Mastodon

Lilaverés cseh-brazil koprodukcióban. Kispest-Újpest osztályozókönyv.

Rég vártunk erre. Újpestet fogadunk és nincs kétség a győzelem megérdemeltsége kapcsán. Szemernyi kétség se. Magabiztos játékkal, a liláknál jóval több helyzettel, és néhány nívódíjas akcióval vertünk Újpestet ezen a szeptemberi szombaton. Így az osztályzatoknál is elengedjük magunkat. Lássuk…

KEMENES: Szabi már az 5. percben meghálálta a sztenderd meccseleji kemeneszabi-kemenesszabi kórust égy remek vetődéssel, majd a második félidőben is fogott ziccert, igaz az inkább az indiszponált Kabát Warriornak volt köszönhető, aki úgy rúgta kapusunkba a bőrt, hogy annál minden más megoldás (értsd:gól) ésszerűbb lett volna. Persze ez nem von le semmit Kemi érdemeiből, aki valóban úgy hasít felfele a Honvédos népszerűségi listán teljesítménye miatt, mint kedvenc zenekara anno a ’80-as évek thrashmetal színterén. 6.5.

LOVRICS: Nagy küzdőnket megint széjjelfaragták, de magabiztossága ettől nem csorbult. Ismerjük már erényeit, hibáit, így nem lepett meg senkit sem megalkuvás nélküli mostani pörformansza sem: ha nem a földön  cseszteti őt egy villámember, akkor nyeri a párharcait. Ma nyerte. 6.
DEBRECENI:
Debrő az utóbbi hetekben magabiztos, mint Paulo Sousa vereségek utáni nyilatkozatai. Az Újpest ellen is feljegyezhettünk több kisebb és egy óriási mentést. Így tovább. 6.
BOTIS:
Volt 2-3 hajmeresztése, amiért járna az ejnye-bejnye mellett a pontlevonás is az osztályzatból, ám ezeket olyan szerelésekkel ellensúlyozta, amiktől az egyszeri liger-drukker is megnyalja a tíz ujját. Az Újpest-győzésbe beleposszanó Faterom még Dr Botisnak is kinevezte a meccs végén, de hanta bloggertárs megállapítása után [„dr Botis- ez úgy hangzik mint valami ortopédiai márka”] inkább nem feszegettük tovább a témát. 6.
HAJDÚ:
Jól játszott hátul és néhány támadás mélységi beindításában is szerepet vállalt. Ha így folytatja, Nováknak nem is lesz könnyű visszaküzdenie magát. Ez most a régi Hajdúnorbi volt! 6.

TCHAMI: Gyors, ügyesen cselez, de a passzok idején, az összjátéknál erősen befigyel a szertelenségi faktor. Mindennek ellenére szélvész-sebessége most is fontos összetevője volt 3 pontunknak. 5.
HIDI:
Szűrés volt a feladata, azaz Aka-pótlás, de számomra érthetetlenül megint a gyámoltalan és lassan gondolkodó verzióját nyújtotta a Hidi műsoroknak. Év eleji bíztató formájához képest engem legalábbis szemöldökráncolásra késztet pápai és mostani produkciója, úgy vélem több van benne. 4.5.
HORVÁTH ADRIÁN: Adrink a tavaszi jobb pillanatait idézte, vérre éhes kullancsként tapadva az ellenfélre – sőt, meglepő módon egész szép passzokat is kivitelezett az összjáték terén. Lecseréléséig kihajtotta magát, mint egy csúcsidős Di Livio a kedvenc ’95-’96-os Juvémból. Nice job. 6. Cseréje, Ikande, aki már azzal kuriózum, hogy a Milanból igazoltuk – most tegyük a kezünket a szívünkre: ki hitte hogy ez a mondat valaha elhangzik az igazoláspolitikánk kapcsán :) – higanymozgásával is színt hozott a meccsbe, ha löketénél Balajcza nem mutat be bravúrt, akkor pedig legendás debütről is beszélünk. Nem tűnt rossznak így elsőre. 5.5.
ABASS:
bordabántalmaiból úgy-ahogy felépülve 20 perc után ki is hagyta menetrendszerinti ziccerét, igaz itt szorongatták rendesen. Gyorsasága és cselei ma nagyon kellettek, többször úgy futotta szét a derék újpesti ifjakat hogy öröm volt nézni! 6. Cseréje, Kostolani ezúttal a középpályán tündökölhetett és legalább nagy bajt nem csinált. 4.5.

