vh – Oldal 822 – Csak a Kispest!

Számoljunk egy rövidet, és képedjünk el

Délczeg minapi keretből való kitétele és a Tchamival való mai szerződésbontás után elmondható, hogy

26 bajnoki gól távozott eddig nyáron a tavaly szerzett 50-ből,

ami egész pontosan a eggyel több a felénél.

Sorrendben:

10 – Délczeg
6 – Martínez
5 – Lanzafame
3 – Tchami
1 – Ivancsics, Marshal

A pótlásuk megfelelően sikerült. Délczeg helyére érkezett Testardi, Martínez és Lanza helyére senki, Tchami posztjára felhoztuk Kozmát, Ivancsicsra már korábban itt volt a fiatal Lőrinczy, Marshalt pedig majd Mancini pótolja, akiből Rossi egy új Hidit szeretne nevelni.

Fényes kilátások.

Erre aludni kell még legalább egyet

Ez meg mi volt? Rossi szerint a kiesés ellen fogunk küzdeni, meg Rossi szerint négy-öt játékos nem üti meg az NB I. szintjét. Pedig azt hittem, Rossi úgy maradt, hogy megígérték neki, a távozók pótolva lesznek.

És nem csak darabszámban.

Ténnyleg nekimegyünk úgy négy védővel az idénynek, hogy abból ketten bármit is tegyenek, mindig kezdeni fognak? Ignja a legújabb hősöm, de botrány, amit mostanság művel. Lovric dettó. Alcibiade egyelőre valami, még rossznak sem nevezném, nem tudom hova tenni. Ahogy fennragadt az első kecsói kontránál, azt tanítani lehetne. Egy új Vasdinnyei. Megjegyzem, Alcihoz képest King se kutya, mondjuk ő legalább valamivel jogosabban szaladgál fel, hogy aztán úgy maradjon le Leóról, mint a hét törpe karácsonyfájáról a csúcsdísz. És akkor ott van még az iszonyat bizonytalankódó, vagy a fene tudja mi van vele Szabi.

Számoljunk. A padon még egy Baráth Boti, esetleg egy kényszerből bárhol bevethető Zsivány, és ennyi! Natív védőből négy van a keretben, négy posztra! És akkor mit várunk, hogy ne hibázzanak? Mi a tosz van Tandiával? Miért nincs róla hír, amikor sorozatban ez az ötödik tétmeccs, ahol nem értjük, és a harmadik, ahol iszonyatosan hiányzik. Helló, Honvéd, helló, klubhonlap, kellene valamit mondani, mert a szurkolók lassan idegesen kezdenek majd mocorogni a saját tudatlanságukban, amiben ti akarjátok tartani őket.

És hogy egy Hidi legyen az ész, a mindig megtalálható, a sokat vállaló játékos ebben a csapatban? Nonszensz, mégis így van, és ezért nem is lehet hibáztatni. Ugyanúgy lassú, ugyanúgy körülményes, mégis az van, hogy az esetek többségében megjátszható, ami nem mondható el a hozzá közel játszó Vécseiről, Nagy Geriről. Az pedig, hogy számára a támadásépítés innentől kezdve egy hosszan előrevágott labda, az jelen körülmények között nem feltétlen a saját repertoárjának szegénységi bizonyítványa, hanem a nincs másra lehetőség tipikus esete.

Mert ez a Testardi jelenleg minden, csak nem futballista. Még azt sem mondom, hogy nem Honvéd-szintű, hanem egyszerűen csak nem, nem futballista. Olyan ne legyen már, hogy egy középcsatárnak a saját súlya(!!!) és testalkata a legnagyobb ellenfele. Édesistenem, amikor a második félidőben egy labdát mellel úgy vett át, hogy az felért egy szögletszerű íveléssel, akkor idegességemben rágyújtottam, majd még egyre, majd még egyre, majd lecserélték. Köszönöm.

És innentől volt egy érdekes mintegy 20 perc. A hátsó alakzat csupa légiós, plusz Kemenes, miközben a másik hat, az előrejáték csupa saját nevelés. Vagyis egy bizonytalankodó, szétkapott védelem előtt kellett volna a Nagy Geri, Hidi, Vécsei – Kozma, Vernes, Holender hatosnak húznia a csapatot. Szép, szép ez az akadémia, de ennyire még nem lehetünk készen.

