Vége az idénynek, lett amilyen lett, így jogosan merül fel a kérdés, ha nyáron szóba kerül egy hűs, árnyas fa alatti kockásterítős asztal mellett, akkor milyen indokkal fogunk újabb kört rendelni a beszélgetés fonalának elvesztése nélkül?
Rövid, ámbár remélhetőleg velős posztunkban ezúttal abban kívánunk segítséget nyújtani kedves szurkertársainknak, hogy az ilyen alkalmakkor a lehető legkönnyebben érveljenek a jóságunkon, búslakodjanak a kihagyott lehetőségeinken, vagy csak legyenek egy pillanatra a társaság középpontja, ha úgy adja kedvük, kiröhögtetve cseppet magukat.
Eltelt egy hét a szezonzáró siófoki meccs óta, lássuk mire emlékszik az amúgy idült elefántmemóriával megáldott blogger a bajnokságból.
Amikor kiröhögtek, pedig igazam lett
Ősszel egy belvárosi műintézmény szakértő és leltárba vett közönségével tekintettük meg a Videoton-Honvédot, ahol (még érkeztemkor, tehát a józanság minden nyűgét magamon hordozva) bemondtam: Danilo duplájával nyerünk. Formában voltunk, ahogy a Videoton is. Előtte hangoltunk, keresztbe-kasul szívattuk egymást a vidista ismerősökkel, de igazából annyira hittünk csak magunkban, mint szombat kora délután egy United-szurker. Bejött, mindenki a vállamat veregette, és az arcomba röhögött.
Moralessel nem futballozott a csapat
Baromság! Színtiszta baromság. Morales, egy német iskolából érkező olasz edző, aki a taktikát helyezte mindenek fölé, és ehhez kereste meg a megfelelő játékosokat. Morales nem volt álszent, bevallotta, az eredményre játszik, mert az ő, és a csapata megítélésében utólag csak ez számít. Az ősz közepi fizetéselmaradásos mizériáig ment is a csapatnak, dobogóközelben voltunk, látszott valami, hogy mit szeretnénk játszani. Elismerem, a látványelemeket úgy nélkülözte, mintha maga Molnár Zoli szabta volna a csapat fazonját, mégis volt karaktere, amit idén igen kevés csapat mondhatott el magáról.
Eltűnt a korábbi remek hangulat a Bozsikból
Erős állítás, és – sajnos – részben fedi is az igazságot. A kanyar létszámában korábban is elmaradt a két nagy pesti riválisétól és néhány vidéki ellenlábasétól, de az a hangulat amit ők teremtettek a mérkőzések alatt, az kiemelte a tábort a tömegből. Fantasztikusak voltak. Az állítás azonban mégiscsak részben igaz, mert a korzón még mindig megtalálható valami a régi szép időkből. A Taxis ugyanúgy mondja a magáét, és bár a Hentest mostanában nem látom, a büfé előtti partszakaszon ugyanúgy repkednek a jobbnál jobb poénok, hétről-hétre visszahívja az embert. Még én is, aki most már évtizedek óta ugyanott koptatom a betont, szóval még én is fel-felröhögök egy-egy jobb darabon. Kevés ilyen közeg van a magyar stadionokban, meg kell becsülni ezt az értékünket.
Ciki manapság honvédosnak lenni
Már akinek. Mi azonban inkább büszkék vagyunk rá, hogy egy százplussz éves klubhoz tartozunk, aki története során csak egy évet töltött a másodvonalban, és azt is tudjuk, hogy milyen körülmények között. Van számonkérhető tulajdonosunk (nem kell vele egyetérteni, de el kell fogadni, életben tartja, működteti a klubot), van reményteljes utánpótlásunk, és van egy olyan csapatunk, amiben benne van az előrelépésre való lehetőség. Igen, a nézőszámunk megcsappant, de legyünk már annyira őszinték, hogy ne a nyolcvanas évek rekordsorozatából induljunk ki, hanem a hagyományos kispesti adatokat vegyük alapul, mert ahhoz képest pont ugyanúgy állunk, mint a többi klub. Nekem tehát nem ciki, sőt, büszkén veszem fel a mezt, ha turistaként valahol járok, nézzék csak meg az emberek, él és élni fog Puskás klubja, és ha megszólítanak, vehemensen mesélni kezdek nekik (kézzel-lábbal), hogy bizony nem csak Puskást kell tudni rólunk, hanem Bozsikot, Détárit, Komorát, Kocsist és – Hajdú Norbit is.
