnak tűnt. Találtunk egy ajtót, amin besétálhattunk, és hatalmas meglepetésünkre pillanatokon belül a gyepszőnyeg mellett ácsorogtunk. Néhány perc múlva megjelent a stadion gondnoka, akivel el lehetett trécselni, és aki megmutatta nekem, merre találom a mosdót.

Bent a klubházban. Pacskerban, kockás pizsamanadrágban és szalmakalapban klaffogok a folyosón, keresem a mellékhelységet. Döbbenet. Tényleg néhány órával vagyunk a kezdés előtt, amikor még nyugodtan benyithatok a vendégek (Honvéd!) öltözőjébe, a sporik öltözőjébe, és kalapomat megemelhetem az UEFA technikai értekezletének nyitva felejtett ajtaja előtt, ahogy Hamibá hallgatja a pocakos, de végig mosolygós ellenőr, vagy mifene mondandóját.

Alig 61 órát voltunk távol, mégis az annyira intenzívre sikeredett, akár egy egyhetes nyaralás. Meccs, tenger, kultúra, kulinária, természeti szépségek, meg minden, ami olyankor szokásos.

Nem is zárnám le a posztot, inkább ha eszembe jut valami még, amit fontosnak tartok megosztani, akkor betolom ide, vagy kommentbe. Jó lenne, ha minden meglenne egy helyen, ha netán néhány év múlva visszanézünk rá, újra átélhessünk egy méltán remek kis túrát.

hanta galériája, babar meccsképei és ha neked is van képed, dobd be kommentbe az elérhetőségét.

vigyázz magunkra jól. (szól épp a háttérben valahonnan, de sebaj, úgyis kiki-meccset fogunk játszani)

egy poszt Montenegrónak, a hegyek és az erdők országának, ahová hamarosan indulunk selejtezni az Európa Ligába. a keret kialakult, az olaszok és Mensah ügyét már korábban elintéztük, elméletileg ők is játszhatnak holnap, ha a mister úgy gondolja. (az újak közül egyedül Mancinit neveztük, valamint a tavaszt a fakónál töltő Canziant.)

az utazó keret: szabi, czuczimarczi – alcibiade, ignja, lovric – diarra, hidi, maxiking, mancini, nagy geri, vécsei, zsivány, lőrinczy – dél, diaby, holender, kozma, bobál, testardi

igazából majdnem mindenki a fedélzeten, csak vernes eltiltott, baráth sérült (szombaton húzta a lábát, szalagproblémákat vizionáltak), és tandiával meg tchamival fingunk sincs mi van, de hogy a keretben nincsenek, az zicher. tandiát nem értjük, de azt gondoljuk, hogy biztos ő is sérült, különben ilyen nem történhetne meg. amúgy az utcsó pillanatban még beficcent az újfiú testardi, pedig ő az előzetesen nevezettek listáján nem volt rajta.

mi hamarosan kisbuszba szállunk, hogy az elkövetkező tizenegynéhány órát egymás társaságában töltsük, miközben meghonosítjuk a futballpályákról már ismert rotáció intézményét, és amolyan kispárnás-hálózsákos vetésforgóban fogunk felváltva aludni. kell is a pihentetés meg a folyamatos pozícióváltás (pályán: dél-diaby-holender; holender-dél-diaby; etc.), mert tapasztalat, hogy csak a leggyakorlottabb ücsörgők tudnak néhány órát hunyni a középső üléseken, aki viszont az első sorba kap helyet, az teljesen sansztalan, pláne poór péterre. az sem feltétlen baj, ha a kora hajnali óráknak pihent sofőrrel megyünk neki, a montenegrói hegyi tekervények még a helyieknek is komoly kihívást jelentenek vezetéstechnikailag.

az útiterv egyébként valami olyasmi, hogy Pécs alatt elhagyjuk Magyarországot, Eszéken át lemegyünk Boszniáig (azaz hagyjuk el az EU-t – szevasztok, horvátok!), ott megíveljük Szarajevót, majd néhány óra múltán Niksictől északra lépünk be a célországba. ha minden igaz, akkor a horvát-boszniai határra valamikor az éjszakai órákban érkezünk, reméljük nyitva lesz, és nem csak a helyiek számára biztosított az átlépés. nyilvánvaló, hogy valamelyik átkelőnél szopni fogunk, ez bele van kalkulálva, de azért nem lenne baj, ha már Niksicben tudnánk ebédelni egyet a meccs előtt.

amúgy a találkozó fél hatkor kezdődik, fél nyolckor van vége, így ha minden klappol, legkésőbb kilenc körül nekivághatunk az útnak Herceg Novi irányába, hogy az alig 100 kilométeres távot valahogy ledolgozzuk mintegy két óra alatt, majd elfoglaljuk a szállásunkat, hunyva egy kényelmest (miután természetesen kiörömködtük magunkat a fényes győzelem után, esetleg betoltunk tetszés szerinti mennyiségben kalamárit és egyéb tengeri herkentyűket).

pénteken csobbanás, majd hazaindulás valamilyen úton. érkezés későn, vagy másnap korán inkább. és utána taccs!!44!!!

amennyiben lesz lehetőségünk, és találunk internetes helyet, próbálunk mindenről beszámolni, de lehet, hogy nem itt a blogon, hanem a facebook-falunkon keresztül, esetleg evernoteos jegyzeteket belinkelve.

burek¹, niksicko, tenger, kispest, társaság – kell ennél több? hogyne, egy jó tracklist².

¹ természetesen joghurttal, és elképesztő, hogy nincs magyar wikipedia oldala!!!
² természetesen továbbá a nemzetközi piacról voyage, voyage; 99 luftballons; tarzan boy; you spin me round és minden, amit végtelenszer lehet ismételni, ahogy a sláger rádióból megszoktuk; valamint a teljes balkán-fíling miatt egy kis bjelo dugme, a jugó omega (itthon a fórum volt a magyar hangjuk). mindenkit üdvözöl juhász előd és a zenebutik!