mert célunk csak egy van
Remek teljesítménnyel, több bravúrral is előrukkolt tegnap Kemenes Szabolcs, akinek nevét két ízben is skandálta a tábor (egyszer például egy szenvtelen átlépős csel után). Vele beszélgettünk a találkozót követően, mikor is kiderült: bár bosszús az eredmény miatt, úgy tartja: jó csapatunk lesz.
Fotó: honvedfc.hu.
Elindult hát a szezon. Elindult, és akármi is lesz, jó hogy elindult. A vereség ellenére is. Jó volt a nyári fülledt fűszag, jó volt az ünneplő akadémiai korosztályokat látni a szünetben, jó volt újból találkozni a fotóskollegákkal és még Maros szpíker kommentárjait is jó volt hallgatni. Egyszóval jó volt megint tétmeccsen szívni a Bozsik levegőjét. Szeintimentális bevezetőnk után pedig következzen az osztályzatok sora, dícséretek, feddések, bizakodás, pesszimistáskodás, jövőbe nézés…vágjunk bele.
KEMENES: Eddigi legjobb kispesti teljesítményével rukkolt elő a szimpatik hálóőr: barvúrt halmozott barvúrra, szabadrúgást védett, önfeláldozóan mentett beívelésnél kiugró ujját áldozva a meccsbe, és a védelmet is jól irányította. A két gólról nem tehetett. 7.
KOSTOLANI: Egy jó Tóth Balázs képe rémlett fel játékát látva. Mond ez a név még valakinek valamit? Igen, az első Supi-éra Vincze Zoli-alternatívának szerződtetett balhátvédjéről van szó. Ugyanez most a helyzet, csak a védelem jobb szélén. Tóth tejesítménye anno kb. akkora nyomot hagyott bennünk, mint ma Kostolanié. S nem leszek szűklátókörű: adunk még esélyt a görög-szlovák arcnak, ám ezt a mai pörformanszot egy jó Baráth Boti is hozza majd 1 év múlva… 5.
LOVRICS: Jobb volt, mint az elmúlt idény végén, vagy az Oros elleni NB1B-s osztályozón… de kissé lomha és ez veszélyes lehet középen hosszútávon. Ma semmi extra jót vagy rosszat nem hozott amúgy… 5.
BOTIS: Megint ott volt, amikor kellett, és ahol kellett, de a védelem nem túl biztos lábakon állása a góloknál és a sok győri helyzetnél azért őt is terheli. A szamurájfrizura már most epic, ha ehhez hosszabb távon a teljesítmény kiegyensúlyozódása is párosul, még egy jó idénye lehet nálunk. 5.5.
NOVÁK: Hát… nem tudom. Egy jó formában lévő Hajdú Norbi megggyőzőbb nála e poszton, mert hátul ugyan takarít böcsülettel, de elől Norbi jó megiramodásai-beadásai hiányoznak belőle. Szimpatikus gyerek de kicsit egydimenziós, klasszik balbunkó. 5.
HAJDÚ NORBERT: Remek kezdés az eredeti posztján, majd alig negyed óra után egy klasszik heggesztés Szasa Sztevanovics ősz szemöldökei közé! Erről van szó! – kiáltottam magamban. Majd Norbi úgy rombolta össze a felépített képet, mint Dobos Atti a 2008-as szezonindításkor a Vasas ellen: 11-es rontás, beidegeskedés, sárgalap, lecserlétetés. Nyugi, Norbi, nyugi. Szükség van rád, ne görcsölj, csak nyugodtan találd meg a 2010 őszi formát. Menni fog. Ez azonban ma csak 5. Cseréje, Ivancsics Gege ezúttal fékezett habzású énjét mutatta: annyira találta a helyét, mint Mészöly Kálmán egy Afrika-kupa közvetítésen a szakkomentátori poszton. Fel kell kötni a gatyát…4.
HORVÁTH ADRIÁN: Adri barátunk tavasszal szépen nőtt a szememben, így örültem kezdő pozíciójának. Az első 30 percét jól is hozta le, ám Öcsém remek meglátását idézdném föntről a korzóról: buta sárgalapja után, tartva az újabb Iványi-retorzióktól besült, mint a mindenkori magyar válogatott 1986 után a selejtezősorozatok második felére. Labdakezelési hibák, lassú gondolkodás, tökölődés. Adri, találj vissza a tavaszi útra, mert ez így csak ‘mislényi szint, az meg kevés a Bozsikban! 4.
