Sajnos azoknak lett igaza, akik pesszimista jóslataikat vették elő a múlt vasárnap esti, 93. perces debreceni egalizáláskor, mondván, a lendületben lévő csapatunknak más sem kell a megtöréshez, mint egy ilyen demoralizáló gól. Nos, a mai meccs nagyrészt igazolta e félelmeket, de ha előbújik a lelkem mélyén lapuló szürke Várhídi- vagy Supka-szellemalak, a magyaredzőé, aki mindenben, de mindenben talál biztató jelet, akkor azért kihozhatom félig telének a mai poharat is. Próbáljuk meg.
Induláskor mondjuk elég egyértelműen a pozitív hozzáállás uralkodott az autóban – ötünk közül senki se vállalta be a vereség projekcióját, fogalmazzunk úgy: másfél: három és fél arányban a győzelem-várás diadalmaskodott az iksz víziójával szemben.
A paksi vendégszektorba becsorogva a jókedv tovább fokozódott, gurultak le a hideg sörök, sofőröknek a vizek-üdítők, én meg kikerekedett szemmel néztem, hogy mennyien vagyunk. Igazából persze semmi extra, ez a 100-150 fő a klasszik kispesti utazólétszáma a jobb és közepesen jó időszakoknak, de az elmúlt másfél év minden volt, csak nem jó/közepesen jó időszak, szóval elszoktam már az idegenbeli meccshangulattól, és jó volt látni, ahogy egyre csak gyűlünk, egyre csak gyűlünk, és már kifut a 11 csíkos Marcon a pályára, még akkor is sétálnak fel a drukkereink, na, csak megmozdult valami, csak viszi tovább ez a lendület a csapatot is.
Nem vitte.
Az első félidő a tavalyi tanácstalansági időszakunkat idézte, túlontúl élethűen, az ötlettelenség a középpályán tort ült, a csapat egésze amolyan alvó üzemmódban, robotpilótán tolta a rosszabb rossis meccseken esedékes szürkületet – ami bárhol elég egy ikszre a Bohócban, de ma nem volt az, ugyanis az első negyedóra végén Szabi úr megint alászaladt egy szögletnek, az egyedül hagyott Szabó János pedig egy méterről az üres kapuba bólintott. („Köszönte szépen” – írná az egyszeri magyar sportújságíró és tovább majszolná a VIP-pogit).
Semmi baj, bár gólt kaptunk, de korán jött, van még idő.
A csapat is érezhette ezt, ugyanis kezdtünk ébredezni, jöttek a kb. vállalható támadások, Gyulabá ismét egyszemélyes hadseregként zavargott elöl, de Filip is kavarta, ahogy mostanság szokta, Baló pedig… Nos, ő sajna tompa volt, ahogy mostanság szokta… Sebaj, ez a fékezettebb habzású produkció is elég volt elöl három Gyuszi-helyzethez, ebből egy ordító, kettő kvázi-gólesély. Egyik sem realizálódott. Nem úgy a paksi kontra a félidő végén, ahol az önbizalmát az első góllal az atomerőmű hűtővizes blokkjába ejtő Szabi már úgy indult ki a paksi csatárra, mint bármelyik random keretünkkel telt csapatbuszunk az Üllői út felé a Bozsikból 1990 és 1994 között… Ha bonyolult a hasonlat, egyszerűsítek: kissé bekalva. 2:0 oda.
A második félidőre így amolyan minden mindegy alapon futhattunk ki, és öt perc akklimatizálódás után a srácoknak is leesett, hogy meg kéne rángatni azt az istrángot, ha akarunk még valamit. Szerencsére akartunk, és szerintem ezzel a 20-25 perccel érdemelték ki a játékosok a meccsvégi reakciót a tábortól (plusz az elmúlt három hét bravúreredményeivel, persze). A csapat ugyanis elkezdett támadni, de a kínos ötlettelenséget egy amolyan lesz-ami-lesz harcmodor, és ennek jutalmaként egész élvezetes támadások váltották fel. Azzal kis bökkenővel mindössze, hogy a legközelebb Gyula kapufás fejesével voltunk a gólhoz, próbálkozhatott bármennyit a büntetőterület vonaláról Patya, messzebbről Kamber, rommá cselezve a védelmet Holender. Nem jött össze semmi, ennek ellenére jó volt látni a hatalmasat hajtó Botka Endit, a fogvicsorgatva küzdő Bobál Dávidot, Hidit, Filipet és még inkább Proszit, akit ezúttal végre már a második félidő elején pályára vezényelt Marco Rossi. Becsülettel mentünk, ahogy kell, mondjuk ez kellene legyen az alap, nem tudom miért szopkodom ezért a csapatot, illetve dehogynem, pont azért, mert ez nem volt annyira jellemző és evidencia a közelmúltban.
