Szerző: vh

Két hét telt el azóta, hogy elhatároztuk, összegyűjtjük nektek a Hemingway-éra alatt megvívott öt legemlékezetesebb Honvéd-összecsapást. A válogatásos brainstorming megkezdése után azonban egyértelművé vált: annak ellenére, hogy nem klubtörténelem legacélosabb félévtizedén vagyunk túl, ötnél sokkal több mérföldköve volt az elmúlt időszaknak. Éppen ezért megkettőztük a keretet: a sorozat első részében öt bajnokit emeltünk ki, ma pedig ugyanennyi magyar, vagy nemzetközi kupás derbit elevenítünk fel. Hegyi Iván nyilván nem nyalná meg mind a tíz ujját a lista láttán, kevésbé ínyenc vendégeink viszont jóllakhatnak, de csak a tovább után.

2007. május 9.: Honvéd – DVSC 2-2 (1-0, 1-1), te.: 3-1

Vitathatatlan, hogy a Hemingway-éra legélesebb idegháborúja a 2007-es MK-finálé volt. Akkor már tizenegy éve zajlott permanens kupaböjtünk, 1996 óta nem sikerült befájtolnunk magunkat a legjobb kettő közé (leszámítva a második ligás kamikaze-kalandunkat), azonban ekkor – a tulajváltás okozta eufória részeseként – úgy éreztük, hogy visszakerültünk természetes élőhelyünkre, a nagyvadak szavannai vadászmezejére. Az ellen futballunk akkori főemlőse, a dagesztáni Détárival felálló Loki volt, túl a harmadik bajnoki trófeán. A rendes játékidőben történt Gege-Zsolesz gólváltás okán túlórára kárhoztatott gladiátoraink jól tartották magukat, és bár Ibrahima Sidibe később vezetéshez juttatta a DVSC-t, egy újabb, kamillaszagú tizivel sikerült az egyenlítés (Szabó Tibi megismételt büntetője volt talán a döntő leggroteszkebb pillanata). Azt ezt követő tizenegyespárbajt már könnyen sikerült hozni, az utolsó sanszot épp a fél évvel később hozzánk igazoló hirtelenszőke szikla, Zsolnai puskázta el. A nap krónikájához hozzátartozik, hogy kissé túlkapták a derbi biztosítását a jagellók, az útlezárások miatt képtelenség volt kijutni Újpestről egészen éjfélig.

2007. augusztus 2.: Honvéd – Nistru Otaci 1-1 (1-0), te.: 5-4

Hatodik kupagyőzelmünk jutalma egy moldáviai álomutazás lett az UEFA jóvoltából, az európai szövetségről elnevezett kupa első selejtezőkörében, amelyet 1-1-es eredménnyel abszolváltak a Supka-bébik. Az élménybeszámolók, képgalériák alapján kiderült: sok drukkerünk számára örök emlék marad az egyik legegzotikusabb posztszovjet birodalomba való zarándoklat. A visszavágó a kupadöntőhöz hasonlatos izgalmakat hozott, miután ismét 1-1-es százhúsz percet produkáltak a felek. Ezt követően talán minden idők legdrámaibb kispesti szétlövését láthatták a Bozsikban tiszteletüket tevő szurkerek. Az első öt lövéspár tíz löketéből csupán négy talált utat a kapuba (a végén a nap abszolút héroszának, Tóth Ivánnak kellett megmentenie a mundér becsületét), a hirtelen halálnak nevezett éjszakai műszakban egy alkalommal ismét Iván lélekjelenlétének köszönhettük a csörte folytatását, végül pedig (a kilencedik körben) a moldáviaiak játékosa fölé bombázott. A másnapi Sportban cerberusunk már döntőbe jutást prognosztizált, a következő fordulóban azonban a Hamuburger SV legénysége már túl erősnek bizonyult számunkra.