Van okunk sörözni, mert
… jönnek az igazolások, jönnek a fiatalok, látszik, hogy akarunk valamit, és nem feltétlen elégszünk meg a hosszútávú középszerrel. Lassan beérnek az akadémisták, megszerzik a meccsrutint, és okos külső szerződtetésekkel nem csak egy szerethető, hanem talán-talán egy eredményes csapatunk is lesz. Régen, nagyon régen tekintettünk ennyire bizakodóan a jövőbe. Szóval van okunk felemelni a fejünket – és a korsót.
Csak!
Azonnal góllal kezdünk: az MTK elleni tavasznyitó dzsembori első félidejében Ivan Lovric van jó időben és helyen, így gyönyörűen kipúpozza a kék-fehér hálót. Ezzel vezetünk egy ideig, de hamarosan lecsap a rettegett Testgyakorló-pallos.
Az első tétmeccsén pályára lépő, amúgy rendkívül jó benyomást keltő Kris Bright védelmezi érzékszerveit egyigencsak kreatív védőmunka nyomán. (Feladat: karikázza be a környezetébe nem illő tagmondatot!)
Ugrunk néhány meccset: a Vidi elleni hazai kupaviadal alkalmával megszerzi első kispesti gólját a mindig lecsapni igyekvő irányítómester, Lukas Zelenka. A szőkés-vöröses-barnás cseh a tavasz folyamán alapvetően jó benyomást tesz egyes – a cseh sörkultúra iránt élénken érdeklődő – szurkolóinkra.
A rosszul kezdett tavasz esetleges következményeitől berezelő Sadjo nagyon igyekezik a Hali elleni hazain: nem zavarja, hogy se labda, se út nincs előtte, de ő mindenképpen a vendégkapu előtt képzeli a következő perceket.
Út a siker felé: újabb Lovric-gól a Haladás elleni meccs első félidejében, amivel zsebben a vezetés. A grimaszversenyt nálunk Hidi Partik nyeri a tökéletesen prezentált Sikoly-paródiával.
Hercegfalvi Zolit nemigen hatja meg a csapat fantasztikus sikere a későbbi ezüstérmes ellen. Hiába, a pályáról izgalmasabb a futball. Kunságinak viszont egyértelműen jár a légszív a pulcsiviseletért.
A legőszintébb pillanat: ha a labdát nem tudja megszerezni a paksi Szabó János szorításában Vólent Roland, legalább odamos egyet a derék bekknek. Mindezt olyan sértett arckifejezéssel teszi, hogy mi kérünk – itt és most – bocsánatot Szabó helyett.
Szoborpark a Széktóiban: Supka Attila és Tomiszlav Szivics használja ki a technikai zóna kínálta lehetőségeket. Bár a mutogatás mindkét oldalon hasonlatos, a meccset mégis a KTE nyeri egy Sadjo-öngóllal.
Játékmesterünk, Zelenka mindent megtesz a kecsói sikerért. Gólt szerez, a fenti, „aaaouő” hanghatással kísért bedobása pedig élményszámba megy.
Hol a fieszta? Bár az ősszel duplázó Danilo ezúttal nem eredményes (viszont rengetegszer szagolja milliméteres távolságról a frissen vágott gyepet), két szabival mégis egyenlítünk a Vidi ellen, három nappal elhalasztandó a fehérváriak Bóhócliga-sikerét.
Debi-Taki ütközet az ETO-parkban. A győri vendégszereplés első félideje kiegyenlített, később viszont egy apró potyagól megzavarja az elcsigázott csapatot, és 3-0-s zacsesz a vége.
Szétesünk. Az Újpest elleni játszma második percében Zelenka sakk-matt helyzetben rossz megoldást választ, így meg sem álltunk a súlyos, 4-1-es vereségig.
Novák Alexisz-becsúszással kezdtük az idény képes összefoglalását, úgy helyes tehát, ha hasonló a befejezés. Kölcsönhátvédünk a siófoki győzelem alkalmával halász el egy labdát az amúgy jó napot kifogó Danilo elől.