Ennek ellenére mégis az volt, hogy nagyjából ez az időszak volt az egyetlen olyan, amikor valamennyire futballra emlékeztetett a játékunk. Pont futball még nem volt, mondom, csak emlékeztetett rá. Olyat már tudtunk ekkor, hogy legalább a kecsói tizenhatosig eljussunk, majd ott történjék valami, ami jórészt inkább semmi nem volt, de legalább pont ebben a szakaszban nem nagyon kontráztak le minket. Amikor viszont igen, abból gól lett.

Aztán Rossi meghúzta Diabyt, hátha, de a helyzet ettől sem javult, sőt, érdekes módon inkább romlott, bár abban benne lehet az is, hogy addigra már kettővel égtünk. Filip valóban gyengus volt, le kellett kapni, és amíg elől darabra van cserénk, addig ott meg is lehet tenni.

Miközben ez ugyanúgy, csak máshogy béna, mint hátul. Mert az mitől lesz jobb nekünk, hogy amíg ott nincs lehetőség cserére, addig itt egy gyenge Testardi és egy harmatos Diaby közül nem tök mindegy ki van fent? Apropos, Délczeggel mi van? (közben erre megjött a válasz: fakó) Gyakorlatilag felelősség nélkül lehet játszani, és ez teljesen nem jó.

Foglaljuk össze tehát, hogy mit tudunk a nyári keretátalakítás után öt meccsel:

Szabi nyugodtan ülhet a kapujában, nem fogják pihentetni, legyen bármilyen formában.
A védelem jelenleg négy fő (Ignja, Ivan, Alci, Boti) és két kiegészítő ember, mindig kezdeni fognak.
A középpálya még rotálható, Vécsei/Diarra, Hidi, Nagy Geri/Zsivány és Mancini, a fene tudja minek. Lőrinczy legutóbb a keretben sem volt, a télen felhozott Csábi Mihályról pedig semmi hír, hogy van-e még.
Középcsatárban Dél, Diaby, Testardi jelenleg egykutya, Bobálról nem tudjuk milyen lesz, csak homályos szurkolói elképzelések vannak arról, hogy milyen lehetne. Kecsón egy ideig Vernes játszott itt.
Szélen Vernes, Holender és a mostanság játszatott Kozma. Tchamit dobtuk, teremtve ezzel egy újabb hiányposztot, vagyis Ricsi és Filip szinte mindig játszani fog. (Apropos, az megvan, hogy Vernes tegnap játszott először végig egy teljes NB I-es meccset? Grat!)

És akkor nézzük, hogy mi kellett mindehhez: alig négy ember elküldése. Lanza, Martínez, Tchami és Tandia(?) nincs, erre beütött a krach. Nem véletlenül szajkóztuk már tavasszal is, rettenet vékony a keret.

Hogy nyomott lett a hangulatom ettől? Nyomott, igen, basszus nyomott. Nagyon kellett ez a kecsói meccs, hogy lássuk, a Vojvodina elleni kiesés nem más, mint egy jelentősen elcseszett nyár egyenes következménye. Szinte ugyanazok a hibák jöttek itt is elő, szinte ugyanúgy, és lett ugyanaz a vége – vereség. Most azt hagyjuk, hogy a tavaszi Kispest valószínűleg továbbmegy a Vojvodina ellen, mert nem biztos, de hogy valamit nagyon, de nagyon sikerült benézni nyáron, az tutifix.

Még lehet igazolni, még lehet javítani a helyzeten, és lássuk be, iszonyatosan kell is.

Köszönöm, hogy kidühönghettem kicsit magam. (Ezért cserébe semmi íve a posztnak, csak fostam a szót, mintha egy sör mellett ülnénk, könyökölve a pultra.) (Mondjuk ettől foci a foci, és ezért jó csinálni.)

Kecskemét – Bp. Honvéd 3-1 (1-0)

Kezdésnek egy jó Kecsó

Mondok néhány statisztikát, aztán majd meglátjuk:

A Kecsó 10 éve nem tudott nyerni egy bajnokság első körében.
A Kecsóval eddig 10 meccset játszottunk az élvonalban, győzni még nem tudtunk.
A Kecsó az utóbbi időben háromszor váltott edzőt közvetlenül egy Honvéd elleni meccs előtt, ebből kettőt megnyert, csak Urbányival játszottak 2-2-es döntetlent ellenünk.