2008. július 5.: Teplice – Honvéd 1-3 (0-1)

Bár a 2008-as kupadöntőt kissé méltatlan módon sikeredett megvívni (a vége sokkoló, összesítésben 1-9-es szipka lett a DVSC ellen), a nemzetközi kupás lehetőség ebben sem maradt el, mivel kishazánk egyetlen – nálunk a Bóhöcligában előkelőbb helyen végzett – gárdája sem kívánt részt venni a nyári nyűgös-nyafogós Intertotó-kupában. Az akkoriban épp kupafétisiszta korszakát élő Hemi úr egyből benevezte az örömükben a labda helyett az öltözőfolyosó falát gépiesen fejelgető fiúkat, sőt sokak örömére Pölöskei Gábor személyében új maestrót is szerződtetett. Így júniusban már következhetett is a kazahsztáni, pontosabban taldikorgani kaland a helyi Zsetiszu ellen, majd a kettős győzelem után a Teplice, amely a magyarnál magasabban jegyzett cseh ligában az ötödik helyre futott be. Ehhez képest meglehetősen eredményes túra következett, hiszen 3-1-re sikerült nyerni a hibátlan minőségű aranynedűk hazájában, amely eredmény a Bozsik-béli, igencsak kicentizett 0-2 ellenére is továbbjutást ért.

2008. július 26.: Honvéd – Sturm Graz 1-2 (1-0)

A harmadik körben a Sturm következett, a 0-0-s első játszma utáni visszavágón azonban nem feltétlenül a játéké volt a főszerep. A jobban értesültek már kora délután kapták a fülest arról, hogy a belvárosban összecsapott a két köménymag, így akár a stadionon belül számítani lehetett egy kiadós csihi-puhira. Végül néhány osztrák görögtűz lett a baj forrása, „a tetteseket a tömegből kiemelni próbáló” szeku elég kemény ökölcsatát kezdett a balhéra abszolút kapható vendégekkel. A szünetben maga Hemingway úr is felállt VIP-szektoros főnöki plüssfoteléből, és átsomfordált a túloldalra, hogy praktikus tanácsokkal, netán ügyes karatefogásokkal lássa el tar munkatársait. Ami a pázsiton történteket illeti, Szmilja mester aranyhomloka már a hetedik percben megcsillant, a lendület a félidő hátralevő részében megmaradt. A rövid szieszta, és a Pölő szájüregét megtöltő aludttej kikanalazása után az österreicher spielerek ragadták magukhoz a kezdeményezést, és a meccset megfordítva bemasíroztak az UEFA-kupába. A mieink számára a Honvéd-szektor újjáépítése maradt feladatul. Hogy miért szerepel mégis ez a több szempontból is kudarcos gamma ezen a listán? Egyrészt a kiváló nézőszám és futballhangulat miatt, másrészt azért, mert az elmúlt tizenöt év legjobb nemzetközi menetelését zárta le. A harmadik ok kissé mondvacsinált: ha nyertünk volna, akkor hivatalosan az utolsó Intertotó-kupa győztesének vallhattuk volna magunkat (tíz másik csapattal együtt).

2009. május 26.: Honvéd – Győr 0-0

Természetesen a tömött vitrinünkbe legutóbb beoktrojált ékességünk megszerzésének rövid története sem maradhat ki. Bár a 2009-es – ezúttal két részből álló – párharc nem volt olyan iszonytatóan izgalmas és színvonalas, mint a Loki elleni, ez lényegében senkit sem zavart. Az Odikadze-Abraham koprodukció útján született győri gólunk okán előnyből, ha nem is páholyból vártuk a visszavágót, amelyen nagyon megdolgoztak a fiúk a sikerért. A lefújás és a kupaátadás után – a hazai pálya ténye miatt – fokozottabb fieszta alakulhatott ki, mint Mecseki doktor és Szuri bá’ közös kocsmalátogatásain, ehhez foghatót a 2003-2004-es másodosztályú bajnokság utolsó fordulója óta nem tapasztalhatott a Bozsik népe. Volt Trénerdobálás, a szurkolók gyepre engedése után ereklyegyűjtés, sőt riporterünkkel együtt még magát a kupát is babusgathattuk egy keveset az edzői irodában. Remek pillanatok voltak, melyeket nehezen felejt el az ember.

Fotók: basildon.hu, jómagam