Az idény utolsó gólját az MFA-s Czár Richárd szerzi. Csak reménykedni tudunk, hogy ez csak a kezdet, és jövőre még komolyabb szerephez jutnak fiatal üdvöskéink.
„Ki fog itt kezdeni?” – kérdezheti Szabó sporttárs, miután tribüni magaslatokba lendítette csinos húszforintosát. Arra nem emlékszünk, hogyvégül melyik csapat veheti birtokba a kezdőkört az érme landolása után, viszont kommentbe várjuk a tippeket, melyeknek hatására egy unalmas percen talán mi is visszanézzünk az esetet.
Honvéd-Kecskemét: Danilo az idény során először próbálkozik ollózással, azonban eredménytelen marad. A brazil gólzsák (nagy jelző ez, de hát mégis házi gólkirályunkról van szó) később is többször prezentálja e közönségszórakoztató mozdulatát, gólt azonban csak a Tatran elleni felkészülésin ér el, az meg senkit sem érdekel.
0-0-s szünet Kaposváron. A somogyországi stadion jellegzetes építészeti adottságainak jóvoltából a pálya széléről egy ablakon keresztül lessük meg a hazaiak Tanár úr prezentálta taktikai megbeszélését. Vihar előtti csend…
„Előre hát mind, aki spíler,/ A gömbbel tűzön-vízen át!” – idézi a megerőszakolt Petőfi-költeményt Abbas, aki akkor is beadja azt a labdát, ha közben kitör a következő világháború. Végül a lelátón ki is tör, a karhatalom a könnygázas szektorkiürítés módszerével oldja meg a problémát.
„Ennyiszer dobtatok be pirót a pályára” – mutatja szurkolónknak egy kaposvári biztonsági őr, aki mellesleg kiköpött Hitman, leszámítva az öltözetét.
Szerepcsere Fehérváron: a szélső Abbas szereli becsúszva a védő Andjicsot sutyerák módon (Copyright ©Sütő). Később azért megkeresi szemmel a labdát is.
Honvéd-Győr: Hajdú készül elvégezni a megítélt büntetőt (a Fradi-pálya után ismét a jobb alsóba gurít) az egyetlen olyan őszi meccsen, amelyen leadtuk a megszerzett előnyünket.
A váratlan újpesti Morales-lemondás után gyorsan új megoldást talál a vezetőség: az MFA elnöke, Szalai László a beugró.
Az ősz végén megjelenik a régi-új mester, Supka Attila, aki határozatlan idejű szerződést köt a klubbal, majd készségesen áll a rendelkezésünkre. (Érdemes megfigyelni riporterünk tökéletesre nyírt pajeszét.)
A felkészülés ideje alatt újabb fiatal titánok kerülnek a tűz közelébe: Kapacina Valér például több előkészületi mérkőzésen szóhoz jut, sőt gólt is suvaszt.
Sok hátulütője van a kispadozásnak, találékony aranylábúink azonban legalább egyet kiküszöböltek, mégpedig profi megoldással: a nap sosem sütött a szemükbe.
A bajnokság véget ért, a nyár kitörőben, játékosaink boldogan dalolhatják a ’80as évekbeli Asterix-képregények rímjeit kölcsönvéve: „Bozsik-stadion a hazám, szabira mentem lazán”. Jobban eleresztett drukkereink is nyári utazásaikat tervezgetik, persze szigorúan az első felkészülési meccsig bezárólag, hisz a következő 1 hónapot is nehéz lesz kibírni a sokat szidott Bohócliga nélkül. És mit tesz eközben a kispestblogger, aki lassan bepállik a légkondiját vesztő irodában, José Camachót megszégyenítő cowboyfoltokat növesztgetve a nyakig gombolt ing neccesebb pontjain? Mit tenne – összefoglal, visszatekint, értékel, summáz. Számot vet, analizál. Nézzük, mire jut e tavasz kapcsán…
Itt a hónap vendége cím is kiosztásra került blogunk által a még mindig űberszimpatik, emberi, szerény és… nem is folytatom, egyszerűen ARC 
…mert a bizakodás marad nekünk. Hemingway megint megtette szokásos évvégi