ZELENKA: Nagy kedvencem olyan volt tegnap, mint egy korán kicsapolt, így szénsavját és habját vesztő Staropramen egy prágai kerthelyiségben egy bágyadt őszi napon. Nem ezt várjuk tőle és ennél sokkal többet tud. Csapatunk nem viseli el az ilyetén betliket tőle, ha nem jönnek a passzai, szopóág a vége…pedig az a sarkazás a gólunk előtt az megint ott volt a szeren… 4.5. Cseréje, Danilo egyszer-kétszer eltolta a Monthy Python féle „hülye járások minisztériuma” szkeccset az oldalvonal mellett és hozta kötelezőjellegű összeeséseit is. Mást nem. 4.
NÉMETH NORBERT: Álomszerűen kezdett, nagyon feküdt neki a Zeli árnyékában megbúvó „2-es számú karmester” szerepköre, remek labdákat tett társainak. A második félidőre ő is elkészült erejével, irányítóban az utolsó perces kötényét leszámítva haloványka volt, de lesz ez még jobb is. BIZTOS. 5.5.
ABASS: Kétféleképp értékelhetjük. Negatívan: „hát ez a régi Abass, vagy még annál is rosszabb. Mennyi helyzet kell a szerencsétlennek egy nyomorult gólhoz? 50? Franciaországban még azt a keveset is elfelejtette, amit eddig tudott?!” Pozitívan: „Gyorsasága a régi, rendre jól futott el jobb oldalt, beadásai is sokszor használhatóak voltak, a tizi kiharcolása is dicséretes. Csak az hibázik aki oda is tud kerülni.” Nos e két nézőpontot nézve és átlagolva: (4 +6) /2= 5.
DÉLCZEG: Szimpatikus habitusú új csatárunknak a játéka is szimpatikus volt: hajtós, küzdős, önzetlen. Sok akcióba vonták bele és vonódott bele, jól tart labdát, jó lesz ez. Kár, hogy 1-2 Abass-ziccerben nem ő állt az ébenfa gyöngyszemünk helyén, megnéztem volna, hogy dönt. Hajrá Gergő, jó lesz ez. 5.
Hát ennyi. Ma este 6-kor még én is jó ideg voltam a „szokásos” indításunk miatt, aztán lement két korsó sör, és most higgadok. Első meccs letudva, azt látjuk: tudunk igen hajtósan és improvizatíven is nyomulni (első 20 perc), mint ahogy képesek vagyuk a leggázabb tanácstalan Honvédokat idézni evör (második felidő). Most kell azonban a csapat mellé állnunk: kihozni belőlük azt a kis pozitívumot ami az első játékrész alapján bizony bennük van. Jó kis csapat lehet még ez, ez a véleményem, nem egy dobogóesélyes, de erős (felső-)közép mindenképp. Hozzuk hát elő belőlük.
Korábbi kapusunk és többszörös bajnok sikeredzőnk, a válogatott egykori szövetségi kapitánya, egy csendes, mindig nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendő ember hagyott itt minket. Oldalunk, hasonlóan a hazai futballközvéleményhez, megdöbbenéssel értesült a hírről, és részvétét fejezi ki mind a családnak, mind a közeli barátoknak. Gyászukban osztozunk, Bercibá emlékét örökre megőrizzük.
Köszönünk mindent, és további jó játékot, máshol, immár másokkal.
Ezt is megértük: a csütörtöki csapatfotózás után nagy erővel, hibátlan dinamikával és példás sallangmentességgel kezdtek áramolni a hivatalos honlapra a spílereinkről készült fotográfiák, amelyekből fény derül a nagy titokra: hosszanti csíkos mezben szántják fel idén a Bozsik gyepét Németh Norbiék. Ajándékboltos infóink szerint azonban csupán három dressz érkezett a fényképezésre a Nike belgiumi központjából, így elképzelhető, hogy holnap még a tavaszi garnitúrában szereplünk.
fotó: honvedfc.hu
1, azaz egy nap a rajtig. Ha heti visszaszámlálásunk nem is volt teljes (hisz csak 5,3 és most 1 nappal a rajt előtt jelentkeztünk ilyen típusú posztokkal), remélhetőleg örömünk már az lesz holnap este 6 fele, az ugyanis azt jelentené: jó rajtot vettünk. Esélylatolgatás a holnapról, röviden, szubjektíven.