Persze jó kispesti szokás szerint ebből a nagy akarásból, és a Rossi által kissé ész nélkül ultracsatárosított felállásból (Proszi, Gyula, Vernes, Filip egyszerre rohamoztak) következett, hogy a középpályánk lyukassá vált, és egy evidenciaként beérő paksi kontra meg is hozta a harmadik hazai gólt. Ekkor már csak az szórakoztatta kis társaságunkat, hogy megláttuk a ma igazoltan hiányzó Hanta egy 20 évvel későbbi kiadását a lenti rácsnál, egy söröskorsóval táncolva, épp csak nem tolt el egy „Kézcsók faterom”-at a gólvonali bírólánynak… és ez ma elég volt az örömhöz. Sovány vigasz.
A lefújás előtt Ignja végre egy igazi mákos fejesgólt vert, de ennyi pech után ennyi (sőt, még több is…) kijárt (volna) már nekünk, ez a „több”persze nem jött, hiába az öt perces hosszabbítás. Vége, 3:1 oda, váratlanul sima vereség a vége, igen, sima, a jó 25 percünk ellenére, mert alapvetően az történt a pályán amit Csertőiék elterveztek, mi pedig nagyrészt engedelmesen alábazseváltunk a paksi muzsikusoknak. Nem szándékosan, hanem mert most ennyi volt a csapatban.
Igen, igen, fiatal csapat, várható a hullámzás, nincs is ezzel gond. Sőt, egyelőre semmivel sincs gond, én totál értettem a meccsvégi reakciókat, a tapsot és a meglepően baráti szurkolói hangnemet a csapat felé, bár afelől sincs kétségem, hogy a türelem max egy-két fordulón keresztül tart még majd ki, utána jönnek a keményebb hangok, ha az eredményesség nem áll vissza. A magyar szurkoló már csak ilyen.
De most még nyár van, szánsájn, régvolt vidéki túrahangulat zizeg a levegőben, hazafele közös fotózkodás a benzinkútnál, és nem nagyon láttam átkozódó és szöttyögő arcot, és ez nem is baj, fogunk még eleget nyavalyogni a nyirkos, esős, hódarás novemberben a magyarországi autópályákon és a zimankós benzinkutakon, szidva a vezetőket, játékosokat és magunkat, hogy mekkora fa..ok vagyunk, hogy még lejárunk ezekre az idegenbeli meccsekre.
Aztán persze évekkel később ugyanúgy ott leszünk…
„ugyanis az első negyedóra végén Szabi úr megint alászaladt egy
szögletnek, az egyedül hagyott Szabó János pedig egy méterről az üres
kapuba bólintott.”——–Bocs RW,de ezt nagyon elnézted,vagy rossz helyen álltál a kapu mögött…Alászaladás nem is lehetett Kemenes részéről,mert a szögletet még az ötös előtt remek mozdulattal fejelte kapura a paksi,olyan erővel és gyorsasággal ment a labda a léc alá,hogy az nem is lehetett védhető.
Kemenest hibáztatod a 2. gól előtti kijövetel miatt is,pedig pont oda ment ahova kellett,a csatár elé a várható lövésre,azonban Balázs okosan elhúzta kétszer is oldal irányba a labdát,majd lőtt a kapuba.Még Balázs is nyilatkozta a gólösszefoglalóba,hogy Kemenes jól jött ki,jól zárta a szöget,ezért kellett neki oldalra elhúznia a labdát.
.Az összefoglaló videót kielemezve.Reálisan,tényszerűen nézve.