Még így is várjuk a meccset?

Hajjaj!

Az nem van, hogy egy Vojvodina elleni méltóságunkon némileg aluli kiesés elkenje a szánkat, mert kezdődik Minden Futballok Legfutballabbika, a Magyar Bajnokság, közkeletű nevén az NB I.

Néhány napja megkeresett az egyik vidéki egyesület valakije, hogy dobjak már át neki egy keretet a Honvédról, mert a honlapunk alapján egyszerűen fingja sem lehet róla. Azt tudta, hogy Diakité már nincs, de hogy ki van, vagy egyáltalán mi van, azt már nem. Szenvedtünk egy kicsit, majd összehoztunk valamit, de égett rendesen a bőr a képemről, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre sem tudok válaszolni négy hét Európa-liga után, alig valamivel a bajnokság rajtja előtt.

Kíváncsi vagyok, mennyien maradunk Kecsóra. Montenegróba kilencvenen rándultunk le, Újvidéken is voltunk egy jó négyszázan, négyötvenen, talán Budapesthez ilyen közel is összeverődünk – a szokásos százan.

Kicsit zavar ez. Mégis a bajnoki rajtról van szó, amiből ha lemegy majd harminc forduló, akkor a végén vagy örülhetünk, vagy nem, de ebben a pillanatban még lehet reménykedni. Mondjuk utóbbit pont nehéz, ha mindenhonnan azt öntik ránk, az európai kupaleszereplések a magyar futball tünetei, szar minden, hiába ugyanezek a nevek tavaly még csoportkörben játszottak és hasonlók. Ne hallgassunk a csak keseregni tudókra, szánalmas egy faj mindegyik!

Örüljünk inkább annak, hogy Vernes, Vécsei, Nagy Geri és Czuczi Marczi három évvel meghosszabbította a szerződését, vagyis ha nem érkezik értük visszautasíthatatlan ajánlat, akkor valami mag felsejlik előttünk a jövő Kispestjére nézvést. Ez valóban nem érdemli meg, hogy azok, akik egy hétköznap Újvidékre útra tudtak kelni, azok leugorjanak Kecsóra is?

(Szemét egy negatív állat vagyok, hivatalosan kesergek én is, gyűlölöm is érte magamat, de mégis az van, valamiért úgy érzem, nem leszünk fényesen sokan újfent.)

Kezdőt saccolni viszont nem tudnák.

Szabi nyilván, még akkor is, ha közel sem élete csúcsformájában véd. Boti, Ignja, Lovric és talán Ikenne-King, mert ő legalább gyors és elől labdaügyes, habár beadni csak mérsékelt sikerrel tud, Alcibiade viszont mostanság rossz (nála vannak olyan elméletek, hogy játszatni kéne, és akkor jó lesz majd, amit én is el tudok hinni, csak félek a meghúzásától).

Középen Zsivány tűnik fixnek, egyszerűen kiszoríthatatlan lett Rossinál, pedig a fene tudja, hogy mit lát benne. Semmi faxni, semmi sallang, csak játszik, van, a létezése szinte fel sem tűnik a pályán, mégis állandóan kezd. Mellette Hidi, netán Mancini, de inkább Hidi az utóbbi hetek tapasztalata alapján. Esetleg Nagy Geri. Vécsei szerintem visszatér, ellenben valamikor az ötvenikszedik percben bejön helyette Diarra, ha addig nem lő mondjuk egy gólt.

Elől olyan biztos nem lesz még egyszer, mint csütörtökön vagy húsz percen át, hogy három középcsatárral(!!!) csapatjuk egyszerre. Dél, Diaby és Testardi kizárja egymást, közülük játsszon az, aki épp a legjobb formában van. Sőt, reméljük, hármukból legalább az egyik valamikor formában lesz. Kecsón ez szerintünk most Délczeg lesz, mellette Holender, és talán Vernes, ha kimondják róla, hogy felépült.

Ez tehát az, amit saccolni sem merünk, mert nem az van, hogy szűk, vagy tág a keret, hanem az, hogy kicsit ilyen is, meg kicsit olyan is.