A Győr ellen kezdeni ha a múltat figyelembe véve nem is jelent rossz óment, azért a realitás talaján maradva nehéz ideális elsőfordulós ellenfélnek tekinteni a Rába-parti alakulatot. Nem feltétlen tartoznak ugyan a hazai legfelsőbb krémbe (ahol anyagi helyzete mellett keret-erősségét tekintve a Vidi és tán a Debrecen üldögél) de a közvetlen második vonalnak mindenképp tagjai. Érdekes helyzet ez, hisz a hosszú távú financiális biztonság alapján simán első 3-ban vannak, ám szertelen igazoláspolitikájukkal, évente-félévente változó koncepciójukkal a saját helyzetüket nehezítik meg Tarsolyék, afféle arrabonai Matyi Dezső-effektust jelenítve meg a kisalföldi centrumban. Volt itt ugye Egervári fémjelezte hazai rutin-bohócligerekre építő másfél év, aztán a valamelyik netes fórumon egyszerűen Pechmalacnak gúnyolt Dragoljub Bekvalac fémjelezte félszezon, ahol megindult a légiósvándorlás, ami Pintér alatt is kitartott és mára sem szűnt meg teljesen.
A jelen transzferidőszakban is jelentős mennyiségű portét kellett lecserélni a győri klubház „játékosaink” feliratú vitrinjében. Távoztak olyan, a Bohócligában már jól csengő nevű légiósok, mint Eugen, Bugerra, Arséne Copa vagy a kispesti 2009-es MK-döntőn magát kiállíttató, így a Bekvalac ültette pofonfát rendesen megrázó Supics. A győri szakvezetés Pápára transzportálta a már most névlegenda Totadze – Ganugrava duót. Az érkezők közt a legnagyobb erősítést a tavasszal újpesten parádézó Ahjupera jelentheti, azzal a Simon Andrással karöltve, aki Németh Krisztián csatártartalékja volt éveken át az U-válogatottaknál, s aki a Sándor Károly Akadémiáról hosszú vándorútra indult Európába (‘pool, Hispánia, Hollandia), míg most bemutatkozhat az NB1-ben is. Őt én a 2008-as U-19-es EB helyszíni, Pribram-i csoportmeccs-szemrevételezése után (nemcsak az elfogyasztott csapolt világosok hatására, természetesen) legszívesebben azonnal Kispestre hoztam volna Komannal és Sisával egyetemben, tudjuk, ebből csak 1 transzfer teljesült és az sem lett sikersztori, SAJNOS. A többi érkező inkább még ismeretlen légiós vagy kölcsönből Győrbe visszatérő fiatal (Zámbó, vagy a siófoki Molnár kapus).
Milyen csapat hát ez a Győr? Kellemetlen, de nem verhetetlen. Előnyük az, ami nekünk is: olyannyira durván azért nem változott a keret, a tavaszi összeszokottságra lehet építeni. Kevés új kulcsember érkezett, akárcsak nálunk, hisz a mi szerzeményeink közül is azonnal kezdőbe kívánkozó csak Németh Norbi, esetleg Aleksziszünk. Csertői nem egy nagy taktiker varázsló, nagy meglepetésekkel nem valószínű, hogy készül – de ez alapvetően Supkára is igaz. Márha az nem meglepetés, a tavalyi szezonhoz képest, hogy visszaállunk a klasszik Supka 4-4-2-re.
Sok múlik majd holnap a kezdésen. Ha bealvós formánkat hozzuk, mint a tavalyi tavaszi idénykezdéskor, illetve -záráskor akkor baj lehet, hiszen a Győr nem arról híres hogy ne tudna megtartani egy 1-2 gólos előnyt. Debrőnek, Sorinnak így nagyon kell figyelnie hátul. Ugyanakkor Zelenka vagy Németh jó labdáiban bízhatunk, ha ők jó formát fognak ki és kiszolgálják a csatársorunkat -amely még mindig lehetne acélosabb, de most ez van- akkor végre lesz alternatívája a tavalyi pontrúgás-góljainknak.
A kezdőnket tekintve van még 1-2 kérdés, én a magam részéről egy ilyen megoldásra látok esélyt, aztán majd elválik, mennyire vagyok jó tippelő.
Holnap tehát délután 4, Bozsik, forróság, fáradt nyári fűszag, csapolt sör, tapogatózó, idény eleji beszólások a korzón, szotyi után a zsebekben kotorászó kezek. Kezdődik a bajnokság, kezdjük hát el. Ponttal, pontokkal hogy a klasszikust idézzem kacsintva.
Címerek: magyarfutball.hu; pálya: kisalfold.hu.