Az 1. kapott gólnál,a szögletnél,Bartha az emberét simán megelőzte a
rövidnél,csúsztatott fejese sajnos nagyon erős,gyors labda volt a léc
alá.Mivel a labda 1 másodperc alatt ért a támadó fejéről a léc alá,csak
óriási bravúrral lett volna védhető,vagy úgysem,a kapufa mentett,de a
védők sehol sem voltak a kipattanónál Szabó J. tök egyedül állt.Ez
abszolút nem Kemenes gólja.
A 2. kapott gólnál az előre ívelt labdára
Ignjatovic szerintem teljesen feleslegesen lépett ki a
védővonalból,mert a labda elérésére esélye sem volt,így viszont mögötte
megbomlott a védelem,nagy lyuk lett középen.(amúgy az MTK-tól kapott
gólnál is ilyen hibája volt Ignjának,ott Bobál D. maradt hirtelen
egyedül kiszolgáltatott helyzetben,és jól be is indították az üres
területre Torghellét). Ezután a gól még elkerülhető lett volna,de Botka
tétovázott,a blokkolni igyekvő Bobált pedig nagyon megetette a csatár,a
lövésre kilépő Kemenes mellett pedig nagyon higgadtan húzta el Balázs
Zs,szép csatár teljesítmény volt.Ez bizony a három védő gólja.
A 3. kapott gólnál a beindított csatártól nagyon távol állt Bobál,majd a
csatár könnyedén le is futotta,Ignjatovic is elkésett a
keresztezéssel,így a csatár lendületből lőhetett 12 méterről az alsó
sarokba.Ez a 2 középső védő gólja,az indításkor mindketten túl messze
álltak az egyszem csatártól.
Nem értem én ezt,más csapatoknál ha nincs formában a kapus ,akkor váltanak.Nálunk Szabi sérthetetlen lecserélhetetlen,mert nem tartom Rossit annyira amatőrnek hogy nem látja hogy abszolút gyengén muzsikál.A kapus kulcspozició stabilizálhatja a csapatot vagy szétzilálhatja még a csatárok önbizalmát is.Ez egy dolog,amásik meg az hogy ilyen gyenge teljesítmény után kéne egy kis önkritika Kemenestől ,kevesebb nyilatkozgatás,és kisebb mellény.szóval nem lesz előrelépés ,amíg nemlesz egy megbízható kapusunk ,az ember szive vérzik ha Petryre ,Disztlre vagy Ambrusra vagy Gujdárra gondol és Iván is fix pont volt ,nem véletlen hogy a Fradiból eltanácsolták Szabit.
Anno volt egy anekdota, miszerint az 50’s évekbeli Kispest védelme sok gólt kapott. És Puskásék megkérdezték, hogy hány gólt kell rúgjanak, csakhogy meg legyen a meccs. :) (aztán lehet, hogy ez a válogatottnál volt, nem emlékszem már).
Vagyis alapvetően nem azzal van a baj, hogy Szabi meccsenként potyázik 1-2 gólt, hanem az, hogy ehhez a teljesítményhez a csatáraink nem tudnak felnőni. Mert mit számítana 1-2 potyagól, ha a helyzeteink be lennének rúgva, és meccsenként 2-3 gólt tudnának rúgni a csatáraink.
Ebből csak azt akarom kihozni, hogy nem biztos, hogy Szabi a felelős, hanem a csatárok is vastagon benne vannak egy ilyen szintű vereségben. Hisz nyilván nem nyílik ki a védelem, ha a csatárok a bekapott gólra góllal válaszol…vagy csak én látom ilyen egyszerűen a történetet?
fiatal csapat mióta van együtt? semmit nem fejlődtek…
Te tudsz valamit … ;)
Nem láttam a meccset, mert dolgotztam. Viszont több közvetítést olvastam és nem értem mi van Szabival, tőle sokkal többet várnék, már csak azért is, mert ő tette magasra azt a bizonyos lécet. Talán egy új kapuseddző ( bár nekem Iván az félisten, sokszor benttartott minket ) vagy inkább egy erős konkurencia kellene neki!? Vagyis kiderült szerintem, hogy a védelmünkön van mit csiszolni, de az jó. A középpálya stabilnak mondható és előre is jók vagyunk ha van Gyula, de Szabi nagyon gyengén muzsikál magához képest. Mintha nem lenne ott fejben néha úgy tűnik belekényelmesedett ( pedig a mentalitása nem ilyen ) vagyis kell egy jó csatár még és egy kapus esetleg.