ZELENKA: Man of the match. Pápán kárhoztattam a fékezett habzásért, hát most fényesre nyalhatom a bronz söralátéteit: 5-6 zseniális zsuga (köztük háttal fejesgólpassz Daninak), mindegyiknek szeme volt, hol Danilót, hol Abasst dobva ziccerbe, hol a saját 16-osunkon alázott szerte újpesti támadókat néhány húzással a felszabadító passza előtt, hol pedig az ellen büntetőterületén belül adott leheletfinom asszisztot a társaknak. Meccsvégi interjúnkban pedig közölte, hogy nem elégedett magával. A sárgalapjánál ahogy intett a bírónak, hogy „tudom, spori, elkéstem„, hát meg kell zabálni. FAZON, FAZON, és sokadszor is FAZON, plusz FAZONSZABÁSZ, akiért érdemes kijárnom a meccseinkre. 8.5.

DANILO: Cirillo barátunk az első félidőben hozta amit szokott: jó lefordulások, gyorsaság, a végén pedig oktalan megoldások. A második 45 percre lehiggadt, beverte a szokásos tizijét, majd csodák csodájára a Zeli által eléfejelt ziccerlabdával a kapuig rongyolt és Balajcza hálójába tekerte a zsugát, mint egy beamfetaminozott George Weah. Riszpektes akció volt. Kijárt neki a vastaps a cseréjekor: most nem lehetett belekötni a játékába. 7. Cseréje, Ivancsics kocoghatott egy jót a hűs szeptemberi alkonyban (-).

Mit mond a táblázat? – Kispest-Újpest beharangozó.

Bár kár a babonában bízni, az egyszeri szurker mégis sokszor fordul ezen eszközökhöz kínjában 1-1 rangadó előtt. Én is így teszek most – a Fradi ellen bevált a táblázatos-összehasonlítgatós felvezetés, legyen hát most is így. Igaz, most nem kezdőcsapat-tagok, inkább egyéb szempontok mentén gyaloglunk végig sajátjaink és az ellen különböző adottságain, jellegzetességein, azt firtatva, vajh’ kinek a javára billenhet az esélymérleg nyelve.

 

 

 

Lássuk hát a részleteket.

Hát ennyi. A szubjektív matek a lilákat hozta ki győztesnek, ami nem is baj. Ha én tudományosan Kispest-sikert tippelek az 10-ből egyszer jön be, s ezt a Fradi ellen már ellőttem idén.

 

És még valami. Nézzük csak meg, véletlen mennyi is jött ki nekünk összpontszámnak. 42. Aki olvasta a Galaxis útikalauz stopposoknak c. remekművet Douglas Adams tollából, tudja, hogy a Világmindenség titkát megfejteni hivatott,  „Mi az élet értelme?” kérdésre a szigorú gigaszámítógép által kidobott válasz pontosan egyezik ezzel a számmal. Ráadásul melyik villamos visz ki minket a Szentélyhez?

Na ugye. Nem kell ide több magyarázat…

Rajczi kép: flickr.com.

Honvédos, nem fradista – a mi Döménk!

Egy vallomással kezdem: nekem az igazi Honvéd-mez mindig a Skála logós 10-es marad a 80-as évekből. Szeretem a mai Détárit is, aki a sportmédia állandó hőbörgője, de nem szeretem azt a Lajost, aki immár másodszor szegődött ugyanahhoz a zöld klubhoz. Pedig volt idő, amikor éppen Döme jelentett húshegynyi veszedelmet a Fradi kapujára.

Így lőtt Döme a Fradi ellen (forrás: Örülünk, Vincent!)

Nincs okom kételkedni Détári szavában, de első Fradihoz igazolása örömére ostorral mért csapást honvédos arcomra a puszta hercege (a csárdás királya).  Azt mondta, hogy gyerekkora óta Fradi-drukker. És lám, ezt is meg tudom bocsátani neki, de arra azért nem vetemednék, hogy akár miatta egy kicsit is szorítsak a Fradiért.

Inkább gondolok nedves szemekkel 1985 húsvétjára, amikor egy kettős rangadón az orrom előtt vert kettőt az FTC-re a Népstadionban. A pontos napra nem emlékszem, de húsvét volt az tuti. Először is bevillan, ahogy nagyi fortyog: „hogy lehet nagyszombaton meccsre menni”, de szerintem, ha létezik a menny, akkor Krisztus is meccset néz onnan húsvétkor. A rigmusra is emlékszem a stadionból, melyet egy évre rá a magyar-brazilra alkalmaztak az alanyi költőként működő szurkolók. Itt a húsvét, itt a nyúl: Honvéd-Fradi három-null!