Például a védelembe viszonylag kevesen vagyunk, miközben középcsatárból négy is van a keretben (Bobállal). A középpályára szerencsére tudunk embert rakni, és örülünk, ha a hármuk játékminősége legalább átlagos, mert akkor nincs nagy gond.

Az a fura helyzet állt elő tehát, hogy amíg a védelemben nagyon és középen viszonylagosan szűkösek vagyunk, addig mégis egy rendes középcsatár kellene igazából, ahol viszont sokan várakoznak az egy szem posztra. Nehezen értelmezhető tehát ez a keret. Darabra orrnehéz, minőségre azonban valahol kiegyensúlyozottnak tűnő.

Hogy ezek után mi lesz Kecsón? A fene se tudja, csak téptem itt a számat néhány bekezdést.

Meglátjuk.

Ami LESZ (?)

…de hogy lesz a leírtakból csoda csütörtökön és Bursaspor-túra nekünk? Mert titkon erről álmodik bizony a kispesti szív. Na hogy? Hát RW-i pesszimizmussal sehogy, de a francba is, én is hinni akarok, úgyhogy jövendölök egy picit, ami kicsit olyan lesz mint az okos lány meséje Mátyás királlyal, hoz is ajándékot meg nem is, szóval elmondom, hogy miért érdemes kijönni csütörtökön a kispesti sorompókon túlra, de azt is, hogy szerintem ez lesz a végállomás…

…szóval, Földiekkel játszó égi tünemény…most Te kellesz nekünk!

…no tehát, Kispest-faktor, XXIII. fejezet: ha mélypontot érzünk, akkor jön a nemvárt meglepi. Emlékezzünk csak a Wronki elleni derbikre. Kinn vereség, nulla játékkal, majd Gálhidit meneszti a forrófejű Pini. Bogesz a padon, kiábrándult drukkerek igen kis számban a lelátón, meccs az Üllőin. Kell ennél rosszabb? erre a csapat ledolgozza a hátrányt, 11-esekig húzva a meccset – majd kiesik.

Nos valami ilyesmit érzek én holnaputánra. Érzem, hogy a srácok berobbantják a kissé kehes Csepel motorokat és az utcahosszal előzzünk száguldó Zastavák után erednek.. Hiszem, hogy 1-2 pillanatra utol is érjük őket. Hiszem, hogy lesz egy olyan 20-25 perc a meccsen, amikor megint veresre üvöltött torkokkal állunk a korzón és a tribünön, és azt hajtogatjuk egymásnak: miért nem játszottunk így már odakinn, mennyire megérdemelnék ezek a gyerekek… és akkor jön valami, egy tizi, ami miatt a bíró fejét követeljük, de kiderül majd utólag, hogy az volt, és először mindeni romokban, de pár nap múlva pedig meg már azt mondogatjuk a Templom téren vagy Wekerlén sétálgatva vagy Hantába ütközve a Guriga presszóban, hogy egye kánya, ez így vállalható kiesés volt, idén is mi hoztuk le egyedül a vállalható EL-szereplést, nem az állami pénzen kistafírungozott csapatok, hanem mi. És igazi kispesti büszkeséggel fordulunk a kecskeméti sík felé, az első fordulóban is kísérve csapatunk, tovább és tovább…

„Elmész te a fenébe, RW!” – mordul fel talán jogosan az olvasók zöme, ilyeneket írsz hogy kiesünk? De miért?

Miért? Megmondjam? Nem mondom meg. De aki olvas minket szerintem sejti, és azt is tudja, hogy kevés ember kívánja jobban az rw-i predikció porba hullását mint maga a szerző.

Maradjunk tehát most ennyiben, és nagyon-de-nagyon bízunk benne, hogy péntek hajnalban leírhatom nektek, hogy mi köze van az RW-féle beharangozókban tippelt eredményeknek egy fekete Hummel Honvédmezhez vagy Hanta golfsapijához.

Csütörtök.

CSAK!

(Ui.: Közben a Győr esélyei eltűntek, mint Várhidi bajsza a szigetszentmiklósi fodrászüzletek Bermuda-háromszögében. Megint nekünk kell megvédeni a hazai foci becsületét…)

Ami VAN

2 nap van még hátra a Vojvo elleni EL-visszavágónkig, és miközben ezt a posztot írom, már itt van a kanyarban a Győr BL-selejtező visszavágója is Izraelben. Drukkolunk persze innen messziről a győrieknek, de valahogy az ember agya mégsem rezeg azon a fordulatszámon, mint teszi majd azt csütörtök este. Szóval a gondolatok már most a fénypászmákban úszó Bozsikban repkednek képzeletünkben és várjuk, de nagyon várjuk ezt az egyszerre félve-félt és mélységesen kívánt estét.

