Rendhagyó módon már egy csörtével a szezon befejezése előtt elkezdjük az év eseményeinek felgöngyölítését, mégpedig a lehető legfájóbb statisztikával. A mindig nagy presztízzsel bíró, ugyanakkor még grafikon-gurunk, hanta által sem számon nem tartott Budapest-bajnokság ugyanis a 29. bohóczsúron, az Újpest elleni zakóval véget ért. Förtelmesen sokkoló adatsorok következnek, a hajtás csak erős idegzetű szimpatizánsainknak ajánlott. „A szezon fazonja (1. rész): Hajrá, Budapest!” bővebben
Szerző: vh
Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||
Ide kívánkozik Véber Gyuri
Tudom, egy Kispest-blog posztcímét lilára festeni legalább akkora vétek, mint jugoszláv támadó-kézigránáttal aranyhalra vadászni egy szobai díszakváriumban, most mégis meg kell tegyem. Gyuri a mai sportlapban hozta szokásos formáját (amiért szeretjük), és elejtett egy olyan választ is, ami erősen elgondolkoztatott minket. Mondom miért.
Van nekünk egy olyan furcsa szokásunk, hogy nagyjából kéthetente összegyűlünk néhányan a törzshelyünkön, és a sörözgetés apropóját felhasználva, a kilencvenes-kora kétezres évek magyar futballjára emlékezünk. A kollektív és egyben képzelt tábortűzbe révedések alkalmával olyan nevek jönnek elő, mint Meksz Gyula, Roman Tolocsko, vagy a félelmetes Bondarenko a BVSC-ből. És ne szerénykedjünk, akadnak szép darabok Kispestről is, elég csak a kétszer egy perces Csőke Gergelyre gondolni, vagy a nyakigláb, ellenben teljesen tehetségtelen ex-csatárunkra, Mansour Kanéra.
A tovább után előbb beidézzük Véber Gyuri inkriminált monológját, majd elindulunk a gondolati sémája által kikövezett úton.
Nemcsak a szenvedély hiányzik, az egyéniségek is…
Ez van. azt mondom, hogy a kilencvenes évek Fradija, Újpestje, MTK-ja talán ha nyolc-tíz pontot veszítve nyerné most meg a bajnokságot. Még a kilencvenes években is megannyi közönségkedvenc, meghatározó labdarúgó játszott zöld-fehérben, lila-fehérben, kék-fehérben vagy a Honvédnál. Nem tudom, hová vezet ez az út, illetve sejtem.
Első sör
A korábban említett, alkohollal némileg telített beszélgetéseink valahogy úgy szoktak kezdődni, mint egy felekezeti iskolában a reggelek, csak itt az imádság szerepét a 95-ös BL-Fradi névsorának mantrázása jelenti, hogy azonnal eszünkbe jusson Nagy Zsolt, akiről mindmáig az a kép kell uralkodjon egy igazi kispestiben, hogy világ életében csere volt, és az összes gólját nekünk rúgta.
Második sör
Igaza van Gyurinak, akkoriban még voltak csapatok a bajnokságban, akiket ismertünk, álmunkból felkelve vágtuk a szombati kezdőjüket. Tudtuk, hogy a kisSzuri a fakóban tolja, és valóban annyira ügyetlen, amennyire a fater jó beugró egy-egy meccsre – pontszámilag. De tudott róla egy újpesti is, mert nem csak a saját csapatához kötődött, hanem követte a többieket is, hiszen (méltó) ellenfél nélkül nincs futball.
Harmadik sör
És voltak sztárjaink, akik miatt féltek-rettegtek minket. Csak a Bozsikban olyan korszakos spílerek szaladgáltak, mint Pisont, Illés Béla, Warzycha, a fiatal és reményteli Bárányos, vagy Váczi Zoli egy félidény erejéig. Azóta viszont filmszakadás, és nem csak nálunk. Nincsenek már Újpesten sem Szlezákok, Véberek; Angyalföldön Juhárok, Galaschekek; a Fradiban kisAlbertek, Lipcseik; esetleg az MTK-nál Halmaik, Lőrincz „Don Emiliók”. Szomorú, nagyon szomorú ez a rundó.
Negyedik sör
Félre ne értsen senki, nem a külföldi játékosok ellen beszélek. Miriuta, Gricajuk, Ilea, Sirinbekov mind-mind hatalmas figurák voltak, bírták mindenki tiszteletét. A lényeg inkább az, ami felett Gyuri is kesereg, a hangulat, a szórakoztatás, mert bennük ez még megvolt. Nagyapáink talán ezt hívták csibészségnek. Hol van most egy Gyimesi, aki meccs előtt elrejtette a számát tartalmazó cseretáblát, hogy Imre bá ne tudja lekapni a pályáról? Hogy kötődjünk a folyton rotálódó nevekhez, hiszen mire megtanulnánk legalább a többségét, máris újabbak és újabbak jönnek a helyükre?