Itt a húsvét, itt a nyúl…

Az akkori Vincze Géza-féle Fradit minősíti, hogy a gránitkemény hátvéd, Jancsika Karcsika volt a legveszélyesebb emberük, ám erre válaszként a mi beállósunk Garaba (később a vasutasok aranya) vert egy gólt. Na, kinek a passzából? (Vincze Géza az 1984-es ifi európa-bajnokokra építette volna csapatát, csak az ifik legjobbját, Kovács Kálmánt felejtette el leigazolni. KK nálunk játszott és Dömével szemben ő sosem mondta, hogy gyerekkora óta fradista.)

Csak a felvezető meccs (Vasas-Dózsa 2-2) második félidejére értünk ki. A nagypapát vártuk volna meg a metró kijáratnál, de nem jött. Mobilról még nem hallottunk akkoriban, úgyhogy nem tudott ránk csörögni az öreg. Nyolc éves kölyökként aztán fasza volt ordas dumákat és a fradi táborból rigmusokat hallgatni a lelátón, melyeket eszetlen nagy királyként idézgethettem a suliban hétfőn („csik-csik-csik-úttörőcsik” vagy „lila majmok, mit akartok”, persze „Honvéd-drukker segge kukker, abba néz a Fradi-drukker).

„Azért ez a Törő nemcsak a kocsmában érzi jól magát” – jegyezte meg mögöttünk egy őszes tag. Igen, én még láttam Törőt is, de véletlenül sem miatta mentünk ki két tesómmal meg jó apámmal a stadionba. Mi a Dömét akartuk, s hamar eljött a 40 méteres keresztzsugák, a kivétel nélkül veszélyes szabik és szögletek, a dömés cselek és a pontos-erős lövések ideje is. Az elején támadgatott a Fradi, de ahogy egy Népstadionbeli lakos jelezte, nem volt átütőerő a játékukban.

Hol a pipa?

Bezzeg a miénkben! Elég, ha azt mondom, nem volt túlzás a három-kopasz sem, sőt. De a lelátón is zajlott az élet. A fölső karéjból láttuk, ahogy alattunk a Honvéd táborba a piros-fehér zászlók közé keveredett néhány lila is: bosszút állni az úttörőcsikezésért (képzelnénk ma Újpest-fant a kispesti ultrák között, nemcsak a zászlaja, de a feje is lila lenne hamarosan az ütlegeléstől). A Fradi táborból rá is kérdeztek a Dózsa-zászlókra, mire a tagok hirtelen elejtették azokat, majd röhögve üvöltötték vissza a fradistáknak: ”Szivattyú, szivattyú”.

Nem volt nálam boldogabb kölyök a meccs után. Lelkendezve faggattam a fatert, hogy a Döme jobb, mint az Öcsi? Apa nem akart a lelkembe gázolni, elnéző mosollyal mondta a bölcset: „más a kettő”. Én viszont már a Honvéd következő évi BEK menetelésre készültem és a válogatott részéről mexikói világbajnoki címet haluztam.

Egyik se jött össze, bár a Honvéd a végső győztes Steauát itthon még verte Bodonyi góljával a BEK-ben, aztán jött a bukaresti 4-1 és két év múltán Döme is kiröppent Frankfurtba. Azóta jöhetett Pista, a legnagyobb király, a kutyabőrös séróbáró, Illés Béci, vagy Torghelle Sanyi, nekem csak Döméék maradtak az igazi Honvéd.

Albert 70!

A mai napon ünnepli 70. születésnapját a magyar futball egyetlen aranylabdása, a  válogatottban 75 mérkőzésén 31 gólt szerző ferencvárosi legenda.

Klubjával négyszeres magyar bajnok, egyszeres VVK-győztes, valamint egyszeres Magyar Kupa-győztes. Világbajnoki ötödik, hatodik, EB bronzérmes, negyedik, olimpián harmadik, vébé (társ)gólkirály, világválogatott, háromszoros magyar gólkirály.

Egy apró líbiai kitérő és egy MTI-nél való újságíróskodás kivételével, 1952 óta áll a Ferencváros szolgálatában, eleinte játékosként, majd vezetőként, végül szakmai tanácsadóként.

Az Üllői úti FTC-pálya 2008 óta viseli az Albert-stadion nevet.

A blog szerzői, valamint olvasói nevében szeretnénk boldog születésnapot kívánni a nemes ellenfélnek!