Mert itt a lényeg, amit már a múlt heti meccs-beharangban leírtam: szeretjük ezt a csapatot. És hiába volt kiábrándító a „játékunk” múlt héten, hiába ült magába roskadva a meccsen nem is annyira jól meccselő Rossi a sajttájon, hiába volt mentes mindenféle nézhetőségtől a csütörtök esti teljesítményünk, ez a csapat nem szidható. És ez jó. Persze ez a kegyelmi állapot nem tart örökké, a legendásan empatikus kispesti közönség is előbb utóbb hisztizni kezd, de hogy még nem teszi, az is már nagy eredmény. És ez a jelentősen megfiatalított, saját tehetségekkel teletömött keretnek köszönhető. Meg annak, hogy a melléjük érkező legionárok is valahogy a kedvelhető típusok (csak kisManciót tudnám feledni). Van köztük magyar szinten kiemelkedő ász, akit nem nehéz imádni (Ignja, Tandi – ha ő még itt van persze…), és van csöndes, szerény, hajtós koma (Zsivány, kicsiKing – és bizony az ilyen szürke de hajtós srácok nekünk többet érnek, mint egy megsértődött, valamikor jó bal lábbal bíró, manapság csak sértettségében a csapattársait cinkelő kiégett bohócliger…), + a blog által egyedül elismert Diaby. Szóval ha szerethető csapatot keres Egervári Sankó bácsi, akkor a szemléltető ppt-jéhez a mi csapatképünket teheti be nyugodtan a következő telki szeánszon.

Persze az a felvetés is jogos lehet: RW ne nyáladdzon itt, mi továbbjutást és sikereket akarunk látni, inkább 10 unszimpatikus gyökeret ide, semmint egy kezdőcsapatnyi fantáziátlan szerencsétlent – csakhogy pont a tavasz a bizonyítéka, hogy nem fantáziátlan szerencsétlenekkel van tele a keret, mert egy Vécsei Bálintban, egy Lőrinczy Attiban, egy rafkós Vernes Ricsiben már ott van a finesz, egy Bobál Geri lábában a sok gól, Holender Filipről nem is beszélve, ráadásul az övéből már ki is gurult néhány… csak hát basszus, kéne melléjük még 1-2 évig egy-két olyan húzónév akire ők is felnéznek, aki löki őket előre a pályán és nem engedi elszállni az öltözőben, hogy aztán észre se vegyük és már Vernesen feszüljön a karszalag, és Attis kenje a zelenkai zsugákat a 20-szoros válogatott Holendernek, aki nyugdíjba küldte Dzsudzsit.

Viszont egy dolgot sürgősen változtatni kell a múlt héthez képest. Hinni kell, srácok! Legalább abban higgyetek, hogy ez a szerb gárda semmivel sem különb mint ti. Higgyetek abban, hogy lehet keresnivaló. Amikor jöttünk egy hete haza Újvidékről, elkeserített a benzinkutas találkozónk: Kemi azt ecseteli, hogy egy gól itthon, és végünk, a fiatalok olyan lógó orral mászkálnak körülötte, mint Balaskó Iván a Lövér körúton, mikor bezárt a kedvenc soproni tékája, szóval mindenki maga alatt, szinte csak azt nem mondják a srácok, hogy inkább hagyjuk is ezt a visszavágót… NEM! A tavaszi elszántságot kérjük! Ott se mi voltunk a favoritok a Győr vagy a Fradi ellen, Újpesten évek óta roller a jussunk, de most ott sem voltatok beszarva! Hát most se legyetek! Kemenes Szabi, te pedig űzzed, hajtsad őket, mint Lilákiában! Gyerünk srácok, higgyetek magatokban, könyörgöm, ha már mi hiszünk…!

Na, most viszont már kezdek rohadt éhes lenni, és e poszt cunamim 3. epizódja előtt, meg Pinyőék tel-avivi vendégjátékát megelőzően összeütök magamnak némi vacsorát, szóval folyt köv.