Ötödik sör
(Haladunk, és ahogy jönnek a sörök sorban, úgy lesz egyre kesergősebb a téma, de lássuk be, valahol itt kell keresni a magyar futballt sújtó legnagyobb problémát.) Mi pedig akarunk szeretni, nekünk hősök kellenek. Valahogy így érkeztünk el 2011 tavaszához, miközben az elmúlt évtizedben talán egy Szabó Tibinek tudtunk csak igazán örülni, igaz, neki két szakaszban is. De szerencsére most itt van Zelenka, aki az első labdaérintésétől kezdve valami olyat csempészett vissza a Bozsikba, amire már nagyon-nagyon régóta vártunk. Egy tőről metszett kelet-európai játékmester, és minden héten láthatjuk. Nem gyors, nem szántja fel a pályát, de mindig van egy-két-több olyan megmozdulása, ami már nekünk bőven elég, mert látjuk rajta: élvezi a játékot!
Hatodik sör
Éljen soká Ghinda Attila!
Hazafelé
A tanulság? Érzelem nélkül nincs futball, és nincs szurkolás.
Nem szépítjük, inkább megmutatjuk az újpesti négyest
Besültünk a végére – Kispest-Újpest beszámoló
Nem sok pozitívum juthat eszünkbe a tegnapi meccsel kapcsolatosan. Ami ténynek látszik: valóban véget ért jó áprilisi periódusunk, a szerdai győri zakó – úgy tűnik – nem kisiklás, hanem egy folyamat része volt. Annyira leeresztett a csapat, hogy mi most már nagyon várjuk a szezonvéget és az átigazolási ablak megnyílását, szinte alig maradt motivációnk leutazni Siófokra (ettől függetlenül persze ott leszünk).
A rangadó előtt jó egy-másfél órával a Bozsikba érkezve szokatlan dologra lettünk figyelmesek: akivel csak találkoztunk a klubház környékén (a biztonsági embertől a sajtóreferensen át a műsorközlőig), mindenki könnyed győzelmet, örömjátékot tippelt a szerdán csupán kivételes lengyel bírói segítséggel nyerni tudó lila csapat ellen. Aztán valamiért nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy azt szerettük volna.
Bár három és fél perccel least favourite fradista bírónk, Vad II kezdősípszava után Zelenka kiugrásával megszerezhettük volna a vezető gólt, a cseh mestert Achilles-problémái hátráltatták az amúgy sem túl acélos végsebessége elérésében, így az agyunkba önmagát örök Rákóczi-bérencként bevéső Balajcza menteni tudott. A kihagyott helyzet rányomta a bélyegét a prágai profi játékára, a játékrész hátralevő részében két kapu előtti szituációnál is rossz megoldást választott, a félidei levonuláskor pedig megkapta a Rob kollégánk riportja által ihletett „Igyál egy sört!” utasítást a korzóról. A rendkívül ingatag, keveset mozgó, a lestaktikát többször hibásan alkalmazó védelmünk eközben három gólt szedett be, elől pedig még péntek 13., vagy a fagyos szentek szellemei kísértethették támadóinkat. Volt Danilo-ziccer és –ollózás, Hidi-löket, Ivancsics-kapufa, okos Nagy Gergő-kísérlet, gólt azonban az istenért sem sikerült elérni.
A fordulás után megint a mi perceink következtek, azonban az újpesti védelem körbeadogatásán kívül nem sokra mentünk a meddő mezőnyfölénnyel. Azért egy szép akciót követően az 57. percben összejött a szépítés, bár a Nagy Gergő gólpassza után elért Danilo-találat nem volt csattanós válasz a vendégtábor huhogására, valamint arra, hogy következetesen afrikainak titulálta a lila szurkersereg brazil támadónkat. A gól után úgy éreztük a pálya szélén, hogy lehet keresnivalónk, azonban egy Lovric- és egy Botis-fejesen kívül nem tudtunk veszélyeztetni, a végén pedig a kegyelemdöfést is megadta az állítólag sérülten játszó Rajczi Péter, ami azért ciki.
Nem gondoltuk, hogy így lesz, de a szezon elején jól teljesítő védősorunk a bajnokság végére teljesen összeomlott, az elmúlt hét napban összesen kilenc gólt szedtünk be (ez így nem nézne ki rosszul, de hét napból csupán 270 percet töltöttünk a pályán…). Támadásban sikerült feljavulni, azonban összességében azt kell mondani, hogy jól fog jönni a szünet a csapatnak (és a szurkolóknak is).