Nem Ivánnal van itt gond, Szabi mikor a fradiban volt minden meccsen potyázott.
Jó fej , jól nyilatkozik, de azért nem egy Dibusz…
Már most többet mutatna a Kemenes-hibás gólszámláló, mint a Kone gólszámláló mutatott az idény végén. A vesztett pontok tekintetében a múltheti -2 után most újabb -1. Kösz. Szabi.
Múlt héten egy gólban volt benne Kemenes,de 3 gólt kaptunk,tehát a többiek pedig a másik kettőben voltak benne,a 1. kapott gól egyértelműen Ignjatovicé,a 3.-nál pedig öten-hatan is hibáztak a védők közül.Tehát a múlt heti 2 pont elvesztését nem lehet egy ember nyakába varrni.
A paksi három gólból pedig egy sem Kemenesé.Sokkal inkább a gyenge védekezésé,védelemé.
Amíg nem láttam az összefoglalót, addig a leírtakból ítéltem. Látva a videót az a véleményem, hogy a Paks góljaiban nem Kemenes hibázott. Azt viszont fenntartom, hogy a Debrecen második góljánál óriásit hibázott, amely hibát (és Rossi nem túl jó cseréit) követően gyakorlatilag megzuhant az addig jól játszó csapat. Úgyhogy korrigálva a számlálót az 2 vesztett pontnál áll.
Rossi a lehetőségekhez képest,szerintem jól cserélt a Debrecen ellen.Előre felé akart frissíteni,hogy az ellenfél térfelén tartsuk a labdát.Ha csak 1-2 jogos szabadot még megkaptunk volna a hajrában (például amikor a 90.percben a Loki szögletzászlójánál Sidibe kézzel ellökte Botkát),meglett volna a győzelem.
Az hogy ki miatt nem nyertünk,vesztettünk 2 pontot,sokkal több tényezős eset,nem lehet csak Kemenest említeni ennek kapcsán.
Kemenes nagy hibáját a 2. kapott gólnál nem vitatja senki,de a másik kettő gólnál mások hibáztak a csapatból.A meccset visszanéztem a múlt héten,a második kapott gól nem fogta meg annyira a csapatot,nem zuhantunk össze.A Debrecen az utolsó fél órában 4 csatárral támadott,így Kamber is a védősorba kényszerült (középső védőt is tud játszani),így viszont a középpályáról a csatárok kevés támogatást kaptak.Hátul viszont stabilak voltunk,a Loki nem tudott helyzeteket kialakítani,veszélytelen beívelésekkel próbálkoztak,egy 18 méteres mellé lőtt szabadrúgás volt még.Nem volt benne a Loki egyenlítő gólja a meccs,aztán a legvégén a védelem elaludt sajna.2 védő volt ott,mégis Bódi simán betudott adni oldalról,nem mentek hozzá közel ,nem faultolták,majd pedig rajta levő védő hiányában Tisza zavartalanul lőhetett.
Engem legjobban az a játékhelyzet bosszantott,amelyet csak az utolsó percek otthoni,videós elemzése során vettem észre.A hosszabbításból 1 perc volt a kirúgás előtt,a debreceniek hibásan visszamentek a saját térfelükre.A mi térfelünkön 6 honvédos védő és a 2 néger Loki -csatár volt,amikor 40 másodperccel a vége előtt elrúgta a labdát Kemenes,ha ekkor a 6 kispestiből egy emberünk odaszalad a 16-os sarkához,elkéri a labdát,párat passzolgatnak (6-an akár cicázhattak is volna a 2 négerrel a Kanyar ollé-ollé kiáltásaira),majd előre rúgják a labdát,vége a meccsnek,nem lett volna idő ellentámadásra sem.
Bocs Rw. Én ezt most nem fogom végig olvasni… (eleve nem is tudok most olvasni…)
Mindenki tudta, hogy ez a 3 meccs semmit nem jelentett…. remélem az akarattal nem volt gond, majd visszanézem.
Lessz ez jobb is! (Ha fos volt majd jön a fikázás is, de most értem haza, a meccset nem láttam…)
CSAK!