Ez utóbbi megállapítást a sajtótájékoztatón a mester is megerősítette, ismét a
kispad rövidségére hívta fel a figyelmet. Szerinte a távozók listája rövidebb lesz, mint az érkezőké, így csak remélhetjük, profi szemléletű spílerek érkeznek nyáron a Bozsik környékére. Jövő héten a tegnap bennmaradt, ma pedig másnapos siófokiakhoz látogatunk. Eredményességünk nagyban függhet a Balaton-parti mentalitástól, hiszen ha ők is ennyire kiengednek az NB I-es tagság megőrzése után, mint mi, akkor szar meccsen bár, de törve nem, lehet esélyünk a három pontra.
fotók: babar
Lilára verve. Kispest-UTE osztályozókönyv.
Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. Mérkőzések, amikor napestig tolhatnánk, akkor is hiányzik az átütőerő a csapatból. Tegnap is hasonló volt a helyzet, hisz bár egy Danilo gólt sikerült az újpesti hálóba kézbesíteni, nagyrészt csak tékozoltuk a helyzeteket, míg a lilák pontosak voltak. Négyszer is. Nem a szezon legmagasabb osztályzatai következnek.
KEMENES: Négyszer hozta őt kiszolgáltatott helyzetbe a védelem, és legalább ugyanennyiszer bravúrt is bemutatott a kapitulációk mellett. Nem rajta múlott a szopola. 6.
LOVRICS: Nem tudok mit hozzátenni az elmúlt hetek jellemzéseihez. Bántóan
elfáradt, sokszor esik össze, néha meglepően simán mentek el mellette. A második félidő egy 20 perces szakaszában a védelmünk jobb oldala mintha nem is létezett volna… Tavaszkezdeti klasszisteljesítménye így most már átlóg az átlagosba. 4.
DEBRECENI: A 3. gólnál hatalmasat hibázott, a többi háromnál pedig az egész védelem, úgy ahogy van, leblokkolt. Ez így halovány. 4.
BOTIS: Volt néhány hatalmas mentése de alapvetően a védelem egészével együtt betlizett ő is. 4.5.
HAJDÚ: Hol van már a tavaly őszi, egyesek szerint szinte válogatott meghívóért kiáltó pörformansz? A védelem egészéből sajnos abszolút nem rítt ki tegnap, a többiekkel együtt szédelgett, mint a mérgezett egér, az újpesti grundgóloknál. 4.
HORVÁTH ADRIÁN: Ugyanaz, mint az elmúlt hetekben: nagy hajtás, megalkuvást nem ismerő küzdelem- csak ezúttal jóval több hibával, elpasszolt labdával. Középpályánkon sokszor bántóan könnyen jött át a lila attakok sora. 4.5.
HIDI: Sajna az utóbbi hetek egyik leghalványabb teljesítményével kezdett: lassú gondolkodás, körülményes játék, és a már jól ismert bátortalanság jellemezte első félidei mutatványát. A második 45 percre aztán összeszedte magát, végre oda-odalépegetett és a labdái is jobbak lettek, mikor is Supka lecserélte. 4. Cseréje, Bright az utolsó negyed órában sok értékelhetőt nem nyújtott (-).
IVANCSICS: Egy kábé szép lövésén és a pipakapufáján kívül sok mindent most nem tett hozzá a meccshez, Zelenka labdaátlépő produkciója után sajnálatosan nem olvasta a cseh gondolatait. Amikor irányítóba húzódott be, végképp eltűnt. Kár. 4.
ZELENKA: A Danilónak külsővel kikanyarított 30 méteres indítása volt ezúttal a napi betevőnk, a többi csoda most Lukas lábában maradt. Látszott hogy sérüléssel küszködik, ez a cseréjét is eredményezte. Az 1. percben lassúságát okolhatjuk a helyzete elpuskázásáért, kétszer pedig marha önzetlen akart lenni, ám sem átlépős cselénél, sem remek visszagurításakor nem kapcsoltak a csapattársak. 5. Cseréje, Vécsei a győrinél halványabb produktumot hozott, néhol darabos mozgással fűszerezve a látottakat. 4.
MOREIRA: Mikorra elkezdtem volna dicsérni e tavaszon, teljesen besült. Győrben kvázi, tegnap pedig totál értékelhetetlent nyújtott a mélynövésű futsal-próféta. Köszönjük eddigi ténykedését Kispesten, VISZLÁT. 3. Cseréje, Nagy Gergő 2-3 elfutásánál mutatott reménykeltő dolgokat, pl. szépítő gólunk előtt. Ezt a gyereket játszatni kell, remélem nem hibázza el e lehetőséget a mindenkori szakmai stáb. 4.
DANILO: Jól kezdett, az első 30 percben veszélyesen mozgott elöl, egész jó meglódulásokkal. Aztán jöttek a beadások. A helyzeteltotojázások. A látványos összeesések. Jajj. Lőtt egy gólt de eltékozolt 2-3 másik lehetőséget. Buta fetrengései kezdik nagyon kiverni nálam a biztosítékot. 4.